Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~5~

A tömegből kiérve egy lányt pillantottam meg, akit eddig még sosem láttam. Sötét barna haja felfogva zöld szeme pedig ég a dühtől.

-Az én nevem Pancy Parkinson! - mordult rám mint egy idős ideges törpe.

-Az enyé... - akartam mondani a nevem, de félbeszakította a mondanivalóm.

-Tudom ki vagy! Azért rángattalak el ide, hogy tudatosítsam veled  hogy  Draco az enyém és szállj le róla! - mordult rám a lány olyan fennhangon, hogy az már szinte idegesítő.

-Nyugodj meg nem akarlak semmibe sem megakadályozni! - végig mértem, majd egy döbbent pillantást vetett a hátam mögé és elszaladt.

Utána néztem, hogy mi olyan sürgős és megláttam egy tejföl szőke hajviseletet. Ebből rajöttem, hogy ki az és elindultam a szobám felé, mert nem akartam összefutni velük. Berontottam a szobába, hogy megkérdezzem a lányokat miért nem voltak órán. Nem volt senki ott. Dobozuk se volt ott és semmilyüket nem találtam. Gondoltam ,hogy majd megkérdezem Pitont, hogy hol vannak, de előbb összepakolok bűbájtanra, amit Flitwick professzor tart. Összeszedtem a cuccaim, majd elindultam és egyszercsak a keresett tanárral találkoztam a házunk lépcsőfordulóban.

-Pont magát kerestem Well kisasszony! - szólított meg amire a 3 bájgúnár is felfigyelt.

-Igen Piton professzor?? - kérdeztem érdeklődve, mert hátha mond valami használható információt a lányokról.

-A két szobatársáról lenne szó... Falls és Bomstro nem jönnek vissza, mert úgy döntöttek nem kezdik el itt a tanévet, így hát egyedül fog maradni a szobába - jelentette ki, majd hirtelen eltűnt, amin nem csak én lepődtem meg hanem, akik figyelték ezt a jelenetet.

-Nocsak-nocsak Well egyedül maradunk a szobába?? - nézett rám kaján vigyorral az arcán.

-Úgy néz ki, de ehhez mi közöd?? Talán hallgatózunk mások után?? - firtattam a fiúnál egy csínytalan mosoly kíséretében. Ezen a körölöttünk lévők elkezdek nevetni. Látszott a fiú arcán, hogy még valamivel elő fog rukkolni.

-És mi van, ha igen?? - lépett közelebb, hogy a szemembe nézhessen. Nem számítottam az ilyen kérdésre ezért gyorsan kikellet valamit találnom.

-Miért tenné ezt a nagy Draco Malfoy?? - néztem rá kérdően, majd láttam, hogy még mindig vigyorog és döbbent is, de nem szólalt meg ezért gyorsan kikerültem. Elindultam órára sietős léptekkel a 3.emeletre.

-Elnézést Flitwick professzor a késésért! - mondtam, majd leültem egy üres padba. Elkezdtük az órát és 10 perc múlva újabb ajtó nyitódásra lettünk figyelmesek.

-Sajnáljuk a késést! - mondta Malfoy-on kívül a másik kettő srác.

-Hogy hívják magát tejfölszőke hajú fiatalember?? - mordult rá a tanár úr Malfoyra.

-Draco Malfoy! - mondta szemrerányóan a tanárnak.

-Mivel ön nem kért elnézést a késésért ezért tessék ide ülni.... - nézett rám a tanár.

-Alice Well... - súgtam oda nagyon halkan.

-Well kisasszony mellé. - mondta ki a halálos ítéletet a professzor. Ijedten néztem a tanárra, majd Dracora és ő is úgy tett ahogy én.
-Hallotta egy-kettő! - sürgette a tanár majd nagy nehezen leült mellém.

-Úgy látszik padtársak vagyunk Well! - nézett rám és széles mosolyra húzta a száját.

-De jó.... - mondtam unottan, suttogva neki komoly hangon.

-Én is, így gondoltam. - néztünk egymás szemébe.

-Nem állok szóba ilyen bunkó személyiséggel, szóval inkább maradj csöndben az órán! - mondtam neki suttogva és idegesen mert ilyen tapló volt. Erre csak meglepetten nézett, majd az óra hátralévő részében nem szóltam hozzá.

A hátralévő órákban nem történt semmi különös. Ebéd után mi Mardekárosok megírtuk a leckét és utána csinálta mindenki a saját dolgát. Én Harryékkel töltöttem azt az időt, ami volt ebéd és vacsora között. A vacsorát egyedül töltöttem, ezért siettem nehogy bárki hozzám szóljon. Elérkezett az este és elvánszorogtam fürödni. A helyiségben végig gondoltam az egész mai napot. Nem kértem bocsánatot a barátaimtól, ezért holnap az lesz az első, ha a drága herceg nem akadályoz meg. Vissszamentem a szobámba és rádőltem az ágyra és becsuktam a szemem. Nagy fetrengésemet egy egész halk kopogás szakította meg. Nem tudom ki volt az, de illedelmes személyiségűnek tűnt.

-Gyere be! - üvöltöttem ki, de még mindig csukott szemmel feküdtem az ágyon. Kíváncsi voltam ki az, de kedvem se energiám nem volt arra, hogy kinyissam a szemem. Hallottam ahogy óvatosan becsukja az ajtót és leül a közelebb lévő ágyra.

-Mi szeretnél?? - kérdeztem fáradt hangon.

-Beszélgetni. - mondta eme hang adója, aki az előbb jött be hozzám. Hirtelen kipattantak a szemeim és egy gyorsan felültem az ágymra.

-Te mit keresel itt?? - kérdeztem furcsállva, de még is ijedten mert nem számítottam látogatóra. Mindenki másra gondoltam csak rá nem....