Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~58~

-... A nagy Draco Malfoy kér valamit tőlem - meg se mukkant csak bambult előre. Újra egy hang kavarog a fejembe, amit már rengetegszer halottam és a megszólítása is egyértelmű volt.

-,,Kedvesem van némi mondani valónk" - ahogy mondta megszűnt az élet és köztem a kapcsolat, majd amilyen gyorsan el is kezdte azzal vége is lett. Nem tudom, hogy hova menjek vagy mikorra, mert pontos információt nem adott.

-Well-t hívja a föld - legyezte előttem a kacsóját. Tudta, hogy a gondolkodásomból evvel lehet kizökkenteni, mert már rég nem hívott így.

-Legközelebb ne keveredj ilyen kunfliktusokba - néztem mélyen a szemébe, majd perverz mosolyra húzta az ajkát.
-Nem kérek beszólást - utaltam arra, hogy felejtse el azt, amit szóvá akart tenni.
-Mikor kiengednek innen akkor újra meglátogatlak - fehéredett el még jobban az arca, mint amilyen szokott lenni. Nem értettem semmit, de gondolom Bella, majd elmondja.
-Most már viszont tényleg megyek. Szia - Köszöntem el majd kirohantam.

Körbenéztem ,hogy nem lát-e senki és a nőre gondoltam, hogy oda ,,teleportáljak." Mikor kinyitottam a szemem egy nagy sötét ház tárult elém féket kapuval, ami előtt áll valaki. Az falra táblázva a ,,Malfoy kúria" cím. Szóval ez az a híres nevezetes ház. Az árny felém fordult, majd lekapta magáról a kapucnit.

-Kedvesem gyere! - intett magához Bella. Közelebb mentem, majd feltárta az ajtót. Átmentünk a kerten, majd be a házba ahol egy kevés halálfaló ült az asztalnál. Leültetett a maga mellé és a húga közé. Amíg a sötét göndör hajú ment egy kört Draco anyja a fülembe súgta.

-Akkor nálad maradhat Draco?? - kérdezte mire óvatosan bólintottam nehogy észre vegyék. De miért most kérdezi??

-Holnap végre eljön a várva várt nap - állt az asztal végére és ott kezdte el a szónoklatát. Még mindig nem esett le miről beszél, de inkább nem szólok bele.
-Holnap végre beteljesülés a Nagyúr vágya - folytatta, ami már rosszul hangzik.
-Holnap végre Dumbledore halott - sokan elkezdtek nevetni és ekkor jöttem rá mi a helyzet...
-Alic drágám - fordult felém és hozzám kezdett el beszélni.
-Neked még nem is mondtunk semmit. Szólok, ha holnap megérkezünk a kastélyba. Olyan jó lesz végre újra belülről is látni azt a roncs helyet - ujjongott a nő.

Ott voltam még egy darabig, de már olyan késő volt, hogy muszáj volt mennem. Valószínűleg ezek után kapok büntetés bár nem fogom már letölteni. Halkan nevettem ezen, majd a pincékbe hopponáltam és lefeküdtem aludni. Kivételesen nem volt rémálmom. Talán valami hatással volt rám Draco?? Mekkora hülyeség. Másnap unalmas iskolai nap. Tanórák meg a többi vele járó dolog. Este viszont nagy dologra készülünk. Késő délután volt mikor éreztem valami más érzést. Valami ördögi és gonoszt, majd egy hangot a fejembe.

-,,Nem soká ott vagyunk" - majd egy nevetés és vége. Magamra öltöttem a láthatatlanságot és kimentem az udvarra. Hogy miért?? Csak azért, hogy ijesztőbb és hatásosabb legyen a belépőm az igazgatónál, aki nem sokáig él.
-,,Itt vagyunk készen áll a móka" - szólt a fejembe abban az időben, ahogy kiértem a friss levegőre.

Lusta voltam sokáig tétlenül állni, ezért kipróbáltam egy varázslatot, amivel rákapcsolódok az ember szemére és azt látom, hallom amit ő mond vagy a körülötte lévők. Próbálkoztam vele és meglepődtem, hogy sikerült. Rákapcsolódtam Dracora és végig kísértem a történetet.

-Nem érti?? Ha nem ölöm meg ő öl meg engem - sose láttam ennyire sebezhetőnek gyötört fejet vágott, majd mintha majdnem sírna.

Sajnáltam éreztem a fájdalmat mindent. Szóval ezért mondják azt erre, hogy borzalmasan tudja érezni magát valaki ezután, ha ilyen dolgokat tud meg. Ekkor megjelentek Bellatrix-ék. Nemsokára nekem is bele kell avatkoznom. A nő a fiú mögé osont és a fülébe súgta.

-Szép volt Draco - elégedett fejet vágott a Black nővér.

-Bellatrix illendő volna bemutatni az urakat - éreztem, hogy mindjárt itt az én időm. Leszedtem magamról a varázslatot, hogy készenlétbe álljak.

-Illendő volna, de szorít minket az idő - fekete gomolygó felhővé váltam és felröppentem a csillagvizsgálóba, ahol az egész zajlott.

A halálfalók akik tudják, hogy én vagyok az csak gonoszan mosolyogtak, míg a háztársam és az igazgató érdeklődve nézett, hogy ez ki. Visszavettem az eredeti alakom és Draco kikerekedett szemekkel bámult rám.

-Igaza van Bellatrix-nak. Szorít minket az idő - mondtam nekik. Jobbnak véltem, ha szólok a fiúnak, hogy ne foglalkozzon velem majd elmesélem neki.

-,,Ne mutasd ki a félelmed és ne foglalkozz most velem, mert nagyobb bajod fog származni" - szóltam neki és így tett. A pálcáját a professzorra szegezte. Éreztem, hogy van még itt valaki, aki nem látható. Lenéztem és Harry-t vettem észre. Nagy bajnak láttam, ha a többiek is megtudják ezért ugyan úgy szóltam Potternek, mint a mellettem álló fiúnak.
-,,Kérlek ne mond el a többieknek csak a ti érdeketek miatt, ha nem akartok bajba kerülni" - próbáltam utasító, kérlelő és megértő lenni már, ha sikerült.

-Tedd meg Draco - szólt a fiúra. Látszik rajta, hogy nem tudja megtenni.

-Látszik rajta. Olyan mint az apja. Nincs benne elég kurázsi. Megcsinálom én - szólt az egyik halálfaló, de Bella lefogta és rámnézett arra utalva, hogy akkor tegyem meg én.

-Miért lenne olyan?? - ezzel felemeltem a pálcám és a srác mellé léptem, aki ijedve, félve emelte rám a tekintetét...