BTS - Oneshots

YoonSeok - Szerencse

*Külső szemszög*

-A rohadt életbe! Annyira szerencsétlen vagyok! - Ma megint beleesett egy pocsolyába, és osztálytársai megint kiröhögték. Yoongit napi szinten kísérte a balszerencse, mindig mindent vagy elrontott, vagy csak simán szerencsétlen volt mint az előbb. - Miért vagyok mindig nevetség tárgya? Annyira elegem van már! - könnyei megeredtek az ágyán ülve, majd hátra vetette magát párnái közé. Persze nem is ő lett volna, ha nem veri be a fejét az ágytámlába. - Ahj! - már csak ennyivel reagálta le a helyzetet, majd tovább könnyezett.

Még pár percig folytatta eme cselekedetét, majd fölkelt és kulcsait fölkapva sietett el a házból. Friss levegőre vágyott, ezért elindult sétálni. Szép, napos idő volt, de annyira gondolataiba meredt hogy eltévedt. Amikor fölnézett a Nap már lemenőben volt, és körbe nézve nem volt neki ismerős a környék. Az égen esőfelhők gyülekeztek, Yoongi pedig tanácstalanul próbált hazatalálni.
-Ezt nem hiszem el! Már elegem van ebből! Nem hoztam telefont hogy hazataláljak, az egész napom egy rakás szar volt, eltévedtem, és még esni is fog! - fakadt ki. Mivel nem tudott mást tenni, ezért ment tovább. Az eső pár perc múlva el is kezdett esni.

Yoongit nem érdekelte már az időjárás sem, csak sétált tovább. Egy játszótérre érkezett, ahol letelepedett a hintára, majd ott ülve megint sírva fakadt.
-Hogy lehetek ilyen gyenge és béna? Mindenen elsírom magamat, és egy kupac szerencsétlenség vagyok! - suttogta maga elé, és eközben az eső csak egyre jobban esett. Negyed óra múlva már úgy hullott az égből, mintha dézsából öntenék. Yoongi pedig csak ült és nézett maga elé. Nem érdekelte hogy beteg lesz, most csak szánakozva korholta magát.
-Egy nagy hülye vagyok. És még osztályváltáskor elhittem hogy jobb lesz... csodák nincsenek, fölösleges volt! - mondta magának.

Még fél órával később is ugyan az volt a felállás, azonban egy valami változott. Egy fiatal férfi sétált esernyővel a játszótér mellett, éppen haza sietett. Szeme sarkából észrevette Yoongit, és szó nélkül felé vette az irányt. A bőrig ázott srác semmit nem érzékelt a férfi közeledéséből, arra viszont fölkapta a fejét hogy nem esik már rá az eső. Érdeklődően, könnyektől csillogó szemekkel nézett a nagylelkű emberre.
-Hoseok vagyok. Nem kéne kint lenned, meg fogsz fázni! Hogy hívnak? - mosolygott rá a férfi, vagyis Hoseok.
-Yoongi vagyok. Miért segítesz? - gyanakodott Yoongi.
-Mert szükséged van segítségre. Haza kellene menned. Megtudhatom miért vagy idekint? - kérdezte.
-Mert egy szerencsétlen vagyok. Mindig mindent elrontok, a balszerencse végig kísér engem egész életemen. Sulit váltottam hogy ne piszkáljon senki sem a másságom miatt, de nem sikerült. Ma elestem egy pocsolyába, kinevettek. Otthon lefejeltem az ágyat. Elindultam sétálni, eltévedtem, és most szakad az eső. Szerinted mennyire vagyok szarul? A mai napon te vagy az első, egyben egyetlen pozitív dolog. - adott ki magából mindent Yoongi.
-Sajnálom. Ha eltévedtél, akkor viszont gyere velem. Majd holnap hazaviszlek kocsival, de most már késő van ehhez. Na, gyere! - kezénél fogva húzta föl Hoseok Yoongit, majd tovább fogva az említett testrészt elindultak.

-Nézd, szivárvány! - mutatott Hoseok az égre.
-Tényleg... mikor állt el az eső? - kérdezte Yoongi.
-Pár perce már csillapodni látszott. - mosolygott Hoseok a másikra.
-Mert megjelentél. Ha egyedül maradok akkor biztosan nem történik ilyen. - morgott Yoongi.
-Hé! Tudod, a szivárványhoz eső kell. A szivárvány a boldogságodat jelképezi, míg az eső a szerencsétlenségedet. Tudod mi követi a szivárványt? Napsütés. Mindenkinek vannak ilyenek az életében. Nálad lassan csillapodni fog az eső és meglátod a szivárványt. Utána pedig boldog leszel, mert jön a napsütés! - mondta ki a bátorító szavakat Hoseok.
-Igazad lehet.. de nekem nincs esélyem erre. - lombozódott le Yoongi.
-De van. Nekem is volt ilyen szakaszon. A suliban engem is piszkáltak a szexualitásom miatt. Az volt az eső. Aztán megtaláltam az egyensúly felé vezető utat. Az volt a napfény. És most következik a szivárvány mindkettőnk életében. - nézett rám.
-Lehet. Nem szeretnénk barátok lenni? Elkerülhetném a balszerencsét a jelenléteddel!. - kérdezte Yoongi.
-Dehogynem! Te leszel az én kis barátom! Mondom hogy most jön a szivárvánny! - nevetett Hoseok, majd megsimizte Yoongi buksiját és nevetve figyelte a másikat.
-Hé! Nem vagyok alacsony vagy ovis! - durcizott Yoongi, majd Hoseok-ot átkarolva nevetve mentek tovább a tisztult ég alatt a naplementés szivárványt nézve.

Sziasztok! Ha tetszett, bátran jelezzétek :))

Nemoo