Volt még egy csomó hely, de persze nekem Malfoy-ra kellett esnem. A másik 2 Nardekáros eltűnt így megint ketten maradtunk. Felkeltem a földről és kezet nyújtottam hercegnek, de csak magára húzott.
-Ez miért volt jó?? - néztem a szemébe miközbe az ölébe estem.
-Mert kedvem volt hozzá - húzott egy erősen gonosz mosolyt az arcára amitől muszáj volt nevetnem. Ahogy néztem az arcát valami piros szín megjelent az arcán. Nem, nem pirult el. Odanyúltam és ebből kiderítettem, hogy vérzik a feje az eséstől.
-Mi a baj?? - kérdezte.
-Nem fáj a fejed?? - kutakodtam a dobozomba a pálcámért. Szerencsére még nem értünk oda ezért nem kellett leszállni. De akkor miért fékezett a vonat??
-Most ,hogy mondod eléggé - mondta egyre halkabban. Szétdobáltam a cuccaim és ráleltem a botra. Visszafordultam a fiúhoz aki csak-csak az eszméleténél van.
-Bírd ki még egy kicsit - próbáltam tartani benne az életerőt.
-Hippokrax! - mondtam ki a gyógyító varázslat nevét miközbe a fiú fejénél volt a pálcám. A seb kezdett begyógyulni és egy vizes zsebkendővel törölgettem a fejét. Mikor már éreztem, hogy az eszméleténél van a fejét a két kezem közé fogtam.-Jól vagy?? - kérdeztem tőle aggódva.
-Azt hiszem - megkönnyebbültem és leültem a földre. Gyorsan visszavarázsoltam a cuccaim a ládába és Draco mellé ültem.
-Miért gyógyítottál meg a többiek hagyták volna, hogy elvérezzek - mondta amitől majdnem hánytam, mert nem igazán bírom a vért pedig az életem része minden értelemben.
-Mert én nem vagyok más?? Mindig azt mondod mások, amit hiába mondasz, mert én nem vagyok ők - mondtam a szemébe ,hogy megértse. Ekkor megjelent egy nő.
-Gyerekek tessék már leszállni! - zavart le minket és a többiek után futottunk. Megvacsoráztunk és visszamentünk a hálókörletbe. Bementem egy takaróért a szobámba és a kinti kanapéra leülve bámultam a tüzet és gondolkodtam.
-Köszönöm! - súgta egy hang hátulról a fülembe és átugrott a fekete bútoron.
-Megijesztettél! - mondtam neki.
-Nem volt szándékos - mosolygott rám, majd az ölembe lévő kék takaróra hajtotta a fejét. Még egy kicsit meredtem a tűzbe majd megszólaltam.
-Kivitelesen nem vagy sértegető. Miért van ez?? - nem kaptam választ a kérdésemre.
Áthajoltam a fiú fölött és észre vettem, hogy elaludt. Szuper most itt kint éjszakázok méghozzá egy fiúval.... Megsimogattam az arcát hátha felébred, de nincs ekkora szerencsém, így hát én is próbáltam aludni, ami sikerült. Elég korán ébredtem, de a fiú feje még mindig az ölembe volt. Nem vagyok szívtelen, hogy itt hagyjam így hát megvártam míg felkel. Ránéztem az órára és már 1 órája ébren vagyok, ezért megelégeltem a várakozást. Újra megpróbáltam azt a módszert és most sikerrel jártam.
-Mi történt?? - kérdezte majd abbahagytam a simogatást. Előrehajoltam és a szemébe mondtam.
-Elaludtál az ölembe - húztam fel a szemöldököm.
-Akkor visszaalszom! - mondta.
-Neeeem!! Így is 1 órája várom ,hogy fölkelj - csaptam össze a két bokám és felült. Megláttam és rögtön elkezdtem nevetni.
-Mi az?? - kérdezte.
-A hajad - nevettem tovább, majd a pálcával idevarázsoltam egy fésűt.
-Megcsinálod vagy megcsináljam?? - tettem fel a kérdést.
-Csináld meg - vigyorodott el.
-Gondoltam.. - forgattam meg a szemeim. Közelebb csúsztam hozzá és elkezdtem, úgy fésül a haját ahogy szokta hordani. Egyszer kétszer lepillantottam és ahogy meglátta, hogy nézem rögtön elkapta a tekintetét.
-Kész! - mondtam és odaadtam neki egy tükröt.
A mai nap nem volt igazán érdekes csak ebéd után. Késztetés éreztem, hogy kimenjek a Tiltott Rengetegbe. Így hát úgy döntöttem, hogy szólok erről az igazgatónak. Odaértem a főnix szoborhoz és bekopogtam a mellette lévő ajtón.
-Jöjjön beljebb - hallottam a kiáltást.
-Jó napot Dumbledore professzor - köszöntem.
-Üdvözlöm Alice mibe segíthetek?? - nézett fel a papírjaiból.
-Közé lehet az animágusságnak ahhoz, hogy késztetést érzek kimenni a Tiltott Rengetegbe?? - kérdeztem a professzort.
-Hmm... Elképzelhető! Várjon idehívom McGalagony professzort! - és azzal meg is jelent.
-Minerva kimennétek az erdőbe megnézni mi baja van?? Sajnos én most nem tudok kimenni - fordult felém Albus Dumbledore, majd McGalagony professzor kikisért az erdőhöz. Egyre beljebb és beljebb mentünk mikor hátrafordult a boszorkány.-Well kérem gondoljon valami olyanra amitől nem érzi jól magát és hagyja, hogy átváltozzon. Ajánlom figyelmébe hölgyem, hogy ha bármiféle megállíthatatlan szörny lenne akkor próbáljon meg visszaváltozni - mondta el a monológot.
Távolabb álltam a tanárnőtől és arra a napra gondoltam amikor megjelent a Nagy Úr. Újra ez az érzés fogott el. Összerogytam a földre és azt tettem, amit a professzor nő mondott. A szemem előtt egy kiskapu állt, ami csak a képzeletem volt. Átmásztam rajta és valami élőlényt láttam. Homályos volt ezért nem tudtam kivenni mivé fogok most alakulni. Megérintettem az állatot és melegség járta át a testem. Éreztem ahogy átalakulok és mikor megláttam magam nagyon meglepődtem mi lettem....
ESTÁS LEYENDO
Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||
De TodoSzörnyű családi háttérel rendelkező lány, aki nem szégyelli azt. Nem osztott meg belsősebb infót a múltból még a barátainak se. Ennek mi lehet az oka? Vajon meddig fogja barátai elől titkolni ,hogy ő valójában kicsoda?? Olyan dolgokat is megtud magá...