Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~3~

-McGalagony professzor kezdheti  - mondta Albus Dumbledore professzor.

-Well, Alice ! - mondta a tanárnő.

A tanárok mind a fejükhöz kaptak, hogy vajon ki az. Az összes tanár meg néhány idősebb diák tudja a családi történetem és ez meglátszik az arckifejezésükön. Össze-vissza néztek, hogy melyik lehetek majd gondoltam egyet és elindultam a tanárok felé. Az összes professzornak elkerekedett a szeme mikor megláttak. A szemem sarkából figyeltem a diákokat is, hogy mi a reakciójuk, de csak értetlenül nézték a tanárokat, hogy mi történt. Megláttam a tömegbe Hermione-t, Ron-t és Harry-t akik izgulnak értem. Kívülről nem látszik, hogy izgulok. Hiába rossz a múltam én büszke vagyok a családi történetemre.
Kiértem a székhez ahol az egyik tanár ráteszi a fejemre a süveget.

-Hmm...Egy Well?? Érdekes felettébb érdekes.... A szüleid a két legellenségesebb házba kerültek és mégis megtalálták egymást. Nem jó viszont látni ezt a múltat ,de a legjobb helyed mégis ott lenne.... - mondogatta a süveg a fejemen. Mindenki lélegzet visszafolytva nézett engem.
-.......MARDEKÁR..... - üvöltötte a beszélő kalap. A barátaim szemében a megdöbbenés látszik, hogy oda kerültem, de a többi mardekáros tapsviharba tört ki. Leültem egy helyre és figyelmesen hallgattam a többieket. Egyszer csak egy ismerős névre lettem figyelmes.

-Malfoy, Draco! - mondta a professzor. Alig ért a fejéhez a süveg megszólalt.

-MARDEKÁR! - persze ilyenkor mindenki tapsol és ezért kénytelen vagyok én is. Nekem mindig azt mondták ,,A romlott külső alatt egy csoda rejtőzik míg a csoda alatt elképzelhető ,hogy romlott" hátha így van ez néhány diáknál. Amíg ezt az idézetet végig gondoltam éreztem, hogy valaki leül mellém. Jól tudom ki az, de nem foglalkoztam vele csak figyeltem tovább a többieket.

-Potter, Harry! - kiáltotta a professzor nő. A kalap majdnem 5 percig gondolkozott azon, hogy hova kerüljön.

-GRIFFENDÉL! - üvöltötte fülsüketítő hangon a kalap.

-Granger, Hermione! - néztem ahogy az egyik barátom boldogan kibaktatott én meg végig kísértem a tekintetemmel.

-GRIFFENDÉL! - kiáltotta a teszlek süveg amitől összerezzentem. Végig olyan érzésem volt, hogy valaki figyel de nem igazán foglalkoztam vele.

-Weasley, Ron! - jelentette ki az utolsó ismerős nevet a barna kalap.

-GRIFFENDÉL! - mondta ki a végzetes ítéletet.

Nem volt senki kit ismernék a Mardekárból, majd egyszer vége lett a ceremóniánam. Megjelentek az ételek az asztalon és mindenki neki látott a kajának. Magam elé vettem egy kis húst rizzsel és azt nyammogtam el. Majd mikor vége lett a vacsorának az elküldtek minket a házvezetőnkhöz.

-Perselus Piton professzor a nevem! Én vagyok a házvezetőjük és a bájitaltan tanáruk! - mondta mély és komoly hangon és elindultunk a házunk felé. Sokáig lépcsőzve elértük a házat.

-Jól figyeljenek minden nap változik a jelszó! - mondta és közelebb lépett a pincében rejtett ajtóhoz és mondta a jelszót.

-Ürömtea - idézte Piton és a fal nyikorgással elsiklott az útból. Ahogy beléptünk egy nagy kör ,,aula" fogadott bennünket. 2 út ágazódott el. Balra egy nagy tér ami tele volt zöld bársony kanapéval és asztallal. Amolyan pihenő esetleg tanuló helyként szolgálhat. Majd követtük Piton mozdulatait és felmentünk a velünk szembe álló lépcsőn. Balra volt egy fél kör alakú folyosó amin hátrébb a lányok szobája van, a lépcsőhöz közelebbi ajtó pedig a fiúké.

-A mai nap már ne hagyják el ezt a helyet - mondta majd elment.

Mindenki elkezdett beözönleni a saját helyére. Azon belül is voltak szobák amin a szoba beosztás volt. Én két lánnyal kerültem egy szobába. Mivel nyitva volt már az ajtó ezért beléptem.

-Sziasztok! - köszöntem a két lánynak.

-Szia! - mondták egyszerre és elém ugrottak.

-Dorothy Falls vagyok! - mondta az egyik lány akinek hosszú fekete göndör haja van ami a háta közepéig ér és narancssárga szeme.

-Crystal Blomstro! - mondta egész unott hangon. Nagyon világos rózsaszín haja volt ami csak fülig ért, de jól áll neki és sötét barna szemei mintha gyilkosságra lennének képesek. Gondolom azt hitte, hogy ,,menő" vagyok ezért volt rám kíváncsi.

-Alice Well! - mondtam mosolyogva és az üresen maradt ágyhoz mentem. Szemügyre vettem a zöldbársonyos ágyat. Volt mellette egy kis nyírfa éjjeli szekrény amire kitettem Nova ülőhelyét ha jönne levéllel. Elmentem lezuhanyozni és végig azon gondolkoztam miért pont a mardekárt választotta nekem a kalap. Bár van egy sejtésem, hogy miért ide kerültem. Ez biztos nem véletlen. Mondtam majd kiszáltam a zuhanyzóból és felvettem egy sötétkék kezeslábast majd belebújtam a hozzá való mamuszomba és visszacsoszogtam a szobába. Majd ledőltem az ágyra és elnyomott az álom.