BTS - Oneshots

JinMin - Önbizalomhiány

A fejezet Jin feljegyzéseiből és emlékeiből áll!

...Jiminnek mindig is voltak problémái. Nem látta magát elég jónak, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy „dagadt vagyok" és hogy „senkinek nem kellek". De egyik sem volt igaz. Az én Jiminem nagyon szép volt, az alakja pedig kitűnt mindenkié közül. Nem rossz értelemben, mert nem volt dagadt, vagy esetleg túlsúlyos. Vékony volt, és az edzéstől hasán kockák alakultak ki. Nem láttam még nála szebbet életemben. És az enyém volt... nekem kellett, csak nem értette ezt meg. Próbáltam rá vigyázni, de kudarcot vallottam...

(Vissza az időben)
~•~•~

Ma bevallottam neki, hogy szeretem. Meglepődtem, mert kiderült, hogy ő is engem, ezért a mai nap egy csodás emlék lesz nekem. A kapcsolatunk első napja.

2017.9.8., Kim SeokJin

~•~•~

A mai napon az intimebb együttlétünk közben észre vettem, hogy Jimin nem olyan vidám, mint az eddigi alkalmakkor. Szemeiből semmit nem tudtam kiolvasni, és mikor a végén rákérdeztem, ezt kaptam válaszul:
„-Chim, minden rendben? - kérdeztem meg illedelmesen mert tudom, hogy nagyon érzékeny, és nem akartam hogy bármi miatt is megsértődjön.
-Persze, minden rendben van! - itt zavartan nézett félre.
-Biztos? Figyelj, én itt vagyok, nekem bármit elmondhatsz, ugye tudod? Nagyon szeretlek Chim, nem akarom, hogy szomorkodj! - próbáltam neki erőt adni, de nem ment.
-Nem, semmi nincs rendben! Nem szeretsz engem, nem is értem, hogy miért vagyunk együtt! Hogy lehetne engem, egy ilyen hájas és undorító embert szeretni? Mi fogott meg bennem? Ha csak szánalomból vagy velem, akkor hagyj! És tudom hogy csak a vajszíved miatt vagy velem, mert nem szereted hogyha egyedül vagyok! - felcsattant, és a végén már bőgve rogyott mellkasomra."
Hosszas próbálkozással megnyugtattam, és biztosítottam róla hogy szeretem, és hogy a külseje pedig hibátlan.

2017.10.12., KSJ

~•~•~

Megint furcsán viselkedett. Azt vettem észre, hogy egyre csak jobban lógnak rajta a ruhái. Tudtam hogy mi baja van, hogy utálja magát, és legtöbbször sikerült is a lelkére beszélnem, de mostanában este fölkelek arra, hogy kimegy a szobából. Tegnap este is kiment, mint ahogyan ezt már egy hete csinálja. Azt hiszi, hogy nem tudok róla, de végig nézem minden este, hogy a tükör előtt áll félmeztelenül, és magát ócsárolja. Eddig nem mentem utána, de tegnap megtettem. Sírva ismételgette a tükörképének, hogy „dagadt", és még ilyesmi bántó szavak. Mögé lépve átöleltem, mire csak még jobban sírt, majd megfordult ölelésemben, és mellkasomba fúrva fejét folytatta könnyei potyogtatását. Megint megnyugtattam, de már nem bírtam ezt egyedül. Még aznap este kerestem egy pszichológust.

2017.11.4., KSJ

~•~•~

Nagyon nem tetszett neki, hogy elvittem a dokihoz, de elmondtam, hogy az ő érdekében teszem ezt. Ez igaz is volt, mert már nekem fájt fizikailag mikor megláttam öltözködni és egy csontsovány Jiminnel találtam szembe magam. Ott döntöttem el, hogy mit teszek. Eddig haboztam, de ez már nagyon komollyá vált ügy lett.

2017.11.20., KSJ

~•~•~

Javulni láttam a helyzetet, mert egyre többet mosolyog. Azonban ma össze esett, és mikor a pulzusát akartam megnézni, akkor vettem észre, hogy az egész kezeit és lábait vágások borítják. Itt össze törtem, és zokogva hívtam a mentőket. Nem azért törtem össze, mert így láttam, bár nyilván ennek is köze volt hozzá, de a fő okom az volt, hogy heteken keresztül kamu mosollyal nyugtatott engem. A mentősökkel elmentem, de a vizsgálat után mondták, hogy bent kell maradnia, ezért én is oda költöztem amíg fel nem épül.

2017.12.30., KSJ

~•~•~

Hazaengedték, aminek nagyon örültem. Otthon főztem neki a finomabbnál finomabb ételeket, de annyira vak voltam. Megette, de nem figyeltem eléggé. Ismét kórházba került a szerelmem, és utólag derült ki, hogy már a kórház előtt is hánytatta magát. Engem is átvert mióta hazaértünk. Amikor nem voltam vele, akkor is hánytatta magát, tehát semmit nem evett hetekig. És most megint ott vagyunk a kórházban.

2018.1.13., KSJ

~•~•~

Egy utolsó eséllyel engedték haza azzal a feltétellel, hogy ha megint bekerül, akkor nem szabadul onnan soha többet. Hetekig figyeltem, de egyik nap, mikor munkából értem haza és köszöntem a házba belépve, semmi reakciót nem kaptam. Keresésére indultam, de sehol nem találtam. Az asztalon volt egy cetli, miszerint Taehyung-gal találkozik. Megnyugodtam, és leültem a tv elé. Bekapcsoltam a híreket, és ezt hallottam:

„-Egy csontsovány halott fiút találtak turisták a közeli erdőben. A fiú már nem élt, mikor rátaláltak. Igazolványában a Park Jimin név áll. A szüleit nem tudtuk értesíteni, mert nincsenek neki. Kérjük, hogyha családtagja vagy és nézed ezt a hírt, jelentkezz a rendőrségen!"
Azonnal rohantam, és végig sírtam az utat. Berontva a kapitányságra elmondtam, hogy miért jöttem, és elvezettek a holttestéhez. Egyedül hagytak vele, és pedig sírásom közben elmondtam neki, hogy mennyire szerettem, és hogy ő volt számomra a tökéletes pár, ő volt az életem értelme. Elbúcsúztam tőle, és csak a mai temetésen találkoztam a testével utoljára. Ma megyek először ahhoz a pszichológushoz, akihez ő is járt.

2018.1.31., KSJ

~•~•~

A pszichológus sokat segített, és ajánlotta, hogy továbbra is vezessem a naplómat, csak most az érzéseimet írjam le. Megfogadtam a tanácsát, és sokkal jobban érzem magam. Lassan, de biztosan fogom kiheverni egyetlen szerelmem elvesztését.

2018.2.1., KSJ

~•~•~

Nem hiába szerettem bele ebbe a csodás emberbe. Akármennyire volt önbizalomhiánya, én azzal együtt szerettem őt...
Jiminnek mindig is voltak problémái. Nem látta magát elég jónak, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy „dagadt vagyok" és hogy „senkinek nem kellek". De egyik sem volt igaz. Az én Jiminem nagyon szép volt, az alakja pedig kitűnt mindenkié közül. Nem rossz értelemben, mert nem volt dagadt, vagy esetleg túlsúlyos. Vékony volt, és az edzéstől hasán kockák alakultak ki. Nem láttam még nála szebbet életemben. És az enyém volt... nekem kellett, csak nem értette ezt meg. Próbáltam rá vigyázni, de kudarcot vallottam, nem sikerült megóvnom őt a kegyetlen sorstól, ami ezt a véget szánta neki. Mindig teljes szívemből fogom őt szeretni, azonban most ideje őt elengednem. Már túltettem magam rajta, hogy nem tudom visszahozni. Ezennel lezárom a naplómat is, mert már nincsen szükségem az érzelmeim és érzéseim feljegyzésére.

2018.2.1., KSJ

Sziasztok! Nem vidám, de ha tetszett, bátran jelezzétek :))

Nemoo