Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~16~

Nem lettem óriási, de még is különleges. A kezem helyén szárnyai nőttek és csőröm. Narancssárga és piros színben tükröztem ebből kilehetett következtetni, hogy főnix lettem.

-Kisasszony visszatud változni?? - hallottam lentről egy hangot. Tudtam, hogy McGalagony professzor az ezért megpróbáltam. Az emberi alakomra gondoltam, majd újra elsötétedett minden, de most gyorsabban történtek a dolgok. Megláttam magam és madárként neki rohantam. Másodpercek alatt felvettem az emberi alakom.

-Látom sikerült önnek - segített fel a földről a tanárnő kicsit inbolyogva, de sikerült. A boszorkány végig mért és megszólalt.

-Mióta van meg ez a nyaklánc?? - fogta meg a nyakamba lévő ékszert.

-A szünet óta - néztem furcsán a nőre.

-Akkor nem azért lett főnix - morfondírozott.
-Minden esetre nem szabad elmondani senkinek! - parancsolt rám Minerva.

-Szüleimnek se?? - néztem rá kérdően.

-De.... - duruzsolta az orra alatt.
-Menjünk vissza a Roxfortba - kezdett el visszakisérni.

Egész tavaszig semmi érdekes nem történt. Este felé jár az idő és a Hermione-től kapott bájitalos könyvemet bújom mikor kopogtatott valaki.

-Gyere! - szóltam ki, majd becsuktam a vastag könyvet ,hogy láthassam ki az.
-Mit szeretnél?? - néztem rá a fiúra aki bejött a szobámba.

-Felfedezni azt az ajtót ahova nem mehetünk be - támaszkodott a nyitott ajtófélfának amikor meghallottam egy nagyon idegesítő hangot.

-Malfoy! - kiáltott Parkinson és utána a fiú mellett találtam.
-Chh ezzel a sárvérűvel beszélsz?? - kikerekedett a szemem ennek hallatán, majd felugrottam és odaszaldtam a semmire kellőhöz.

-Ide figyelj Pansy!!! Elegem van belőled! - láttam ahogy elszökken Draco a csaj mellől be a szobámba.
-Nem vagyok sárvérű ebből hagyd ki ezt!! Olyan féltékeny vagy, hogy elvakít a bosszúd. Most azonnal békén hagysz vagy nagyon megjárod - üvöltöttem a lánnyal.

-Mit csinálsz?? Idehívod apucit?? - nevetett ki.

-Próbálkozz a sorsoddal és ne csodálkozz, ha egyszer valami történik veled - céloztam arra amit eddig senkinek se mondtam el. Becsaptam az ajtót és a fiú felé fordultam.

-Mit szerettél volna?? - pislogtam nagyokat mert a veszekedésbe el is felejtettem.

-Nem tudtam, hogy ilyen is tudsz lenni - nézett nagyokat.

-Te is játszhatsz a sorsoddal és ugyan arra fogsz kilyukadni, mint az a kis kurva - ejtettem ki egy szót amit komolyan gondoltam.

-Nem akartam - tartotta maga elé a kezét.
-Látom én eddig még nem idegesítettelek fel eléggé mint most Parkinson - húzta oldalra a száját.
-Na van kedved?? - nézett rám kérdően.

-Igen, de csak azért mert ideges vagyok... - sipákoltam.

-Biztos azért?? - vonult az ajtó felé mert tudta a reakcióm.

-Malfoy!!! - kiáltottam és utána szaladtam. Már a kint várt majd elindultunk a sok lépcsőn felfelé. Halkan felosontunk az ajtóhoz és bementünk. Mindenhol kőszobrok álltak és annak a folyosónak a végén egy ajtó. A szobrokat tanulmányoztuk az ajtó felé közeledve. Már az ajtó előtt voltunk mikor ahonnan jöttünk kinyílt az ajtó és egy hangra lettünk figyelmesek.

-Tudom, hogy van itt valaki. - összenéztünk és tudtuk, hogy ez Frics hangja.

Lenyomtam gyorsan a kilincset és átmentünk rajta. Magam mögött becsuktam az ajtót és akkor vettem észre, hogy egy 3 fejű kutya alszik ott. A fiú felé néztem és megráztam a fejem, hogy egy hang se jöjjön ki a torkán. Leültünk az elé ahol bejöttünk. Kipillantottam a kulcs lyukon és az az érzésem volt, hogy ő is belefog nézni. Egy sarokba húztam a fiút és a szája elé tettem az ujjam, hogy meg ne szolaljon. Mivel azon a kis lyukon majdnem belehet látni az egész szobát, mert olyan kicsi ezért sajnos elég közel kellett lennünk egymáshoz, ha nem akarunk lebukni. Hallottuk ahogy távolodnak a lépései.

-Menjünk! - szóltam a fiúnak.

-Még maradjunk én élvezem - ekkor vettem észre mennyire közel vagyunk egymáshoz.

-Malfoy - szóltam rá normális hangerővel.

-Jó, de ezért kérek valamit. - motyogta duzzogva. Megforgattam a szemeim és egy puszit nyomtam az arcára.

-Ne élj vissza a kedvességemmel, mert úgy jársz mint Pansy - szóltam hozzá, mert rájöttem, hogy ijeszthetek rá.

-Jó jó... - mondta, majd felugrott és engem is felsegített. Visszatértünk a saját szobáinkba és lefeküdtünk aludni.

2 hét múlva vacsoránál megszólalt a pohárcsilingelés.

-Néhány Griffendéles tanuló bátorságát szeretném pontozni - szólt hozzánk az igazgató. Felsorolta ki és miért kapja az adott pontszámot. Semmit se szóltak nekem erről és ez szíven érintett úgy, hogy elhatároztam hogy vacsora után odamegyek hozzájuk. A vacsora elkezdtével elment az étvágyam, ezért csak egy kis salátát tettem a tányéromra és azt turkáltam néha egy kicsit bele is ettem.

-Egyél már valamit! - szólt rám szőke úr.

-Fogd be szöszi! - néztem szúrós szemekkel rá.

-Néztél már tükörbe?? - vihogott.

-Haha! - válaszoltam és tovább túrtam a kaját. Ekkor hirtelen megjelent egy kis darab hús a tányéromba. Felnéztem és Draco kotorta bele egy kisebb tálcáról. Szúrósan néztem a fiúra, de nagy nehezen neki láttam majd mikor végeztem felkerestem drága túlélőt és a barátait. Mikor megpillantottam őket odaszaldtam.

-Sziasztok! - köszöntem nekik amire csak 2 biccentettek, mert Hermione a nyakamba ugrott.
-Mi bajotok van?? - engedett el Hermione mikor ránéztem a fiúkra.

-Mert nem mondod el.. - duruzsolták az orruk alatt.

-Ne haragudjatok, de nem rátok tartozik a múltam - mondtam a fiúknak.

-Igaza van! - öldökölt a szemével barátnőm.

-Na, de azt szerettem volna kérdezni....