BTS - Oneshots

Választható - Gondolatok

• Akikkel el tudod képzelni! Én JiKook-ot mondanék, de kinek mi. •

Hiányzik. A nap minden pillanatában. Ha egy percre el is felejtem, újra eszembe jut. Kínoznak az érzéseim.

Újabb ember. Újabb viszonzatlan érzések. Tudom, hogy sohasem fog viszont szeretni, mégis őrülten vágyom rá. A társaságára, az ölelésére. Kevés is elég volt ahhoz, hogy beleszeressek, azonban felejteni nehezen tudok.

Magányosan ülök a buszon. Este van már. A gördeszkám a busz oldalának van támasztva, a táskám a fal és köztem nyomorog. A fülemben a zene sem hangos, mert kevesen vannak a közlekedési eszközön. Azonban most is rá gondolok.

Lesz egy megérzésem. Tudom, hogy össze fogok vele találkozni. Vagy ez csak egy vágy lenne? Szeretnék vele találkozni megint. Szeretném hogy addig öleljen, ameddig csak tud. Aggódom érte, mert tudom, miket tett már magával. Hol lehet most? Mit csinál, kivel van?

Nem szabadna rajta gondolkodnom. Van élete. Vannak barátai. És én nem tartozom teljesen közéjük. Egy hét alatt megismert. Elég rendesen. Számomra sokat jelentett minden mozzanata, de ez fordítva nem így volt. Vagy csak beképzelem ezeket a negatív gondolatokat? Lehet, hogy fontos vagyok neki. Hiszen elég alacsony az önbizalmam. Előfordulhat, hogy ezért van.

A következő pillanatban a busz megáll, majd hárman belépnek az ajtón. Ő, és két barátja. A megérzésem megint jó volt.

Észrevesz, elmosolyodik, majd boldogan kiáltja a nevemet és megölel. Aztán leül mellém és kérdez rólam. Mi van velem, hogy vagyok. Sablonos kérdések, számomra mégis oly' sokat jelentenek.

Nem tudok megszólalni, ezért megint megölelem. Nem kéne ennyire szeretnem, tudom. De nem tudok tenni ellene.

Nagy vonalakban mesélek neki. Elmondom, hogy nem vagyok jól. Hogy sírni van kedvem. Megint. Megkérdezi, hogy miért, de nem mondhatok neki igazat. "Miattad", mondanám. Ehelyett csak annyit mondok, "nem tudom". Hazudtam neki. De ez nem tud érdekelni abban a pillanatban. Tudom, hogy mindjárt leszállnak a buszról, így még egyszer szorosan megölelem, majd elindulnak hárman az ajtóhoz. Mosolyogva integet, majd visszafordul a barátaihoz és leszállnak. Füles vissza a fülembe, megy tovább a zene.

"I need to know now, know now, can you love me again?"**

Szeretném tudni, hogy tudnál-e szeretni. Fejemet megint az ablaknak döntöm, majd másodpercek múlva már könnyes szemekkel bámulok ki a sötét útra. Nemsokára én is leszállok. Anya jön majd értem a végállomásra és hazavisz. El kell tüntetnem a sírás nyomait.

Szipogásomat befejezem, arcomat megtörlöm. Hátizsákomat a hátamra kapom, gördeszkámat a kezembe veszem, majd leszállok a buszról. Amíg nem jön értem anya, gondolkodom. Megint rajta járnak a gondolataim. A sírás újra rám jön, de visszafogom magam.

Két perc múlva megáll előttem egy autó. Tudom ki az, így beszállok a járműbe. Anya kérdez a délutánomról. "Szuper volt", válaszolom. Mosolygok is hozzá. Ugyan csak hamisan, de mosolygok.

Eszembe jut, hogy vajon mi lenne, ha hirtelen eltűnnék. Keresne vajon? Érdekelné, mi van velem? Vagyok neki egyáltalán ilyen fontos, vagy könnyek nélkül tudomásul venné, hogy nem lát majd többet?

Csupa kérdés, semmi válasz. Kívülről hihetné azt bárki, hogy üres a fejem, semmi gondolatom nincs, hiszen csak csöndben nézek előre. Azonban aki ismer, tudja, hogy a gondolataim 99 százalékát a vele kapcsolatos dolgok töltik ki. Eszembe jut az ölelés, amit kaptam. Eszembe jut az a hét, amikor a hátamra ugrott a folyosón, de nem számítottam rá, így elestünk és percekig csak egymáson fekve nevettünk.

Keserű mosoly szökik az arcomra. "Sosem fog szeretni", gondolom magamban. Mert ez így is van. Tudok róla eleget ahhoz, hogy ezt is tudhassam: még mindig ugyanazt az embert szereti, akit eddig is. Feladhatnám, de nem tudom. Nem megy. Majd talán legközelebb.

Hazaérve bedőlök az ágyamba, de nem tudok elaludni. Megint rajta gondolkodom. Egy édes emlékre gondolva végül elalszom egy apró kis boldogsággal. Szívem hevesen zakatol, mert vele álmodok. Ma is. Tegnap is. Azelőtt is. Holnap is vele álmodok majd, és azután is.

** Aki nem ismerné a zenét, amiből idéztem: John Newman: Love Me Again

Sziasztok! Ha téma ellenére tetszett, jelezzétek bátran :))

Nemoo