Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~14~

Reméltem, hogy nem a Weasley ikrek, mert akkor végem.

-Bocs! - mondta teljesen két különböző hang amivel biztosra mentem, hogy nem ők azok. Oldalra nézek és láttam Harry-t meg Ron-t, ahogy lépkednek és nem szaladnak. Felnéztem, majd megkönnyebbültem látva Zambini-t és Monstro-t.

-Semmi baj fiúk - mondtam és felugrottam ekkor tűnt fel nekik, hogy ki vagyok.

-Ó hello Alice - mondta Blaise majd a hátul álló Gregory csak biccentett egyet. Óvatosan oldalra néztem és már egyre csak közelednek.

-Szia Well! - támaszkodott neki az ajtónak Malfoy.

-Szia Malfoy - köszöntem vissza.

-Hajlandó lennél ebbe a fülkében utazni?? - nézett rám. A két barát nem is figyelt a szőkére csak rám.

-Igen - forgattam meg a szemem és úgy mondtam.

-Akkor gyere - invitált be, ahol meglepődésemre nem találtam ott Parkinson-t.

-Majd jövünk - üvöltött vissza a két fiú és eltűntek. Nagy szerencsém volt, hogy nekem ütköztek, mert így nem kell magyarázkodnom. Leültem az egyik szék szerűségre majd velem szembe, így tett a Mardekár hercege. Ketten maradtunk a fülkében, amelyet nem tudtam most eldönteni, hogy jó-e vagy sem.

-Látom tetszik az ajándékom - húzta a száját széles mosolyra és nézett a nyakláncra.

-Be kell valljam ,hogy kitettél magadért. Na és az enyém?? - kérdeztem vissza majd előkapta amit adtam neki és felhúzta a fejére.

-Én is ugyan azt tudom mondani - mondta és folytatta.
-Hogy telt a szüneted?? - mosolygott rám mintha tudná.

-Rosszul - válaszoltam szűkszavúan. Elbambultam és közbe éreztem, hogy átült mellém.

-Mi történt?? - kérdezte törődő hangon, amit nem értettem.

-Öszevesztem apukámmal.. - válaszoltam.

-Nem nehéz veled összeveszni - nevetett fel amire gyilkosan néztem rá és abbahagyta.
-Min?? - kérdezte.

-Ezzel kezdődött  - mutattam fel neki amit tőle kaptam.

-Nem gondoltam, hogy ezzel ekkora kalmajkát okozok. - vakarta meg a tarkóját.

-Nem, nem a te hibád - próbáltam egy kicsit feldobni.

-Akkor azután min vesztetek össze?? - kérdezősködött tovább.

-Rajtatok... - mondtam.

-Ha??? Rajtam?? - nézett rám gonoszan.

-Nem csak rajtad még.... - vágott közbe.

-Potter-éken?? - kérdezte, amire csak bólintottam ekkor kopogtak az ajtón. Draco felpattant és elhúzta az ajtót.
-Emlegetett szamár - mondta nekem miközbe a zavaróra nézett. Én is felálltam és odamentem.

-Mit szeretnétek?? - kérdeztem tőlük gúnyosan, mert mára elegük van belőlem.

-Beszélni arról ami azelőtt történt mielőtt kiment a vonat a pályaudvarról - válaszolt Ron.

-Egyszer mindennek eljön az ideje - fontam össze a karom és mérgesen néztem rájuk.

-Ja - szólalt meg Malfoy.

-Malfoy te se tegyél úgy mintha neked elmondanám - néztem a fiúra enyhültebb arckifejezéssel.

-Alic mondd el addig nem megyünk innen! - kiáltott Harry. Ideges lettem és egy óriási lendülettel összehúztam előttük az ajtót, ami nagy hanggal összecsapódott.

-Azta! - mondta halkan Draco, majd én visszaültem ahonnan felálltam.
-Most, hogy elmentek ezek a sárvérűek mondthatod - dobta le magát mellém és átkarolt.

-Chh olyan vagy mint az apám. - nézett rám kérdően.
-Elmeséltem nekik a kis büntetésünket és ezért felkellet sorolnom a neveket és ennél mondta - sóhajtottam.
-Sose láttam még így az apámat - mondtam egyre halkabban.

-..... - meg sem szólalt.

-Nem értettem ,hogy honnan ismer titeket, de mikor felhoztam a neved - erre már úgy figyelt mintha az élete múlna rajta.

-A Malfoy család, így még úgy meg amúgy és, hogy hogy merészeltem barátságot kötni nem aranyvérű gyerekkel - idéztem apám mondatát.

-Én se értem miért állsz velük szóba - annyira ideges lettem ettől ,hogy majdnem felpofoztam, de nem.

-Legjobb páros lehetnének apámmal! - kiáltottam és feálltam ,hogy ne keljen tovább hallgatnom, de persze meg is lepődtem volna, ha hagyja.

-Ne hagyj egyedül - ragadta meg a csuklóm és visszarántott maga mellé, de úgy hogy a tekintetünk találkozzon. Nagyon mosolygott és amúgy se volt kedvem beszélni ezek után Harry-ékkel úgy, hogy maradtam. Lenyugodtam és áttértünk más témára. Megint átkarolt majd én ráhajtottam a fejem a vállára majd valószínűleg elaludtam abban a helyzetben , mert nem emlékszem semmire. Valaki elkezdte simogatni az arcom és mikor kinyitottam a szemem egy szürke szempár figyelt rám mikor felpillantottam.

-Jó reggelt álumszuszék! - mondta gúnyosan majd körbenéztem és megláttam a  ,,Kis csatlósokat." Megdörzsöltem a szemem és aztán szólaltam meg.

-Jól van na elmondtam neked mi volt úgy , hogy ne csodálkozz - meredtem a fiúra, de kivételesen nem haragudtam rá csak felemeltem a válláról a fejem.

-Na hol maradt a harag?? - nézett rám egy Malfoy-os mosollyal.

-Inkább örülj neki - fürkésztem a szememmel a fiút.

-Ki mondta, hogy nem örülök?? - kérdezte ekkor megláttam a Roxfort tornyait.

-Mindjárt ott vagyunk! - mutattam ki az ablakon.

-Jah újra a suliba.... - mondta lekezelően Monstro és Malfoy.

-Csak egy picit legyetek boldogok - biztattam a fiúkat.

-Csak egy valami miatt vagyok picit boldog - mondta a szöszi, ami kíváncsivá tett.

-Na mitől?? - firtattam mert érdekelt.

-Meg tudod ha eljön az ideje - idézte fel az én mondataim erre csak válaszul kinyújtottam a nyelvem. Egy óriásit fékezett a vonat és mindenki leesett az üléséről. Ki gondolta volna kire esek. Miért utál engem ennyire a sors??