Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~39~

A nyárban semmi különleges nem volt. Ugyan olyan mint az eddigiek voltak. Maximum csak annyi különlegességgel, hogy igazi halálfalóvá váltam. Néha hiányolom a bátyám, hisz ő sok baromságot kitalálna, amivel jól el lehet szórakozni, de sajnos nem jöhet haza. Anyáéknak meg sem szabad tudniuk, hogy él-e. Újra az állomáson vagyok. Egyenlőre senkivel se találkoztam.

-Újra itt - mondta nekem valaki. Elszóltam magam...

-Neked is szia! - duzzogtam egy kicsit és a fiú szemébe néztem, aki meg mindig egy fejjel magasabb nálam.

-Hogy telt a nyár?? - sétáltunk a mozdonyhoz.

-Olyan mint a többi... - fintorogtam egy kicsit.

-Gondolom, hisz ahogy mondtad nem lesz veled.... - tettem az ujjam a szája elé nehogy kimondja, mert itt nem biztonságos.

-Itt ne - ráztam meg a fejem, mire csak zavarodottan bámult rám. Megfogtam az alkarját és az egyik fülkébe leülttem.
-Roxfortba említheted, de itt nem biztonságos - vallottam be neki.

-Miért?? - bombázott újabb kérdésekkel.

-Az most lényegtelen - próbáltam nem túl sokat mondóan kijelenteni.

-Ha már nem mondod el akkor itt is maradhatunk - dőlt hátra a kényelmetlen vonat ülésén, majd megveregette a mellette lévő helyet.

-Ha ennyien szeretnéd - ültem le mellé. Néhány percel később a többiek is besereglettek hozzánk, majd a szokásos beszélgetés vette kezdetét. Az út nagy részén a tavalyi évről beszéltünk meg néha feljött, hogy ki szerint milyen lesz ez az év. Megállt a vonat és leszálltunk. Előttünk Harry Potter-ék mentek, ezért szőke barátom ezt kihasználta.

-Csodálom, hogy a minisztérium enged még szabadon sétálni. Élvezd csak, amíg lehet. Egy azkabani cellára már kiírták a nevedet - mondta az utolsó mondatot, amit már a szemüveges fiú se bírt.
-Nem megmondtam, őrült a gyerek - nézett rám legfőképp.

-Hagyj békén ha jót akarsz! - kiáltotta utánunk.

-Draco néha tényleg túl mész a határon - sóhajtottam.

-Ez a vicces benne - sétált háttal, majd megigazította a gallérját.

-Megszoktam, hogy téged nem lehet megváltoztani - mosolyogtam magamba, de az arcomon is látszott.

-Ügyes kislány - szólt oda.

-Mondd mégegyszer és neked véged - álltam meg és néztem rá úgy, mint akit megakarnék ölni. Persze megtudom csinálni, de nem akarom.

-Ki...-fogtam be a száját.

-Inkább fogd be! - szedtem le a kezem a szájáról és most én mentem elől. A hintókhoz battyogtunk, majd felpattantunk és a díszes szekér szerű elindult az iskola felé. Beérve a várba leültünk a saját asztalunkhoz és vártuk a többieket, hogy elkezdjük szokásos évnyitó szerűséget. Az igazgató bemutatta Hagrid helyettesét, majd az új SVK tanárhoz fordult.

-Örömmel mutatom be az új Sötét Varázslatok Kivédése tanárt Dolores Umbridge-ot - tapsoltunk hisz ő is Mardekáros volt. Felnevetett majd kisétált oda, ahol a tanár úr állt.

-Köszönöm igazgató úr. Köszönöm-e meleg szívélyes üdvözlést. Csodálatos látni ezt a rengeteg vidám arcot és csillogó szemet - nem értettem mit akar.
-Biztosra veszem, hogy mindnyájatokkal nagyon jó barátok leszünk - gonoszan vigyorgott.
-Mint tudjuk már a minisztérium a múltban is rendkívül fontosnak tartotta az ifjú boszorkák és varázslók képzését - vigyorgott ,,tündérien." Még magyarázott valami hülyeséget, amire nem figyeltem. Ebből a kis bemutatkozásból máris unszimpatikus lett ez a nőszemély. Vacsora után kíváncsi voltam mi lesz a Griffendélesekkel, ezért láthatatlanná változtam. Igen ez is ilyen fekete mágiai cuccos. Amikor Harry lépett be a klubbhelyiségbe bementem vele. Mindenki megbámulta, amíg meg nem szólalt.

-Dean, Seums jó volt a nyár?? - kérdezte Harry a két fiútól.

-Persze. Habár Seums-nek nem annyira - mondta a fekete fiú. Az alacsony fiú levágta az asztalra a prófétát és közelebb lépett a magasabb fiúhoz.

-Anyám nem akarat, hogy visszajöjjek - szólította meg, amíg a többiek lélegzet visszafojtva figyelték őket.

-De hát mért?? - közeledett az ideges fiú.

-Miért is?? Ja hát tudom, miattad. Sok mindent írt a reggeli próféta. Dumbledore-ról úgy szintén - provokált.

-És édesanyád elhitette?? - emelte fel a hangját.

-Figyelj! Senki se látta, hogy halt meg Cedric - szólt rá.

-De... - újra egyedi alakomat vetettem fel.

-Ejnye, ejnye a Griffendélesek veszekednek - csóváltam meg a fejem, mire mindenki ijedten kapta rám a tekintetét.

-Hogy kerülsz ide?? - nézett rám Neville.

-Az lényegtelen - rugaszkodtam el a vállamal az ajtó szélétől.
-Ilyen kis apró dolgon veszik össze ez a ház - tapsoltam meg.

-Nem mintha a ti házatok nem ilyen lenne - förmedt rám Dean.

-Képzeld nem. Általában nem veszünk össze, ha pedig mégis akkor az elég súlyos problémák miatt szokott lenni - néztem le a fiút.

-Alic te is ott voltál mikor Cedric meghalt - mondta nekem, mire mindenki beleeggyezve figyelt rám főleg Seamus.

-Nem állítom, de nem is tagadom - gúnyolódtam.

-Valamiért nagyon ellenünk vagy - állt Ron legjobb barátja mellé.

-Nekem az csak jó, ha felfordulás van nálatok - vallottam be.

-Mi történt veled?? - állt már oda Hermione is.

-Na azért még is csak Mardekáros vagyok, de nem olyan mint a többi - nem hazudtam nekik.

-Ez igaz - adott nekem igazat a fiatal Weasley.

-Általában a többiek nem beszélnek, így a Griffendélesekkel. Inkább bántják őket ebbe is látszik, hogy kivétel vagyok. Nem szoktam általában ilyeneket mondani ,l, mert nem vagyok egoista, de jobban jártatok, hogy inkább én jöttem ide mint mások - ebbe már mindenki egyett értett velem.
-De attól még nem leszek nagy barát a többiekkel csak azokkal akikkel eddig jóban voltam - kacsintottam a kis csapatra, aztán visszasurrantam az én hálókörletembe. Senkit nem érdekelt, hogy későn jöttem ezért felmentem a megszokott szobámba. Lefürödtem, majd felkaptam a pizsamám és az igazak álmát aludtam a baldachin-os ágyba.