Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~26~

Második első napja a King Cross-on. Az állomáson a 9 és a 3/4 vágány felé vettem az irányt. A falnál nekiszaladtam és újra elém tárult a vonat. Leadtam a poggyászom és akkor jelent meg a vörös hajú család. Az idősebbek gúnyos pillantást vetettek rám, de a két fiatalt sehol se láttam. Akkor lehet nem jönnek ebbe az évbe. Ennek örülök.

-Egy újabb év Well - suhogott el mellettem Percy a Weasley prefektus.

Nem néztem rá csak magamba mérgelődtem, majd felszálltam a gőzősre. Az üvegajtós fülkék között rohangáltam mikor az egyikbe megláttam Malfoyt, Monstrot, Crack-o és Zambinit. Elhúztam az ajtót és beköszöntem.

-Hellóka! - dőltem neki a bejárati ajtónak.

-Szia! - üdvözöltek külön-külön, majd beinvitáltak.

-Fiúk képzeljétek mikor a könyveket vásároltunk Well olyan szinten összeveszett Potterékkel - nevetett fel, mire a többiek kérdően figyeltek meg.

-Most már nincs többé egy szál se ahol a Mardekár és a Griffendél összekapcsolódna - sziszegtem a fogaim között.

-Igazi Mardekár - tette középre a kezét Blaise, majd sorba mi is.

-IGAZI MARDEKÁR! - kiáltottuk, majd egyszerre felrántottuk a kezünket.

A szerelvény már rég elindult és mi csak beszélgettünk. Néha-néha kinéztem az ablakon, mivel mellette ültem. Mikor már a hídnál jártunk egy repülő kocsit vettem észre. Forgott össze-vissza majd kinyílt az egyik ajtó és egy fiú fogta annak belső kilincsét. Jól megszemléltem és azok nem mások voltak, mint akikkel nem találkoztam a vágánynál.

-Nézzétek az ott Potter és Weasley! - mutattam át az ablakon mire odasereglettek.

Mivel Draco lusta volt felállni, ezért rajtam keresztül nézte meg. A nyakamba lihegett, de inkább megpróbáltam nyugodtan elviselni.

-Remélem kicsapják őket - szólt közbe Crack.

-Egyetértek - mondtuk egyszerre szőkével, majd összenéztünk végül nevettünk, amit a többiek nem értettek. Tovább viháncoltunk, majd estére odaértünk. Minden hülyeseget elmondtak, végül neki álltunk kajálni.

-Még nincsenek itt - nevettem egyett majd ők is. Vége lett a vacsorának és el kellet menni a mindenkinek a saját hálókörletébe, de én leváltam, mert láttam a két szerencsétlen megjövetelét. Követtem Fricst, aki elvezette őket Perselushoz. Nem akartam lebukni, ezért gyorsan visszasiettem a klubba.

-Hol voltál?? - fogadott ezzel Monstro, mire a többieket is furdalta a kíváncsiság.

-Potter és Weasley megérkeztek, de összetalálkoztak Fricsel, aki elkísérte őket Pitonhoz és most épp szidás alatt vannak - daráltam a szavakat, mert alig kaptam levegőt a futástól.

-Miféle szidást?? - húzott széles mosolyt a fiatal Malfoy.

-Hogy 7 mugli látta őket +, ha Mardekárosok lennének kicsapná őket és még ma mennének haza. A többit nem tudom, mert majdnem észre vettek - magyaráztam el nekik a történetet aztán meg kinevettük a béna Griffendéleseket. Másnap kora reggel a lenti lánymosdóba sétálgattam, mikor megjelent Ginny.

-Ohh szia Ginny - köszöntem gúnyosan.

-Szia - vetette oda.
-Nézd! - mutatott az egyik csapra, ami kígyós volt.

-,,Nyílj ki" - mondtam párszául avagy kígyó nyelven. Nem tudtam, hogy csináltam vagy mitől tudok ezen a nyelven. A mosdókagylók szét nyíltak, majd megszólalt Ginny.

-Gyere nézzük meg - ugrott bele a lyukba.

-Biztos nem, mert a finom reggelim vár. Viszlát kislány - azzal bezárult a hely. Siettem, mert már így is elkéstem. Gyorsan befaltam egy kis adagot és mentem az üvegházba, mert gyógynövénytan ma az első óránk. Beértem a többieket, ezért velük tudtam felöltözni, majd mikor végeztem odaálltam az egyik helyre és ki hinné ki állt mellém??

-Nem voltál reggelizni - vártuk a tanárt.

-Voltam csak későn - rendeztem le, mert megjelent Bimba professzor.

-Jó reggelt gyerekek! - rikácsolt a tanár.

-Jó reggelt Bimba professzor! - köszöntek a többiek míg én csak tátogtam.

-Gyertek közelebb! - hívott az asztalhoz minket.
-A mai nap mandragórát fogunk átültetni. Ki tudja elmondani a mandragóra gyökér jellemzőit?? - Hermione feltette a kezét.

-Granger kisasszony - szólította fel a tanár.

-Az álomfüvet, aki nem tudná vagyis mandragórát a dermesztő átokkal sújtott ember vagy állat kezelésére használjuk. Ugyan akkor veszélyes növény, aki meghallja a növény sikolyát rögtön meghal - büszkélkedett a hangjával a kisasszony.

-Kész lexikon ez a csaj - súgtam oda a fiúknak, mire halkan elkezdek nevetni.

-Hibátlan. 10 pont a Griffendélnek - jelentett ki a professzor. Azok örültek, míg én csak lenézően vizslattam az egész bagázst.
-Mivel a milyeink még csak fiatalok, ezért nem halálosak, de több órás eszmélet vesztést okoz, ezért vegyétek fel a fülvédőt - figyelmeztetett minket a tanárnő. Felkaptuk a védőeszközt, majd odasúgott nekem Draco.

-Aranyos vagy ebbe - mutatott a fejemen lévő cuccra és vigyorgott egyet. Megforgattam a szemeim, de én is mosolyogtam csak nem rá. A 3 volt barát szúrós szemekkel figyelt minket.

-Legszívesebben letépném a fejükről ezeket az ízéket - mondtam Mardekár hercegének miközbe nagyon meg volt bennem az a vágy, amit mondtam neki.

-Jó erősen megfogjuk a mandragórát és határozott mozdulattal kihúzzuk, így ni! - mutatta és elkezdett üvölteni az a szutyok. A fülemhez kaptam, mert még is így irritálta a fülem.
-És gyorsan visszatemetjük nehogy megfázzon -,,Mi az ,hogy nehogy megfázzon?" gondolkodtam ezen.
-Ahh Longbottom rosszul tette fel a fülvédőt - ájult el a fiú, mire én csak egy orrhang szerű mormogást adtam ki, míg a mellettem álló Mardekáros halkan kuncogtak.

-Nem, szimplán csak elájult - válaszolt egy Griffendéles.

-Mindegy hagyd ott - erre már én is nevettem. Ezután egyszerre kihúztuk őket és borzasztó nagy ricsaj keletkezett. Malfoy nagyba játszott azzal a növénnyel úgy, hogy a mandragóra szájához dugta az ujját.

-Nem kéne mert kicsit fájdalmas a harapása - szóltam rá későn aztán nagy szenvedéssel kihúzta.
-Mondtam - nevettem halkan aztán beledobtam a nagyobb cserépbe a növényt....