Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~45~

Kezdem unni ezt az egész halálfalós játszmát, de meg kell találnom a többieket. A hídon futottam mikor szembe találtam magam Harry-vel és Hermione-val.

-Szóval itt vagytok - pihentem le egy kicsit, majd cipő koppanásokra emeltem fel a fejem. Ginny, Neville, Ron és Luna szaladt felénk.

-Hogy szöktetek meg?? - kérdezte Harry.

-Elhitettem velük, hogy éhes vagyok és amikor elővettem a zsebemből rögtön lecsaptak rá - nevettünk egyett.
-Habár Malfoy nem volt ott - néztek rám.

-Mi az?? - forogtak hol jobbra hol balra a szemgolyóim.

-Veled volt utoljára - valamit gyanakodnak, de mit??

-Nem követem, hogy hova megy - értetlenkedtem.

-Ne ezzel foglalkozzunk hanem azzal, hogy hogy jutunk el a minisztériumba - szólt közbe Hermione.

-Repülve - csillant fel Luna szeme.

Elmentünk a thesztrálokhoz amit a hollóhátas mutatott. Harry egyedül utazott, míg én Luna-val. Jót beszélgettünk, míg oda nem értünk. Beszaladtunk, majd onnan a liftbe le a rejtély ügyi főosztályra mentünk. Ott volt az az ajtó amiről Harry mesélt. Ahogy a másik oldalra értünk rengeteg jósgömb(?) volt ott.

-Innen kell neki valami?? - kérdeztem rá, mire a többiek se tudtak válaszolni.
A szemüveges fiú elindult a gömbök között, majd követtük.

-Nincs itt - állt meg egy üres helyen.

-Harry ezen a te neved van - olvasta Longbottom. Ahogy a Potter levette a polcról a kis átlátszó gömböt egy jóslatot mondott el.

-Harry! - szólt Hermione. Hátrafordultunk és egy alak állt ott. Mivel hátul álltam csak egy halvány mosolyt csaltam az arcomra.

-Hol van Sirius?? - féltette a keresztapját. Ez olyan.. Olyan... Kedves... Ha halálfalók közelébe vagyok teljesen megváltozik a személyiségem.. Fura..

-Megtanulhatnád , hogy más a valóság, mint az, amit a fejedbe látsz - ragadta elő a séta palcáját, ami egybe maga a varázseszköze. Leszedte magáról a maszkot, majd újra megszólalt Lucius.

-Azt láttad, amit a Sötét Nagyúr a szemed elé tárt. Add ide azt a jóslatot - komorodott el a hangja.

-Ha csak egy lépést tesz összetöröm - fenyegetőzött a túlélő. Kedvem lenne megfogni és odaadni nekik, de nem fogom. Más, amit gondolok és az is, amit cselekszem. A sötétségből nevetés visszhangzott.

-Hahahah kitanulta a játékot. Ici pici bébi Potter - figurázta ki Bella.

-Bellatrix Lestranger! - nagyon félt Neville. Vagyis mindenki csak én nem, mert úgy mond én is a csapat tagja vagyok.

-Neville Lonbottom volnál?? Hogy vannak apuék?? - gonoszkodott, mint általában.

-Ha bosszút állok jobban lesznek - emlete meg a pálcáját, mire mindenki elkapta a karját, hogy ő se tegyen hirtelen mozdulatot.

-Oké most mindenki megnyugszik. Mi megelégszünk a jóslattal - tért vissza a témához Draco apja.

-Voldemort csak, ezért csalt ide engem?? - furcsálta, amit én is.

-Kimeri mondani a nevét. TE UNDORÍT FÉLVÉR! - kiabálta amit gyűlölök, mert borzasztó erős hangja van.

-A fiú kíváncsi ez a korával jár - nyugtatta a mellette álló nőt.
-A gömböt csak az veheti le, akiről a jóslat szól - elégítette ki a kérdését a szőke apuka.
-Ez neked igazából szerencse - gyűlt körének még több hasonló, mint én.
-Nem foglalkoztat a kérdés, hogy honnan ered a kapcsolat közted és a Nagyúr között? - bombázta újabb kérdésekkel.
-Hogy valójában miért nem tudta megölni a kisgyermeket, aki voltál?? - kérdezte megint csak.
-Érdekel milyen titkot rejt a sebhelyed?? - firtatta tovább.
-Minden válasz ott van a kezedbe csak add ide. És én mindent megmutatok neked - próbálta óvatosan rávezetni a dolgokra Lucius.

-14 éve várom ezt - végre odaadja neki.
-Hosszú idő - sóhajtozott.
-Tudok még várni - basszus. Nem sikerült...

-Stupor! - kiáltották egyszerre, ezért inkább én is majd elszaladtunk. A sorok között rohangáltunk nehogy elkapjanak minket. Végül egymásba ütköztünk.

-Reducto! - varázsolt Ginny, mire az összes jóslat elkezdett zuhanni.

Azzal a lendülettel szaladtunk ahogy a lábunk bírta, hogy kiérjünk az ajtón. Ahogy kiléptünk az ajtón jó pár métert zuhantunk, majd megálltunk és leereszkedtünk. Egy kapu volt ott. Szóval erről beszélt Bellatrix. A fiú még mindig fogta a gömböt a kezébe.

-Már nem azért, de lehet inkább oda kellett volna adni nekik - tettetem félelmet, ahogy körbenéztem.

A szemüveges fiúnak bűntudata volt, mert valemennyire belátta, hogy igazam van. Ijedten fordult a diadalívhez, majd lassú léptekkel megközelítette.

-Hangok. Értitek amit mondanak?? - kérdezte, de én nem hallok semmiféle hangokat. Összenéztem az ott hagyott barátokkal, kivéve Luna-ával. Gondolom ő is hallja.

-Mi nem hallunk hangokat - törte meg az újabb csendet a lány.
-Tűnjünk el innen! - aggódott a lány, aminek tényleg van oka. Ha nem lennék sötét mágus én is talán félnék.

-Én is hallom őket - sétált a szőke lány Harry mellé. Milyen okos vagyok, hogy eltaláltam.

-Ez csak egy régi boltív. Menjünk innen! - kérlelte újra Hermione.

-Álljatok mögém! - emelte fel a pálcáját oda ahonnan leestünk, majd gyorsan mögé álltunk és megmarkoltuk erősen a varázs pálcánkat a tető felé.

Hátulról megközelítettek minket a halálfalók és mindenkit elragadtak. Úgy tettem mintha elakarnék szabadulni, de hogy hatásosabb legyen és ne gyanítsák, hogy bármi közöm van a sötétséghez a mögöttem álló varázsló a nyakamhoz szegezte a botját. Mindegyik barátom valakinek a kezére került.

-Te tényleg azt hitted, hogy gyerekeknek esélyük van ellenünk - nevettet Malfoy.
-Ha nem akarod, hogy a barátaid meghaljanak add ide a jóslatot - nyújtotta ki a kezét a férfi.