BTS - Oneshots

VKook - Elfelejtett névnap

*TaeHyung szemszöge*

Tudjátok mi nekem a legrosszabb érzés? Mikor a számomra rendkívül fontos emberek elfelejtik a születésnapomat, névnapomat. Én pedig észben tartom az övéjüket, és készülök rá. Ez egy ritka szar érzés. Ilyet nem kívánok senkinek.

Ma volt a névnapom, és elfelejtették. Nagyon szomorú voltam nap végén, mikor erre rájöttem, mert ez a dolog egész nap eszembe se jutott... De hozzá szokhattam volna, végül is minden évben elfelejtik ezeket. A születésnapom az utóbbi időben egyszer-egyszer eszükbe is jutott. De ez akkor sem jó. De el is mesélem, hogyan volt ez a nap.

*Vissza az időben a mai nap reggelére*

Reggel szokás szerint fölkeltem, majd magam mellé néztem az ágyon, de párom már nem feküdt mellettem. Mikor ránéztem a telefonomra, konstatáltam, hogy ma van a névnapom. Ami egyet jelent azzal, hogy senki nem fog felköszönteni. Megint.

Minden évben ez történik. Se a rokonaim, se a barátaim, se a párom, senki nem köszöntött fel soha. Amíg kicsi voltam, addig mondtam a szüleimnek, hogy ma van a születésnapom, névnapom, és akkor elszaladtak nekem valami ajándékot szerezni. Azt mondták, hogy nincs itthon valami fontos hozzávaló a reggelihez, de ez nagyon átlátszó indok volt. 7 éves koromban már nem is szóltam nekik, ezért nem kaptam egy büdös szót sem. A suliban sem köszöntöttek föl.
Most vagyok 22 éves, a barátaim és a párom „ünnepeiről" sosem feledkeztem meg. Ha valaki elfelejtette, akkor tőle számon kérték. De én mintha nem is lennék fontos nekik. Persze, kedvesek velem és szeretnek, mert a barátaim, de könyörgöm, nem lehet 2 nyamvadt dátumot feljegyezni? Vagy ha legalább Kookie tudná, de persze ő sem képes erre. Szólni pedig nem fogok nekik, mert ha elég fontosnak tartanak engem, akkor majd eszükbe jut. Talán.

Felöltöztem, megmostam a fogam, majd lementem a konyhába, ahol egy cetli fogadott az asztalon. Tudtam, hogy a párom írta, hiszen csak ő lakik velem. Na meg a kutyám, Némó. Elolvastam a cetlit, amin ez állt:

„Szia édes, ma korán kellett bemennem, de majd este beszélünk!
Kookie"

Hogyne, majd este beszélünk. Nem is fogom őt számon kérni, mert fölösleges. Mivel én nem dolgozom, ezért megreggeliztem, aztán megkerestem Némót, és elindultam vele sétálni. Kellemes idő volt, olyan tipikus tavaszi nap. Némó boldogan baktatott mellettem, majd mikor kiértünk a mezőre, akkor lecsatoltam róla a pórázt, hogy fusson egy kicsit. Amíg ő szaglászott, addig én gondolkodtam. Miért van az, hogy nem vagyok fontos az embereknek? Sosem voltam a középpontban, de elég megalázónak éreztem, hogy a suliban csak nekem nem voltak születésnapi partijaim, sosem kaptam erre a napra ajándékot. A névnapra nem az volt a baj, hogy nem kaptam semmit, hanem az, hogy fel sem köszöntöttek. Persze ha most ezt számon kérném tőlük, akkor rögtön mondanák, hogy minek hisztizek, hiszen ez csak egy névnap... persze, ez csak egy névnap, de mégis szarul esik, hogy mindenki másra gondolnak az emberek, csak rám nem jut senkinek egy perce sem. Komolyan, mostmár annak is örülnék, ha egy vadidegen köszöntene fel, mert legalább megtette...

Lassan elértük kutyámmal a szokásos napi séta útvonalának a végét, így jelzem neki, hogy megyünk haza. Mielőtt megindulna a hazafelé vezető irányba, leül elém, majd megnyalja a kezemet. A tekintetében úgy látom, mintha ő gondolt volna rám. Mintha a nézésével mondaná nekem, hogy „boldog névnapot, gazdi!". De lehet hogy már csak ennyire vágyom erre a pár szóra, hogy beképzeltem magamnak. De legalább elkönyveltem magamban, hogy a kutya felköszöntött. Csodás, mostmár ne csak elhanyagolt, hanem őrült is vagyok.

Miután hazaértünk, Némót kiraktam a kertbe, ahol rögtön birtokba vette a házát. Legalább használja. Ezek után a rendkívül fontos gondolatok után rendeltem magamnak ebédet, ugyanis nem volt semmi kedvem a főzéshez. Amíg vártam a kajára, addig nekiláttak takarítani, hiszen mást úgysem tudnék most csinálni.

Mire végeztem a földszinttel, megérkezett az ebédem is, ezért félbehagytam a tükrök mosását, fizettem a futárnak, és leültem enni. Egyedül.

A takarítással délután végeztem, ezért ledőltem a kanapéra, hogy amíg Kookie hazaér, addig kipihenjem kicsi magamat.

-TaeTae, hazaértem! - keltem fel párom hangjára. Egy pillanatra él bennem a remény, hogy felköszönt, de csak idejön, és ad egy csókot.
-Szia, milyen napod volt? Van valami fontos a mai napon? - próbálkozom nála, hátha eszébe jut.
-Egész elviselhető volt. Minek kellene lennie ma? Nem volt a melóban semmi ilyen. - adja meg a választ. Számítottam erre, de mégis csalódott vagyok. Ezt szerintem észre is veszi rajtam, és szóvá teszi.
-Mi baj van? Olyan furcsa fejet vágsz. - kérdez rá.
-Semmi, csak fáradt vagyok. - adok kitérő választ.
-Rendben. Eszek valamit, és mehetünk aludni .- mondja nekem. Elindul a hűtő felé, én azonban nem főztem ma semmit. Na erre kíváncsi leszek.

-Tae, miért nincs itthon kaja? Nem ettél ebédet? - kérdezi szemrehányóan.
-Rendeltem magamnak, mert nem volt energiám a főzéshez. - látom rajta, hogy arcizmai megkeményednek, majd szólásra nyitja száját.
-Tae, ezt ne mondd komolyan. Egész nap itthon vagy, nem csinálsz semmit! Tudtad, hogy ma későn jövök, mert hagytam üzenetet. De nem hogy csinálnál valamit vacsorára, te fáradtságra hivatkozol? Mégis miben fáradtál el, mondd? - kiabál velem. Jól van, ő akarta ezt. Hát legyen.
-Nem csináltam semmit? Mégis mit gondolsz te? Hogy egész nap itthon fetrengek? Kivittem sétálni a kutyát, aztán kitakarítottam az egész házat, és mindezt egy szó nélkül! - vágtam hozzá ezeket. Meg akart szólalni, de még nem fejeztem be, így belé fojtottam a szót. - És tudod mi bánt a legjobban? Hogy ma van a névnapom baszki, és még sosem köszöntöttetek fel! Kurva szarul esik, hogy amíg ti elvárjátok, hogy az összes körülöttetek élő mondjon ilyen alkalmakkor egy szép szót nektek, addig én szótlanul tűröm, hogy 7 éves korom óta ezt egyszer sem kaptam egy rohadt szót sem! Még a születésnapomat is pont leszarták! Sosem volt nekem szülinapi bulim, sosem kaptam ajándékot! Sosem kaptam semmit ilyenkor! Semmi szeretetet! Szerintem neked kisebb a problémád, rendelj magadnak kaját! Sajnálom, hogy egy nap nem vagy teljesen kiszolgálva! - itt befejeztem a mondandómat, majd felmentem a ruháimért és elmentem zuhanyozni.

A víz alatt kicsit kitisztult a fejem, de még mindig zaklatott voltam. Tudtam, hogy semmit nem fog használni ez a kirohanásom, mert legközelebb ugyan ez lesz. És én milyen előrelátó vagyok...

Mikor végeztem, bementem a szobánkba és lefeküdtem aludni. Kook pár perc múlva meg is jelent, majd lefeküdt mellém, és átölelte a derekamat.
-Sajnálom. Bocsáss meg, hogy nem emlékeztem erre. Ígérem, hogy a születésnapod eszembe fog jutni. - mondta nekem. Bárcsak el is hihetném... - Szeretlek.
-Megbocsájtok. Szeretlek, jó éjszakát!
-Jó éjt!

Aznap egy apró reménnyel a szívemben aludtam el. Persze tudtam, hogy mi lesz az ígéretéből, de próbáltam hinni az ígéretének.

*Évek múlva*

Megígérte. Megígérte, de nem tartotta be. Meg sem lepődöm, de szarul esik. Kurvára szarul esik.

Azóta sem jutottam eszükbe. De nem tudok mit tenni. Szarul esik, nagyon. De beletörődtem, mert Némó szeret. Ő az egyetlen. De nem baj. Ilyen a világ, el kell fogadni.

Sziasztok, nem egy vidám résszel jelentkezem. Megint. De  ha tetszett, azt tessék bátran kifejezni :))

Nemoo