Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~30~

-Megígérem! - nézett csínytalanul.

-Malfoy! - üvöltöttem rá.

-Jó - mondta komolyan, majd leültem az ágyra.

-Hazudtam mikor azt mondtam, hogy nem akartam elmondani. Tudod volt a mandragóra ültetés - nézett nagyokat

-Igen akkor nem voltál reggelizni! - húzta az agyam.

-Voltam. Azért késtem, mert... - halkult el a hangom.

-Mert?? - húzta össze a homlokát.

-Mert lent voltam a lány mosdóba, mikor Ginny odajött majd egy kígyós csapra mutatott mire én.... - lassult le a hangom.

-Kígyónyelven beszéltél?? - nézett a szemembe mélyen, ami azt tükrözte, hogy tényleg érdekli.

-Igen és kinyíltak a mosdókagylók majd Ginny beleugrott - féltem a válaszától.

-Akkor te írtad a fenyegető üzenetet a falra?? - ült le mellém nagy vigyorral.

-Hülye! - néztem rá.
-Nem, gondolom a Weasley volt, de hogy miért tette azt nem tudom - értetlenkedtem.

-Akkor menjünk és nézzük meg - állt föl majd visszarántottam mellém.

-Nem tudom milyen veszély leselkedik ott rád - nyeltem egyett mire, már szinte remegett a fiú e szavak hallatán.

-Mi?? - figyelt rám.

-Egy baziliszkusz - nyögtem ki.

-Az mi?? - kérdezte mire a pálcámért nyújtam és egy-két suhintással az említett állatról mutattam neki egy képet.

-A baziliszkusz mérge pár percen belül megöli az áldozatát és csak az utód tud neki parancsolni - szóltam rá.

-De te vagy az nem?? - ráztam meg a fejem.

-Majdnem elkezdtél valamit mondani a fiúknak idézd csak vissza és mondd el - próbálkoztam, így elmagyaráztatni vele.

-50 éve valaki kinyitotta a kamrát, de azt nem mondta el apám ki az - folytatta volna ha én nem szólok közbe.

-Voldemort - ugrott ki a számon a név, mire egyre jobban félt.

-Ha?? De ő.. - szakítottam megint félbe.

-Itt hagyott egy emléket ami a 16 éves korát őrzi - mondtam.

-Akkor te írtad a fenyegető üzenetet a falra?? - húzott egy csínytalan vigyort.

-Nem, te hülye - fakadtam ki.
-Biztos az a Weasley volt - mormogta.
-Biztos nem mondod el senkinek?? - kérdeztem rá mégegyszer.

-Hát akkor mondjuk... - tudtam mit akar.

-Ez megfelelő? - adtam egy puszit az arcára.

-Igen - azzal kiviharzott a szobából.

Visszatérés negyedikbe:

-Nem értem mi baja van - húztam le a puncsot.

-Nekem mondod - nevetett, majd ő is így tett.
-Gyere táncolni - ragta le az üres poharakat, majd behúzott a tömegben.

-Nem is tudtam ,hogy tudsz táncolni - próbáltam túl visítani a zenét.

-Nem tudsz mindent rólam - ugrált a zenére.

-Te még annyit se mint én rólad - mosolyodtam el mire olyan nagy lendülettel távoztunk a táncosoktól mint, ahogy bejöttünk.

-Akkor mesélj magadról - ültetett le egy székre majd ő mellém telepedett.

-Draco bármennyire is bízok benned ezt, így nem tudom elmondani - tördeltem a kezem, majd felnéztem rá. Nagy szürke szemeivel bámult, amit nem értettem.
-Mi az? - tettem fel a kérdést.

-Draco-nak hívtál - nevettem el magam.

-Miért nem az a neved?? - folytattam a kis kérdezősködést.

-De csak... - folytatta volna, ha nem vágok a mondandójába.

-Csak szokatlan - vigyorodtam el majd megszólalt egy lassú szám.

-Felkérhetem a hölgyet táncolni?? - állt elém és nyújtotta ki a kezét.

-Igen - adtam oda a kezem és már a parketten is voltunk. Nagyjából 1 órát táncoltunk ez után, majd végleg elfáradtam.

-Én szerintem visszamegyek a szobámba - búcsúztam el a fiútól.

-Várj én is megyek - mondta ásítva és a cipője kopogása azt jelezte, hogy követ. Már a hálószobák bejáratánál voltunk mikor szóba került a tusa.

-Megfejtetted a tojást?? - kérdezte.

-Igen - válaszoltam.

-És mi volt benne?? - érdeklődött tovább.

-Jöjj várunk lent hol szavunk szól, fent mit sem hallasz dalunkból, csak egy órád lesz ne feledd, hogy megleld mi elveszett - nem énekeltem el.

-Tudod mit jelent?? - vakargatta a fejét, amit nem tudtam hova tenni.

-Igen bár az utóbbi sor nem teljesen világos. Vagyis értem mit jelent, de hogy mi veszett el azt nem - morfondíroztam.

-Ebbe nem tudok segíteni - mondotta.

-Miért segítesz nekem?? - tettem fel most én egy kérdést.

-Jó éjt! - ijedt meg azzal halkan becsukta maga mögött az ajtót. Nem tudom, hogy ez mi volt, de inkább én is így cselekedtem. A próba napján reggel. A fiúkkal sétáltunk ki a Roxfortból egyenesen a tóhoz.

-Tudod már mit kezdesz lent?? - kérdezte Zambini.

-Igen, de amúgy láttátok Malfoy-t?? - tettem fel ezt a mondatot a fiúknak mire szét tart kezekkel jelezték, hogy foggalmuk sincs.

Már beértünk a tó közepéhez és, hogy ne legyenek vizes a ruháink, ezért levettük azokat. Volt alattunk fürdőruha, így ezzel egyszerűbb volt kiállni ezen a próbán. A fiúk csak bámultak rám bár nem sok mindent látszott ki a zöld egyberészes úszódresszem alól.

-Khm fiúk - ébresztettem fel őket a ,,csodából".

-Bocs - hallatszott egyszerre a hangjuk.

-Ha eldördül az ágyú mehettek! - kiáltott az igazgató úr azzal meg is történt.

Harry borzasztóan volt, de nem foglalkoztam vele. Egy fejessel belevetődtem a vízbe és úsztam lefelé. Mikor már biztos voltam benne, hogy nem lát senki átváltoztam sellővé. De nem olyan csúnyává mint amilyenek a tóba élnek. Csak úsztam lefelé majd egy vízinövényes részhez értem. Alig lehetett látni valamit, ezért követtem az egyenes utat. Egyszercsak kiértem onnan és egy romos helyszínre értem. A lények csak köröztek szigonnyal a kezükbe. Valamit vagy valakiket őrizhetnek. Lehet, hogy ezt jelenti az elveszett rész, amit a sellő énekelt. Nagy farok csapkodással közelebb mentem majd mikor már jól kivehető volt, hogy kik azok megálltam. Annyira meglepődtem az ott tartózkodott személyeken.....