Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~18~

-Most Hermione-ékkel utazok - jelentettem ki a fiúra nézve. A hátam mögött halk vinnyogásra lettem figyelemes.

-Hermione adj 5 percet. - vonszoltam magam után Malfoy-t.

-Mit szeretnél?? - kérdezte szomorúan, amit nem értettem.

-Nyugodj meg, ha bármi van átmegyek hozzátok - próbáltam feldobni.

-Ott leszünk - mutatott egy kabinra ahol pont Monstro jött ki. Bólintottam egyet és visszafutottam a lányhoz. Elindultunk a fiúk felé és mikor beértünk csak, úgy ledobtam magam Ginny mellé, aki Harry mellett ült. Majd csatlakozott hozzánk Luna és Neville, akikkel először beszéltem életemben.

-Szia Neville Longbottom vagyok - mutatkozott be.

-Én pedig Luna Lovegood! - nyújtott kezet. Furcsán nézett ki a lány, de ahogy láttam a többiek megszokták.

-De te nem vagy Griffendéles! - nézett rám Neville, de nem hallatszódott gúny a hangjában.

-Sem Hollóhátas - préselt mellettem helyet.

-Alice Well vagyok és igazatok van egyik sem vagyok - mondtam a nevem és néztek rám.

-Akkor?? - hallatszódott a két hang mire a többiek nevetésbe törtek ki. Én megálltam a helyem és nem nevettem ki őket, bár nehezemre esett. Azt hittem Neville csak látott, de nem úgy tűnt.

-Én Mardekáros vagyok - mondtam ki a házam nevét, mire ők csak kitágult szemekkel néztem.

-Hányadikos vagy?? - kérdezte Neville mire a többiek egyre jobban kacagtak.

-4.-es - mondták ki és már majdnem én is kinevettem Neville-t.

-OOo... - ezen már mindannyian nevettünk. Eltelt az egész út és mikor beértünk a Nagy Terembe a saját asztalom felé vettem az irányt. Sétáltam a fiúk felé mikor direkt elém ugrott valaki.

-Ohh bocsánat nem láttalak! - nyitotta ki a száját drága utálom és csak úgy köpködött.

-Megtennéd nekem, hogy nem nyálazol össze, mint pitbull a gazdáját - jutott eszembe, hogy még valamivel sakkba lehet szorítani. A Mardekáros barátaim tudták, hogy nem kell segíteni, mert megoldom egyedül.
-Várj! Ez azt jelenti, hogy én vagyok a gazdád vagyis kutyuska ülj le arra a puha seggedre és fogd be a szád - dobtam hátra a hajam és az eredeti utamhoz vettem az irányt.

Az összes asztal elkezdett ,,OOooo"-zni az oltásom miatt. Néhányan tapsoltak és fütyültek emiatt, de csak nyugodtan leültem a fiúkkal szembe. Amikor leültem láttam, hogy Parkinson vörös fejjel és idegesen áll még egy helyben.

-Szép volt! - mondták egyszerre és kinyújtották a kezüket, majd sorra pacsit adtam nekik ekkor hallatszott megint egy idegesítő hang.

-Figyelem kedves diákok! - mondta az igazgató és további szarságokra nem is figyeltem, majd újra előkerült a teszlek süveg.

Idén alig néhány elsős Mardekáros jött hozzánk, de azért mindegyiket nagy örömmel fogadtuk. Már mindenki készült az asztalnál a vacsorához, mikor újra belekezdett a mondanivalójába.

-Idén újra megrendezésre kerül a Trimágus Tusa. Annyi különbséggel vannak a szabályok, hogy mindegyik házból 1 ember képviseli iskolánkat, de csak 17 év felettiek - hallatszottak a mérgelődő hangok mindegyik asztal felől. Nem tudtam, hogy ennyien szeretik ez a versenyt, mert én nem rajongok érte.
-Ezen a héten kérek minden 17 év feletti diákot, aki szeretne jelentkezni az dobja be a nevét a serlegben. Két másik iskolai is érkezik hozzánk a: Durmstrang és a Beauxbatons. A versenyzőket kereken 1 hét múlva választja ki a serleg - jelent meg egy óriási aranyozott Kupa egy kis asztalon. Ennyi volt a monológból és mindenki elkezdte falni azt ami a keze ügyébe került.

-Nem jöttél át a kabinba - végzett a kajával Zambini.

-Ja... - folytatta Gregory.

-Mi mentséged van?? - emelte fel a villáját gúnyosan szöszi.

-Jól éreztem magam - majd a spagettimbe szúrtam volna a villát ha a szemben ülő Draco meg nem ragadja a csuklóm.

-Még számolunk - villantott olyan fejet, ami azt jelezte, hogy valamit akar.

Nem foglalkoztam vele csak ettem tovább. Evés után még beszélgettem Luna-val és utamat a szobám felé vettem. Halkan csoszogtam az épületbe és szemügyre vettem mindent, hogy mi változott a szünet alatt. Beléptem a klubbhelyiségbe, ahol néhányan kártyáztak vagy más játékot játszottak esetleg beszélgettek. Benyitottam a szobámba és valaki lefogta a számat és becsukta az ajtót. Nem akartam sikítani, mert kíváncsi voltam ki akar valamit tenni velem. Magafelé fordított és rajöttem, hogy rajta kívül nem is lehetett volna más. Tettem keresztbe a kezem amit már megszokhatta, hogy mit jelent.

-Ezt hoztam neked - mutatott egy kis dobozt azzal elém lépett és betette a fülbevalókat a fülembe.
-Boldog szülinapot utólag! - súgta a fülembe és adott nekem egy tükröt. Egy méregzöld kis tollas fülbevaló, ami gyönyörű volt.

-Köszönöm! - öleltem meg azzal a dobozomhoz slisszantam és egy kis ezüst szelencét kaptam a kezembe.

-Ezt neked hoztam! - adtam át neki.
-Bármilyen titkodat elmomdhatod neki, ami nyomja a szíved. Ő ezt megtartja és elraktározza addig, amíg nem adsz a titkodnak szabad utat - meséltem el ennek a különleges tárgy történetét.
-Neked is boldog szülinapot! - köszöntöttem fel utólag.

-De a vonatos történet miatt kérek valamit - íncselkedett persze adtam neki puszit, de akkor is megkérdeztem.

-Nem unod kihasználni a lányokat?? - meredtem rá.

-Nem - mosolyodott el.

-Keresnéd inkább az igazi partnered minthogy játszadozol - csóváltam meg a fejem.

-Én már megtaláltam - húzta vékonyra az ajkait.

-Azta a nagy Draco Malfoy megtalálta a szerelmet. Ez újdonság. Gratulálok! - örültem a boldogságának. Kicsit lelankadt valamiért, de nem zavart.
-Plusz egy dolog amiért nem kéne játszanod lányokkal - ráztam meg ismét a fejem.
-Na menjél aludni holnap kezdődik a nap - ekkor éles fájdalom hasított a bal kezembe a jel miatt, ezért összeestem.

-Jól vagy? - fogta meg a hátam és guggolt le szembe velem.

-Igen csak fáj a hasam. - mondtam ki valami hazugságot és végül elájultam.... Ezzel az a baj, hogy simán lebukhatok... Végem....