Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~12~

A sötét alak nem tudott a közelünkbe férkőzni, mert mintha egy láthatatlan fal állna előtte. Rápillantottam a fiúkra és láttam ahogy a  ,,Mardekár hercege" nyakába a zöld gyémánt világít. Mikor visszapillantottam az alakra beugrott ki ő. Szóval visszatért....

-Well!! - szólított a szőkeség.

-Alice!! - hallottam a többiek hangját.

-Igen?? - tértem vissza a gondolataimból. Körül néztem és, ami az utolsó emlékem volt annak már nyoma se volt.

-Jól vagy?? - kérdezte Hagrid.

-Persze! - kiáltottam és felpattantam.

-Visszakéne mennetek a hálókörzetetekbe - mondta és elküldött a manóba. Az ajtóba elváltunk a Griffendélesektől és elindultunk a saját szobánkba.

-Te tudtad, hogy ez fog történni?? - állt meg előttem szőkeség és keresztbe fonta a karját.

-Miért tudtam volna??? - néztem rá kérdően.
-Attól még, hogy nem osztok veled meg mindent nem azt jelenti ,hogy én tudok ilyenekről - mondtam elcsukló hangon és ellépkedtem mellette.

-Várj! - szaladt utánam és megint utamat állta. A sírás határán voltam, de nem fogok pont előtte ahogy más előtt se.

-Nagyon fura vagy - mondta.

-Kössz! - mondtam és felrobogtam a szobámba, amit persze nem értem el. Kezd idegesíten, de nagyon.
-Amúgy most, hogy itt vagyunk megszeretném kösszönni - mondtam úgy, hogy furdalja a kíváncsiság.

-Mit?? - nézett rám kérdően, mert érezte az előzők súlyát.

-Először is azt, hogy felnyitottad a szemem a tapintatlanságodra - köptem a szavakat elé.
-Másodszor meg azt, hogy megint megmentettél - mondtam majd féltem, hogy elpirulok, de legalább sötét van és nem annyira látszik.

-És a megmentésért kapok valamit?? - húzta a száját egy olyan Malfoy-os mosolyra.

-Attól függ mit - húztam az agyát.

-Jól tudod te azt - szórakoztatott tovább és rámutatott az arcára.

-Más lány megtenné - folytattam a játékát.

-Te nem vagy más lány??- incselkedett velem.

-Nem, mert engem nem csavarsz az ujjaid közé - tettem kerezdbe a kezem miközbe szemeztem velem.

-Nem-e?? - kérdezett vissza.

-Nem, mert nem megyek bele holmi nagyképű játékába. - találtam ki eme frappáns mondatot.

-Szóval nagyképűnek tartasz?? - húzta föl a szemöldökét még mindig ugyan azzal a mosollyal.

-Igen, de ismerek nálad rosszabbat is - játszadoztam vele.

-Ezt vegyem bóknak?? - fürkészte ki a gondolat menetéből.

-Ha akarod veheted annak - kezdtem feszegetni a határokat.

-Akkor annak veszem. Megkapom a jutalmam?? - tért vissza a kérdéshez.

-Kivételesen igen, de ne szokja hozzá - mondtam neki majd odamentem és megadtam neki a mai napi 2. puszit.

-Pedig hozzászoktam hisz mamár a 2. - folytatta tovább a játékot.

-Chh reménytelen eset vagy - mondtam, majd bementem a lányok ajtaján.
-Jó éjt! - köszöntem el tőle és bedőltem az ágyba felmelegedni, mert pizsamába nem kellemes kint a hidegbe lenni, majd elnyomott az álom.

2 és fél hónap múlva:

Holnaptól téli szünet van és itthagyom 2 hétre a Roxfortot. Ma már nem tanulunk, hisz felesleges lenne ezért csak élvezzük az utolsó napunkat. Megpróbáltam egész nap a Griffendéles barátaimmal lenni hát ez hol sikerült hol nem. A karácsonyfa már fel volt állítva a nagyterembe és alváshoz készülődve gondolkodtam ezen, mert este van így hát gyorsan összepakoltam, hogy ne holnap kelljen. Kicsit lementem a kandallóhoz, hogy megnézzem a lángok búcsútáncát az évre.

-Gondolom te is hazamész holnap - ült le mellém Malfoy.

-Bizony és egy kicsit felszabadulhatok a sok tantárgy alól - mondtam a tűzbe nézve.

-Akkor a vonaton találkozunk - kacsintott egyet és eltűnt, majd én is követtem a példáját és felpattogtam a lépcsőn az után pedig, lefeküdtem aludni.

Másnap mikor ébredtem gyorsan felkaptam egy közeli ruhát és lefutottam reggelizni. Bekajáltam és lehoztam a vonathoz a kis dobozomat. Annyira dezsavű érzésem van, de nem sokáig gondolkodtam ezen, mert megszólalt a vonat sípja, így felugrottam rá. Kerestem egy üres helyet és persze megtörtént az amikor először találkoztam Ron-nal. Erre csak mind a ketten felnevettünk és mikor megláttak engem a többiek is ezt a példát követték. Eltelt az út és megérkeztünk a King Crossra. Gyorsan elköszöntem mindenkitől majd leszálltam és a szüleim kerestem, majd megpillantottam anyukámat, aki sürgetett. Odamentem és gyorsan haza hopponáltunk. Otthon édes otthon.

-Sziasztok! - köszöntem nekik.
-Képzeljétek Mardekáros lettem! - ujjongtam.

-Akkor az én utam szerint osztott be a teszlek süveg  - mutatott egy halvány mosolyt anyukám.

-Tudom és bocsánat, azért nem írtam, mert elvoltam a barátaimmal. - mondtam mert nem figyeltem a többi mondatra.

-Sok barátot szereztél?? - kérdezte apu.

-Igen és ha nem haragudtok meg akkor elmegyünk most venni nekik karácsonyi ajándékot?? - kérdeztem mire apa bólintott és elvitt engem majd kiválogadtam mindent aztán haza mentünk. Feltrappoltam a szobámba és egyesével becsomagoltam őket és levelet is írtam hozzájuk. Először Hermione ajándékát csomagolt be és írtam meg a levelet.

Kedves Hermione!

Boldog karácsonyt szeretnék kívánni neked ezzel a kis aprósággal amit  küldtem. Remélem tetszik.

Üdv: Alic

Ahogy végeztem a levéllel becsomagoltam a kedvenc könyvsorozatát aminek csak az első részét tudta elolvasni, mert csak azt adták ki, de persze én megszereztem neki. Majd következett a 2 ikerpár.

Kedves Fred és George!

Boldog karácsonyt kívánok mindannyiótoknak és most ez alkalomból egy kis tréfát küldtem nektek.

Üdv: Alice

Megírtam ezt a levelet is és becsomagoltam az új tréfás cuccokat amiket vettem nekik.