Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~47~

A nyári szünet vége felé jártunk mikor arra gondoltam, hogy elmegyek itthonról és visszajövök bagoly formájában, hogy meglessem mit csinálnak nélkülem a szüleim.

-Anya, apa elmentem sétálni - azzal kirontottam a házból.

Nagyon meleg van kint. Hülye vagyok, hogy fekete sortba járkálok ilyen időbe. Lesétáltam a közeli erdőbe, ahol át tudok változni madárrá. Így is tettem, majd hazáig repültem. Rászálltam a párkányra és figyeltem az eseményeket. Kezdtem unatkozni, mert már egy ideje ott ültem, majd hirtelen a csengő zavarta meg a ház nyugalmát. Apukám kinyitotta az ajtót, majd visszatért Lucius társaságában.

-Mit szeretnél Lucius?? - fogott apám vele kezet aztán leült a kanapéra

-A Nagyúrtól hoztam üzenetet - ez az egész családom figyelmét felkeltette.
-Látták a fiatokat az egyik városba - furcsálóan összenéztek a szüleim.
-És ezzel megsértettétek őt, hogy nem szoltatok neki - folytatta tovább.

-És mi az üzenete?? - csak édesapám kérdezősködött.

-Ez: Avada Kedavra - szórta rá a férfi családtagomra a halálos átkot, ami szíven találta és holtan esett össze. Megrémülve néztem a jelenetet, de nem fedhettem fel magam, mert akkor biztos megölne. Anyámra vezette a pálcáját, aki még szólt egy két szót.

-Alic-t ugye nem ölöd meg?? - teltek meg könnyel anyám kék szemei, amiket közép szőke hajával törölgetett.

-A Nagyúrnak semmi szándéka megölni a lányotokat. Titeket se szívesen ölet meg velem, de úgy érzi valakinek ezért bűnhődnie kell - Mr. Malfoy végül megtette.
-Avada Kedavra! - szórta rá az utolsó szülőmre is a varázslatot.

Szeretett anyám is meghalt. A férfi nem tüntette el a nyomokat, hogy tudjam mi történt. A bagoly formámat észrevette és elhessegetett. Úgy tettem, mint azok az állatok és visszarepültem a sűrűbe. Újra önmagam lettem és mintha egy sima sétából jönnék vissza úgy mentem haza, mert ki tudja, hogy ott lesz-e még. Megtudom érteni, miért tette hiszen ő is félti a családját. Betoppantam az ajtón és úgy tettem mintha semmiről se tudnék. Lehet, hogy figyelnek.

-Megjöttem! - kiáltottam, majd egy határozott mozdulattal beléptem a gyilkosság helyszínére.

Meglepődött fejet vágtam, mikor a holttesteket láttam. Erről jut eszembe ezt a házat a szüleim úgy építették meg, hogy be a házba ne is lehessen hopponálni csak az ajtó elé. Meg persze, hogy senki se láthasson be más elméjén keresztül. Igen a szüleim nagy varázslók voltak... 1 hét múlva Narcissa-val és Bellatrix-el mentünk Piton-hoz. Szakad az eső fejemen kapucni, mint ahogy a másik két nőn csak azért, hogy senki ne ismerjen fel minket. Bekopogtunk és az undorító patkány, vagyis Féregfark nyitott ajtót. Kezdjük ott, hogy nem értem minek hoztak magukkal. Egy kis ház volt ahova betértünk. Peter felkisért minket az emeletre, ahol Perselus ücsörgött egy fotelban és olvasta az újságot.

-Tűnj innen Féregfark - suhintott egyett a pálcával és rácsapta a régi társára az ajtót.

Beszélgettek, amire nem nagyon tudtam figyelni csak a prófétára, amin ez állt: Lucius Malfoy az azkaban új lakója. Képen pedig Draco kétségbe esett arca látható. Megőrjít ennek az írója..

-Büszkének kellene lennetek. Neked is és Draco-nak is - eszméltem fel, majd Lestranger-en akadt meg a szemem.
-Ja és Alic-nak is - mintha eddig senki nem vett volna észre.

-Bocsánat, hogy így közbe szólok, de nekem miért kellett jönnöm?? - tettem fel a kérdést.

-Olyan türelmetlen vagy, mint a nővérem - mosolygott Narcissa, mire csak egymásra néztünk Bellával. Gonosz kis vigyor ült mind kettőnk arcán, mintha én is a testvérük lennék.

-Draco még gyerek - nem foglalkozott velünk már a fiatalabbik nő.

-A Sötét Nagyurat nem tudom meggyőzni - vajon elmondják mit kell tennie a fiúnak??
-Habár lehet, hogy tudok segíteni Draco-nak - néztem körbe a szobába és hallgattam a kis beszélgetést.

-Alic te is segítesz nekünk ugye?? - fordult felém aggódva.
-Draco mesélte, ha ott voltál a közelbe mindig kihúztad a bajból - nem tudtam mit mondjak.

-Rendben - adtam a szavam.
-Ha a fiam elbukik neked kell megtenned, amit neki kellene - na és neki mit kéne megtennie??

-Jó - nyeltem egyett, amire csak bólintott.

-Perselus!.. - megkönnyebülés szikrája lobbant fel a szemébe, majd a nővére közbevágott.

-Esküdj meg rá! - őszinte mégis gonosz a sötét barna hajú női halálfaló. Annyi előnyöm van, hogy egy gyerek még nem köthet ilyen esküt, amire ő gondol.
-A megszeghetetlen esküvel - sejtettem, hogy erre gondol.. Ugyancsak elkalandoztak a gondolataim. Hangokra nem figyeltem csak láttam, amit csinálnak. Mikor elkezdték megkötni az esküt nagyon kíváncsi lettem, hogy mit is kell nekem megtenni.

-Esküszöl Perselus Piton, ,hogy vigyázni fogsz Draco Malfoy-ra mikor teljesíteni fogja a Sötét Nagyúr kívánságát?? - kezdték el.

-Esküszöm - tétovázott egy kicsit.

-Esküszöl-e, ,hogy minden erőddel védelmezni fogod őt?? - tipikus Bellatrix-os arckifejezéseket vágott miközbe mondta ezeket.

-Esküszöm - ezt már gyorsabban mondta.

-És végül, ha a két gyermek kudarcot vall esküdj meg, hogy te magad végzel Dumbledore-al - hirtelen megállt a szívverésem. Ezt kell a fiúnak megcsinálnia?? Ha nem tudja akkor nekem?? Mondjuk meg merem tenni, de akkor is...

-Esküszöm - ezzel megszakadt a kapcsolat közöttük. Vagyis letette az esküt... Lehet, ha Piton helyébe lennék én ezt meg se tettem volna.

-Köszönöm neked is Alic - álltam a Mrs.Malfoy mellett, aki nagyon halkan megköszönte.