Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~57~

-Csak sokáig voltam fent éjszaka - hazudtam nekik, mert nem akartam ezt a problémát a nyakukba zúdítani.

-Biztos?? Nem lehet, hogy Draco-hoz van köze?? - kérdezte Monstro, aki tömte magába az ételt.

Fel se néztem, mert már éreztem, hogy Parkinson tekintete kiégeti a testem összes porcikáját. Valamennyire hozzá is köze van a bajomnak, de nem annyira lényegesen.

-Biztos - válaszoltam határozottan és lenyeltem a salátám utolsó falatát.

A nap hátra lévő része a szokásosnál is unalmasabban és lassabban telt. Este elégedetten dőltem ágyba és hirtelen nem gondolva a bajomra és az álmomra. Csak akkor változott meg minden amikor álomba szenderültem. A mai álmom is hasonló volt csak más szemszögből. Én voltam az egyik démon a sok közül és a gyerekeket ijeszgettem. Ha tudtam volna irányítani azt a testet, amit most kaptam akkor nem így cselekednék. Mindenki fél tőlem, mindenki kér, hogy ne bántsam őket, mindenki elkezd egy idő után sírni mikor kínozza a fájdalom a testüket, mindenhol keserűség uralkodik az álmomba. Egyáltalán miért álmodom ezt?? Mi köze ennek az én világomhoz?? Lehet, hogy csak véletlenül álmodom ezt vagy valaki irányítja helyettem az álmom??? Eme sok kérdés mind megválaszolatlanul fog végződni. Majd megint úgy kezdődik a reggelem, mint azelőtt csak most Pansy jött be rajta.

-Minden rendben?? - ült le az egyik üresen álldogáló ágyra.

-Persze csak sajog a fejem - fogtam a fejem, hogy hiteles legyen a kis színdarabot.

Lesiettem a Nagy Terembe, hogy megnézzem ott vannak-e azok a Griffendélesek, akiktől bocsánatot szeretnék kérni. Még is ebbe a gyerek halálfalós játékba a bizalom a legfontosabb, amit majd a felnőttkor átlépésével megszüntetsz, ha továbbra is ezt az utat választod. Benéztem az étkezőbe, de nem voltak ott ezért vártam. Nem kellett sokáig, mert a hullám elején megjelentek az ikrek, majd szépen lassan a többiek. Érdeklődve néztek engem, ezért megálltak előttem.

-Sziasztok! - köszöntem nekik, majd bevártam a többieket. Vettem egy nagy levegőt, mert nem szokásom bocsánatot kérni bár azt se tudom, hogy hogy jött ez az ötlet.
-Bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésem miatt csak hát mostanában nem úgy alakulnak a dolgok ahogy elterveztem vagy éppen mások is történnek, ezért feszült vagyok - próbálkoztam ezzel, mire csak egyszerűen kijelentették.

-Semmi baj megbocsátunk - öleltek át egyszerre, majd amilyen gyorsan csak tudtam ki is bontakoztam az erős karok szorítása közül..

-Mardekáros vagyok nem az erősségem a bocsánat kérés és az ölelkezés - adtam egy kielégítő okot nekik, majd csak elsétáltak.

Ha akarunk pontosítani az ikrek még néhá visszafordultak és kacsintottak egyett. Értetlenül álltam, de visszabaktattam a jól megszokott helyemre. Olyan fura, hogy nincs itt a szőke srác. Jó jó megint túl vagyunk egy borzasztó unalmas napon. Hurrá. Megint eljött az este, majd az alvás ideje. Nagyjából egész este 1 órát aludhattam, mert minden kis neszre felébredtem. Eddig az álmok most meg a nem alvás... Mi jön ezután?? Csontvázzá változok vagy mi van?? Már mikor beláttam, hogy felesleges próbálkozom az alvással felöltöztem, sminkeltem, ami nem sok fáradság jelet takart el az arcomról. A tükröt még mindig nem fordítottam meg, ezért hagytam, hogy a hajam a vállamra omoljon. Reggeli, majd a tanórák következtek. Senki nem szólt hozzám, mert látszott rajtam, hogy voltam már ennél jobb hangulatban is. Dél körül járt az óra, mikor bájitaltanon végeztem a feladatot. Egy tanár nyit be méghozzá nem is akármelyik. Pont Piton professzor??

-Ms.Well-t szeretném elkérni az óráról - tárta ki az ajtót, hogy menjek.

Összeszedtem a cuccaim és kotródtam a tanár után, mint a pincsi kutya. Nem kérdeztem semmit a házvezetőtől csak követtem. A professzor mozdulatait pásztáztam, amik hol jobbra, hol balra kanyarodtak addig, amíg egy ismerős ajtóhoz nem értünk.
-Menjen be, de számítson arra, hogy ha kijön egyedül kell visszatalálnia a házához - nézett rám komoran a Tanár Úr. Átléptem a küszöböt és megértettem miért volt annyira ismerős bár már nagyon rég nem jártam itt. Ami szerencse, hisz az azt jelenti, hogy senki barátom nem szenvedett nagy kárt ahhoz ,hogy idekerüljön. Ahogy Draco idekerült jobbnak véltem nem meglátogatni. Főleg nem ezek az álmok után, de most már muszáj volt. Amíg háttal feküdt az ajtónak odalopóztam, majd elhúztam az ágyáig egy széket. A talpa súrolta a padlót, így hát rögtön a hang irányába tekintett.

-Szia - nyújtóztatta ki az elgémberedett testrészeit.

-Szia - húztam mosolyra a szám.

-Mi szél hozott ezen az irritáló helyen?? - mutatott körbe a szobába.

-Csak meg akartam kérdezni ,hogy jobban vagy-e? - kérdeztem meg most tőle.

-Most, hogy itt vagy igen - kacsintott.

-Mindegyik lánynak ezt mondtad mi?? - nevettem egy kicsit, mert már ismerem a stílusát.

-Hát kitudja?? - megint idézte fel az elsős szavaim, amire csak megforgattam a szemeim.

-Megyek mert órám van - álltam föl, majd kimondta azt a mondatot a száján, ami nagyon meglepett.

-Maradj még - szólt utánam. Kíváncsian visszanéztem, majd újra leültem a beteg ágy mellé.

-Igen?? - annyiszor teszem fel ezt a kérdést. Kéne egy kreatívabbat találnom.

-Ha elmész csak unatkozni fogok, mert még 3 napig itt kell maradnom - undorodott az egésztől.

-Nahát......