Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~62~

-Miért védtél meg a bátyádtól?? - kérdezte amit sejtettem. Eszem ágában sem volt elmondanom ,de csak az igazság jött ki a torkomon.

-Annál fontosabb vagy mint ,hogy hagyjalak megölni - hallottam ,hogy gáz dolgot mondok és persze az igazságot ,de egyszerűen képtelen voltam rá ami egyértelmű mi miatt volt. A mondat hallatán fülig ért a szája és a szeme is alig látszott ki ezért eltudtam kapni a tekintetem róla és felültem.
-Te megigéztél! - felkaptam egy kis párnát amit az ágyamban találtam és hozzá vágtam Draco-hoz. Csak felnevett egyett ezzel tudatomra adva ,hogy igazam van.
-De hogy??? Eddig nem tudtad megcsinálni - sértődötten bámultam a falat.

-Carlos tanította - még mindig röhögött ,de már az arca elé kapta a kezét az újabb párnától amit dobtam.

-Megnyugodhatsz többet velem ez nem fog sikerülni - dőltem hátra elégedetten.

-Honnan veszed?? - értetlenkedett a fiú velem.

-Ha megtudom ,hogy valaki ezt meg ezt tudja azt képes vagyok mellőzni vagyis nem hat rám - cseréltünk szerepet egymással.
-Most én jövök egy kérdéssel! - már előre látszott ,hogy fél ,de az enyém nem ilyen kényes kérdés.
-Te fegyverezted le Dumbledoret-? - egy egyszerű mondat volt amire gyorsan válaszolt.

-Igen - mondta elhaló hangon mire szembefordultam vele ami érdekelte ezért ő is így tett.

-Lehet két kérésem tőled?? - bombáztam újjabb hasonló kérdésekkel Malfoy-t.

-Legyen - jelentette ki magabiztosan.

-Soha ne hagyd ,hogyefegyverezzenek! - nyomatékosítottam meg a soha szót.
-És bízz bennem! - emeltem ezt is ki mire csak bólintott.

-De miért?? - nem fogta föl ami nem is olyan nagy baj.

-Majd meglátod - mondtam álmosan és bealudtam.

Nem volt semmi rémisztő álom kellemes nyugodság volt a fejembe. Egy ideje végre először tudok jót aludni. Mikor újra felébredtem már világosabb volt ,de még mindig reggel. A nap nem süt szépen mert most a gyász emészti a varázsló világot ,hogy a legnagyobb mágus meghalt. Óvatosan kikecmeregtem Draco mellől ,hogy fel ne ébresszem és lementem egy kis teáért. Ahogy beértem a nappaliba láttam ,hogy a bátyám az asztalnál ül és szörcsölgeti a kávéját amihez persze tartozik egy Reggeli Próféta.

-Jó reggelt! - köszöntem és a forralóhoz vettem az irányt.

-Neked is! - gyanúsan mosolygott ezért míg feltettem a vizet forrni meg is kérdeztem mi ez a reggeli furcsaság.

-Mi történt ,hogy ilyen gonoszan mosolyogsz kora reggel? - ásítottam egyett majd egy fél percen belül kattant a kanna amibe a meleg víz volt.

Átöntöntöttem egy kis csészébe és beletettem a tea filtert. Mivel ez ilyen csoda tea ezért nagyon gyorsan kész van és én is csatlakoztam a bátyámhoz. Leültem mellé majd megszólalt.

-Ez! - tolt elém egy képet. Felmértem és nagyon mérges lettem ,de nem kiabáltam vele nehogy felébresszem a többieket.

-Te lefotóztál minket Draco-val tegnap este???? - akadtam ki nagyon.

Még azzal nem is lenne baj ,hogy csak egymás mellett állnának. De ,hogy konkrétan egymás karjaiba voltunk na az már sok. Na így se aludtam még egy fiúval, SŐT nem is aludtam a családon kívül más férfival. Ja ,de de akkor is ezzel a fiúval....
-Tűntesd el most azonnal! - rivaltam rá.

-Különben?? - incselkedett a kezében lobogtatva a képet.

-Különben szülinapomkor itt fogsz lógni egy kötéllel a nyakadon - mutattam fölfelé a lámpára. Ezeket a fenyegetéseket komolyan szokta venni ezért néhány másodpercen belül már nyoma se volt a képnek. Megpillantottam magam előtt Emiliát aki nevetett.
-Hallottál mindent ugye?? - csak bólogatott nagyba és már a bátyám is nevetett.

Elegem lett belőlük ezért a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Közben összetalálkoztam Draco-val ,de nem köszöntem csak kimentem amit mindenki későn fogott fel. Mielőtt kértek volna átváltoztam bagolyá és elkezdtem repülni az erdő felé. Csak annyit hallottam ,hogy a nevem ordítozzák ,de nem fogok visszamenni most rögtön. Beszállatam a fák legmélyére és kerestem egy olyan helyet ahol senki se zavar. Ahogy megtaláltam az ideális helyett leszálltam és elgondolkodtam ,hogy miért ilyen köcsög a bátyám velem.. Reggeltől egészen estig ott voltam. Csak azért addig mert félek a mennydörgéstől és mivel közeledett a vihar ezért muszály voltam hazamenni. A házhoz érve nem az ajtón mentem be hanem az ablakomon keresztül. Bent átváltoztam és bebújtam a takaróm alá. Végig reszkettem mert nekem van egy pár rossz élményem a viharral kapcsolatba ezért is félek tőle annyira. Padló recsegést halottam ,de azt hittem csak csak az eső miatt.

-Buu! - ijesztett meg valaki és kiugrottam szinte az ágyból ha nem támaszkodott volna fölöttem. Ránéztem a szőkere majd mit sem törődve vele elfordultam. Látta rajtam ,hogy ez nem normális ezért arra az oldalamra feküdt amelyik felé néztem.
-Mi a baj?? - kérdezte a szemembe nézve ,de kimerültem egy válasszal.

-Semmi - fordultam át egy másik irányba.

-Velem van a baj?? - fordított maga felé. Az arcán tükröződött az aggodalom és végül nem akartam neki hazudni mert vele semmi bajom sincs.

-Nem, a hülye bátyámmal - nem kerestem a tekintetét majd dörrentt egyett az ég és én magamra rántottam a takarót.

-Félsz a vihartól?? - nevetett majd csak a takaró alól kidugtam a fejem és mérgesen nézetem.

-Te.... - megszólaltam majd kicsapódott az ajtóm mire mind a ketten összerezzentünk.

-Alic!!!!!!!!