BTS - Oneshots

YoonJin

*Jin szemszöge*

Ma is csak őt nézem, mint mindig. Figyelem, ahogyan a baráti körével nevetgélnek és jól szórakoznak. Fáj a tudat, hogy valószínűleg nem meleg, és hogy engem soha nem fog észrevenni.

A nagy elmélkedésemből legjobb barátom, Hoseok ébreszt fel. Mellém áll és kezét a vállamra teszi.

-Megyünk tesire? Át kéne öltöznünk még. - mondja mosolyogva, majd az általam figyelj társaság felé tekint. - Ahj, szegénykém. Sajnálom, hogy nem jön össze neked a dolog. - megölelt, majd folytatta. - De biztosan találsz majd jobbat nála! - próbált felvidítani, aztán elindultunk.

Órán is őt bámultam, mivel az évfolyamunknak együtt van a testnevelés órája. Kosarazott, én pedig minden mozdulatát az eszembe véstem. Sosem merek majd odamenni hozzá beszélgetni, de legalább a mozdulataira emlékezzek.

Annyira nem figyeltem a környezetemre, hogy a következő pillanatban csak a kiabálást hallottam, aztán éreztem, hogy egy labda csapódik a fejemnek. Hátra estem a fejemet fogva, hiszen nagyon sajgott az ütést elszenvedő terület.

-Basszus! Jól vagy? - futott mellém az a személy, akit minden szünetben áhítozva figyelek. A kábulattól és a csodálattól a kinézete miatt, na meg hogy hozzám szólt és megfogta a kezemet, hogy felsegítsen, nem tudtam megszólalni. - Hahó! Nagy bajod lett, hogy fejen találtalak a labdával? - erre egy kicsit megráztam a fejem, hogy visszatérjen a valóságba, majd válaszoltam.
-Nem, semmi bajom. Csak kicsit hasogat a fejem. - mondtam halkan, mire megpaskolta a fejemet és elindult vissza játszani.
-Rendben, akkor nincs nagy baj. De azért vigyázz magadra! - mosolygott egyet bátorítás képpen, majd bedobta a labdát és folytatta a meccset.

Aznap este boldogan aludtam el, mert elértem, hogy hozzám szóljon és rám nézzen. Nem gondoltam volna, hogy holnap csak rosszabb lesz.

Reggel felébredtem és szokásosan elvégeztem a reggeli rutinomat, majd a szüleimtől elköszönve kiléptem a házból és elindultam az iskolába.

Amint beértem, szokatlan viszonylagos csend fogadott. Yoongi csapata általában hangoskodik, de most csendben voltak és hiányzott közülük valaki. Mégpedig Yoongi. Gondoltam, csak késik. Egész nap vártam arra, hogy megjelenik, de mivel nem tette, ezért délután rászántam magam, hogy megkérdezzem a barátai egyikét, hogy mi van vele.

Oda is léptem hozzájuk az iskola előtt, mire felvont szemöldökkel és kérdő tekintettel néztek rám.
-Sziasztok... khm. - köszöntem nekik, majd folytattam. - Csak azt szeretném kérdezni, hogy merre van Yoongi, mert egész nap nem láttam, és olyan komorak voltatok ti is... - halkan tettem fel kérdésemet, amire egy megdöbbentő választ kaptam.

-Elköltözött a családjával. Az apja munkája miatt az ország másik felébe kellett költözniük. De legalább közelebb lesz a barátnőjéhez, eddig amúgy is távkapcsolatban voltak. Szóval ők jól jártak a dologgal. Miért érdekel? - válaszolt nekem Jungkook, a legfiatalabb közülük.
-Csak... mindegy. Lényegtelen. Köszönöm a választ. Legyen szép napotok! - megsemmisülten léptem ki a suli kapuján. Soha többé nem látom őt... amúgy is barátnője van.

Mindegy. Ez volt a sorsunk. Valaki nagyon nem akarta, hogy mi közelebb kerüljünk egymáshoz. Majd lesz más... remélem.

Sziasztok! Ha a téma ellenére tetszett, jelezzétek bátran :))

Nemoo