Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~33~

-Visszatért Voldemort és én adtam az ötletet, hogy hogyan ölje meg Harry-t - hunyorítottam, mert éreztem mi lesz a reakciója.

-Micsoda?! - üvöltött fel. Nyeltem egyett.
-Túl ügyes megvédi magát - karon ragadott és visszamentünk.
-Sok sikert nektek - kacsintott egyett, aztán elillant. Morgolódva mentem reggelizni, mintha bal lábbal keltem volna. A fiúk még javában tömték magukat, majd leültem melléjük. Nem hiszem el, hogy milyen értetlen a bátyám.

-Mi volt?? - kérdezte teli szájjal Crack.

-Semmi - égettem meg véletlenül az abroszt.

-Nyugi - állította el a zöld lángot Malfoy. A testvérem és a 2 barátja a gyerekkori asztaluknál ültek. Carlos pont szembe ült velem és csak mosolygott, ahogy látott engem. A szememmel célpontba vettem a testvérem, hogy csak egy picit meggyújtsam a haját. Mikor megtettem Neville a varázslat útjába volt, ezért neki a tallárjára pattant a bűbájom.

-Mmmmm - morogta mire odanéztek miért és rájöttek.

-Elszúrtad a bűbájt - halkan kuncogott Draco.

-Kösz, hogy szóltál - mutattam egy mű vigyort.

-Flint - szóltam a nem messze ülő gyereknek. Zabini kíséretével a csapatból értetlenül néztek rám.

-Igen?? - fordult felém.

-Mióta nem nyertük meg az év végi kupát??? - rejtélyeskedtem.

-Ha jól emlékszem az előtt nyertük meg utoljára, amielőtt elsősök lettetek - folytatta a zabálást.

-Akkor itt az ideje - gonoszan meredtem magam elé.

-És azt még is, hogy akarod elérni?? - szólalt meg végre Draco.

-Itt az ideje egy kicsit tanulni - morfondíroztam még mindig gonosz mosollyal.

-Az lehet, de az menni fog a többi háznak is - szólt közbe Vincent.

-Csak a Griffendélel van problémánk. Ha valahogy ráfogunk valamit rájuk anélkül, hogy rájönnek vagy lefüleljük őket akkor már is kész vagyunk - gondolkoztam hangosan.

-Tetszik a csaj stílusa - mondta a fekete hajú Flint a fiúknak, mire Draco már öldökölni akarta.

-Nem tudom min akartatok összeveszni, de ne most - hívtam fel a figyelmüket. Ekkor a fejembe megszólalt egy hang.

-,,Méghogy nem a barátod hugi??" - szemezett velem a bátyám és ő szállt bele a fejembe.

-Fogd be Carlos!! - üvöltöttem át a másik asztalhoz, mire senki nem értett semmit.

-Mi az?? - kérdezte Draco.

-Hagyjuk - legyintettem le a fiút.

-Milyen óra lesz?? - kérdezte Crack.

-Bájitaltan - felelte Zabini, mire a szőkével összenéztünk, mert tudjuk mi kettőnk között a tantárgynak a története.

-Az menni fog - feleltük egyszerre egy pacsi kíséretébe. Elindultunk bájitaltanra és végig nevettük az egészet a többiekkel.

-Parkinson nagyon bukik rád - löktem oldalba szürke szemű barátomat.

-De engem más érdekel - felelte egyszerűen.

-Na mondd el és segítek - biztattam őt, mire a többiek elkezdtek nevetni amiből egy fikarcnyit sem értettem, de jobnak véltem, ha hanyagolom a témát. Mivel Piton nem volt hajlandó új padtársat adni első óta, ezért maradt Draco. Mára már az egész évfolyammal vagyunk ezen az órán akárcsak átváltozástanon. Az óra jól telt majd a végén Perselus tanárúr kijelentette mi lesz a végeredmeny.

-Mínusz 30 pont a Griffendéltől és plusz 50 a Mardekárnak - nézett a mi padunkhoz elégedetten, majd elengedett minket.

-Na ez jó óra volt - válaszoltam a fiúknak miközbe hátrafelé jártam.

-,,Hallottam mi volt bájitaltanon. Erre még mindig azt mondod, hogy semmi?? Meg, ami az előtt történt a folyosón?" - hallottam, megint a hangot és már ideges lettem.

-Megbocsátotok egy pillanatra?? - kérdeztem.

-Persze - válaszoltak egyhangúan.

-CARLOS!!! - szaladtam utána üvöltve.

-Mi van?? - kérdezte vissza fülig érő mosollyal.

-Tudod te jól és én is észrevettem egy-kettő dolgot - mondtam egy óriási hazugságot.

-Tudod, hogy van barátnőm - sajnos tudom, mert már 7 éve ugyan az a barátnője.

-Az a baj, hogy tudom - villogtak a szemeim.
-De légyszíves hagyjál ezzel békén. Nincs semmi több köztünk, mint barátság - mondtam normálisnál egy kicsit halkabban, ami nem tűnt fel neki.

-Meglátjuk - azzal elsétált volna, ha nem próbálom ki azt, amit ő is csinált velem a kajánál.

-,,Foglalkozz a Griffendélesekkel ne a Mardekárosokkal" - mondtam ezt neki a fejébe azzal elindultam a fiúk keresésére. 2 hét múlva az utolsó próba előtt mikor sétáltunk lefelé.

-Ez az utolsó próba és végre vége - jelentettem ki megkönnyebbülten.

-Igen, de légy óvatos - kötötte a lelkemre.

-Csak nem aggódsz értem?? - csinytalankodtam vele.

-Meglehet, de eddig mindig te aggódtál értem - mondta. Az a baj, hogy igaza van.

-De...Ömm... - nyögdécseltem mert nem tudtam mit mondani.

-Igen?? - sétáltunk egymás mellett tovább.

-Igazad van - adtam be a derekam, mire csak felém mutatott egy tényleges igazi mosolyt.

-De tényleg vigyázz magadra - tértünk vissza a témához.

-Nem mint te tavaly ugye?? - folytottam belé a szót.
-De veled se történjen semmi - öleltem át mert tudom milyen.

-Igyekszem - mondta őszintén.

-,,Persze nincs semmi köztetek.. " - hallatszódott a fejembe bátyám hangja.

-Lehet egy kérésem?? - kértem tőle.

-Igen - válaszolta egész gyorsan.

-Ha valami történne velem ígérd meg, hogy megfojtod a bátyám - engedtem el végül a fiút.

-Rendben - válaszolta és baktattunk tovább.