Amíg a sötétség el nem jő. || Harry Potter fanfiction||FELFÜGGESZTVE||

~52~

-Nézd meg és megengedi... Azta! - mondtam szarkasztikusan, mire csak csúnyán nézve hátrafordult.
-Jól van na, viccnek szántam - mentegetőztem magamat.
-És te mit keresel itt?? - álltam vissza oda ahonnan az előbb léptem el.

-Amiért te.... Nyugodt hely - vett egy mély levegőt. Sok lényegtelen dologról beszélgettünk, ami nem igazán érdekfeszítő. Még én magam is eluntam. Aztán visszatértünk a klubbhelyiségbe. 2 nap múlva egyedül jártam a folyósókat amikor, megint letámadott Lumpsluck professzor.

-Ms.Well tudom világosan megmondta ,hogy nem szeretne részt venni a klubomba, de ha megtenné, hogy ezen a szombaton eljönne a Lumpsluck partyra azt nagyon megköszönném. Nem kell magának párt választania csak a jelenléte a fontos - gondoltam végig azokat a sorokat amiket itt leszónoklott nekem.

-Miért ne?? Benne vagyok - gondolkodtam hangosan, mire csak egy vigyort villantott a tanár és huss már ott se volt. Ez a tanár kezd kikészíteni.. Borzasztó gyorsan elérkezett a szombat. Mintha csak egy csettintés lett volna az egész. Este felvettem egy egyszerű ruhát és már léptem is át a küszöböt. Láttam néhány ismerős arcot a többiek, pedig mintha nem is ide járnának, mert még sosem láttam őket. Néhányan furcsán néztek rám, de volt aki még is kérdezte az itt létem.

-Alic hát te mit keresel itt?? - kérdezte egyszerre a két Griffendéles és Blaise. Gyilkos szemezésbe kezdtek, ezért gyorsan cselekedtem.

-Csak Lumpsluck professzor megkért, hogy legyek jelen - erre csak bólintottak és szétszéledtek amivel oldották a hangulatot. Odamentem beszélgetni a professzoral, aki közbe figyelemmel kísérte a diákok fényképezését. Nem volt sok kedvem ott lenni mikor csak Frics úr jelent meg az ajtóba valakivel. Még nem láttam ki az csak az öreg ráncos arcot, de amikor szinte szembe álltak velem rájöttem, hogy az a fiú Malfoy. Mivel láttam a közelbe Pitont gondoltam kézbe veszi a dolgokat, ezért elsurrantam egy üdítőért, ami ugyan abba a helyiségbe volt, ahol most ez a feszült hangulat.

-Professzor úr ez a fiú a folyosón mászkált és azt állítja, hogy hivatalos az estére... - láttam egy kis rémületet az arcán, de nem sokat, majd félbeszakította a gondnokot.

-Jól van hazudtam nem is vagyok hivatalos - mentegetőzött és próbált segítséget kérni tőlem, de ebben a helyzetben a szavam mit sem ér, ezért belekortyoltam az italomba. Borzasztó íze volt, ezért majdnem kiköptem. Megfogadtam soha többet ilyet nem iszom. A színen végre feltűnt Perselus, aki odalépett a helyszínre.

-Majd én kikisérem Draco-t - nézett a takarítóra, majd a fiúra, aki kirántott az öreg karok közül a sajátját.

-Köszönöm Tanár Úr - azzal elszaladtak a lépcső irányba. Ezután folytatódott a buli. Amikor senki se figyelt ,,üldözőbe" vettem a kis párost. Egész sokáig követtem őket, mint az árnyék, de aztán megálltak és a professzor neki szorította a haverom a falnak. Bebújtam egy oszlop mögé és onnan figyeltem a történő eseményeket.

-Letettem az esküt, hogy megvédelek - álltam nagyon közel hozzájuk, de nem vettek észre. Csoda hisz a bordó női ruhám elég nagy ahhoz, hogy ilyen kis helyeken ki lehessen szúrni.

-Nincs szükségem magára, engem választottak ki erre a feladatra. Elég erős vagyok, hogy teljesítsem - erősködött a srác

-Te rettegsz Draco. Látszik rajtad. Engedd ,hogy segítsek- szólt rá a tanár gyemgédebb hangnemben. Ezzel én is egyett értek. Nincs hozzászokva az ilyen dolgokhoz. Egy csettintésre megváltozott az élete és még nekem is kell segíteni neki. Fhuuu hosszú évünk lesz, de nagyon.

-Nem kell a segítsége. Engem választott most bizonyíthatok - szinte már kiabált.

Nagyon sajnálom szegényt. Nem akar senkinek se rosszat, de az a családtól is függ meg a személyiségtől is. Mindenki öntelt bunkónak nézi még néha a többiek is, de velem más.... Nyiltabb, de nem tudja, hogy én is hasonló vagyok mint ő. Ha tudná akkor talán még többet tudnék róla, de nem mondthatom el neki, mert akkor kockáztatom az egész akciót, amit Voldemort egész életében tervezett. De egyáltalán ,hogy jutott eszembe, hogy többet tudjak róla?? Biztos fáradt vagyok. Másnap elérkezett a téli szünet és újra a vonaton ültünk. Sok mindenen átmentünk ebben az évben is. Rengetegen beszélgettek mindenről, de a mi kabinunk csendes volt. Mindenki a gondolataiba temetkezve utazott. Néhány órával később meg is érkeztünk. Hopponáltam hazáig és végig a cipőm orrát vizslattam, amíg előszedtem a hideg kulcsokat a zsebemből. Léptem egy lépcsőfokot, de a következőre már nem tudtam ,mert egy nagy doboz hevert ott. Érdeklődve méregettem mikor egy cetlit találtam az alján.

Szia Hugi!

Tudom nem szabadna írnom vagy egy csomagot itthagynom a ház előtt, ahol anyáék bármikor észrevehetnének. Ezzel a kis ajándékkal szeretnék boldog karácsonyt kívánni! Remélem tetszeni fog és, ha esetleg még mindig haragudnál rám én akkor is szeretlek és örökké a húgom maradsz.

Üdv: Carlos

Olvastam magamba a levelet. Majdnem könnybe is lábadt a szemem, de viszont nem gondoltam volna, hogy nem tud a szüleink haláláról. Ezek szerint akkor csak a halálfalók tudnak erről valamit. Kinyitottam az ajtót, majd megfogtam valahogy a nagy dobozt és becipeltem a nappaliba. Letettem a szoba közepére mire csak megmuzdult. Ijedtemben hátraugrottam, majd lekaptam magamról a kinti ruhát és megfogtam egy fényképezőgépet, végül a kandallóra tettem. Azért csináltam, hogy megörökítsem milyen meglepett vagyok az ajándék miatt. Feltéptem a ragasztót és nem hittem el amit ott láttam...