Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

2.22~rész

(04.30)

*Nóri szemszöge*

Kirándulás 1.nap:

Reggel hatkor keltem. Felöltöztem, befontam a hajamat, és lementem a cuccaimmal.
- Jó reggelt! - mondtam vidáman a napszemüveggel a fejemen.
- Jó reggelt! - köszönt Áron.
- Nem eszel? - kérdezte anya.
- De - elvettem egy almát. Mikor befejeztem az almát, Áron elvitt a sulihoz.
- Jó kirándulást! - köszönt el Áron.
- Oké, szia! - intettem a kocsi után, majd odamentem a többiekhez.
- Helló! - köszöntem a fiúknak, és Jacquelin-nak.
- Szia, jól nézel ki - mondta Jacquelin.
- Köszi, te is! - viszonoztam a bókot.
- Mindketten jól néztek ki - ölelte át Levi Jacquelin vállát.
- Köszi - mondtuk egyszerre. Megjött Roxi is.
- Sziaa! - köszöntem vidáman.
- Hali! - köszönt nekünk. Cortez is megjött, épp colát ivott.
- Heló, koffeinfüggő! - köszöntem nevetve. Rám nézett, majd félrenyelte a coláját. Milán megütögette a hátát.
- Jól vagy, haver? - kérdezte Milán.
- Ja - válaszolt Cortez lazán.
- Hoztatok fürdőruhát?
- Én hoztam - mondta Jacquelin.
- Én is - Én csendben voltam.
- Nóri? - kérdezte Jacquelin.
- Hoztam - válaszoltam. Megjött Haller is. Egyedül Nimród nem jött (nem akart velünk jönni).
- Indulhatunk? - kérdezte Haller.
- Igen! - indultunk fel a buszra. Jacquelin Levi mellett ült, én Roxi mellett, Cortez Milán mellett, az ikrek egymás mellett, a két kocka is egymás mellett. Egyedül Berci ült egyedül. Szerintem nem bánta. Tíz perce voltunk úton, de sokan már enni kezdtek. Ilyen egy kirándulás. Mindegy, hogy mióta tart rögtön enni kell. Megkínáltam mindenkit ropival.
- Köszi - mondta Milán.
- Nincs mit - mondtam.
- Nincs térerő! - mondta hátulról az egyik kocka.
- Elfelejtettem mondani, hogy Zolinál nincs wifi - fordult hátra Cortez.
- MI?! - kapták fel a fejüket a kockák.
- Nincs wifi! - ismételte meg Roxi.
- Miféle helyre megyünk mi?
- A szabadba - röhögött Milán. Egy óra múlva megálltunk egy benzinkútnál.
- Öt perc pihenő - mondta Haller. Mindenki leszállt a buszról. A lányokkal elmentünk a mosdóba utána vettünk egy-egy vizet. Visszamentünk a buszra.
- Mikor érünk oda? - kérdezte Berci.
- Másfél óra múlva - nézett Cortez a telefonjára. Válaszul tíz sóhajt kapott. Időközben bedugtam a fülhallgatómat a fülembe, és zenét hallgattam.
- Megjöttünk! - Haller hangjára kivettem a fülemből a fülhallgatót. Leszálltunk a buszról, és egy szép tanya tárult a szemünk elé. A busz elment.
- Sziasztok! - köszönt egy kb húszas éveiben járó férfi.
- Jó napot, Haller Endre vagyok - mutatkozott be Haller.
- Jó napot, Kiss Zoltán - fogtak kezet.
- Szia, Zoli! - köszönt Cortez.
- Szia, Cortez! - intett az unokaöccsének.
- Na, fiúk lányok csapjunk bele - ütötte össze a kezeit.
- Megmutatom a szobátokat, gyertek! - intett, hogy kövessük. Felvettük a táskáinkat, és követtük.
- Itt alszanak, majd a lányok - mutatott az egyik szobára. Bementünk. A szoba szép volt, tele volt lovas képekkel.
- Wow, ez nem semmi - ámult el Jacquelin.
- Ki hol alszik? - kérdeztem.
- Stip stop! - mondta Jacquelin az ajtó melletti ágyra mutatva.
- Enyém az! - mutatott Roxi a fal mellettire.
- Akkor enyém az ablak melletti - tettem rá a táskámat. Kopogtak.
- Ha kész vagytok, gyertek ki! - szólt Cortez.
- Oké - mondtuk. Kimentünk a fiúkhoz.
- Most, hogy mindenki ittvan mondanám tovább - mondta Zoli.
- Ki tud lovagolni? - kérdezte. Cortez, Kristóf, Milán, Levi és Jacquelin jelentkeztek.
- Egész jó arány. Gyertek az istállóba - elindultunk. Annyira ismerős volt, de nem tudom honnan. Még sose lovagoltam.
- Cortez segíts a többieknek lovat választani.
- Oké - mondta. Mindenkinek megvolt a lova, én voltam az utolsó.
- A tiéd lesz Diablo - mutatott egy fekete csődörre.
- Gyönyörű - mondtam.
- Igen, az.
- A tiédet, hogy hívják?
- Chili.
- Miért Chili?
- Amikor kicsi voltam én neveztem el.
- Értem - mondtam.
- Vezesd ki.
- Mi?
- Vezesd ki a boxából.
- Jó - vettem egy mély levegőt, és elhúztam az ajtót. Megfogtam a vezető szárat, és kivezettem a szabadba.
- Gyere szépen - mondtam Diablonak. Követett. Mikor kiértünk, a többiek már kint voltak a lovukkal.
- Mindenki megvan?
- Igen!
- Szuper. Remélem megismerkedtetek a lovakkal, mert ezen a héten velük lesztek, és nincs csere! - mondta Zoli.
- Jó!
- Vezessétek be a lovakat, és nyergeljétek fel őket - visszavezettük a lovakat. Tanácstalanul álltam Diablo boxában.
- Segítsek? - kérdezte Cortez.
- Jó lenne - ismertem be. Cortez odajött mellém, és segített a nyergelésben. Végig azt figyeltem, hogy mit hova csatol.
- Menni fog?
- Igen, köszi - mondtam. Miután elment már könnyebben boldogultam.
- Ha sikerült, gyere ki - szólt Kristóf.
- Megyek! - mondtam. Újra kivezettem Diablot.
- Látom sikerült a nyergelés. Most üljetek fel! - mondta Zoli. Betettem a lábamat a kengyelbe, és felhúztam magam a nyeregbe. Hú, de magasan vagyok!
- Ügyesek vagytok! Most lassan induljatok el - adta az utasításokat Zoli. Körbe néztem, mindenkinek sikerült elindulni. Én is megpróbáltam, és sikerült! Lassan elindultunk!
- Jól van, most galopp - adta a következő instrukciót. Mindenki galoppozott.
- Ügetés - hallottuk a következő utasítást. Már gyorsabban mentünk körbe.
- Végül vágta - mondta az utolsó tempót. Mindannyian vágtáztunk. Erről eszembe jutott Hold Viola: Vágta című zenéje.
- Oké, most próbáljatok megállni - mondta Zoli.
- Hóóó! - mondtam Diablonak. Lassított, majd megállt.
- Ügyesek vagytok! Szálljatok le, és nyergeljétek le a lovakat utána gyertek be - mondta Zoli, és bement. Nagynehezen leszálltam Diabloról, és bevittem a boxába. Lenyergeltem, és bementem a házba. Megvártunk mindenkit utána Zoli elmondta, hogy mit lehet és kell, majd csinálnunk.
- Figyeljetek! Annyit kell majd segítenetek, hogy gondozzátok a saját lovatokat, és besegítetek egy kicsit a tanya körül is. Egyébként akkor, és addig lovagolhattok amíg akartok este hét előtt, mert utána vacsora, és lámpaoltás. Világos?
- Igen!
- Kérdés van?
- A tóban lehet, majd úszni? - kérdezte Levi.
- Persze, aki szeretne az lóval is bemehet a tóba, de akkor nem kell nyereg!
- Értettük!
- Oké. Ha szeretnétek mehettek lovagolni, vagy fedezzétek fel a környéket! - indított utunkra. A lányokkal visszamentünk az istállóhoz.
- Hogy hívják a lovatokat? - kérdeztem.
- Az enyém Summer - mondta Jacquelin.
- Az enyém Crystal, a tiéd? - kérdezte Roxi.
- Diablo - mondtam.
Felnyergeltük a lovakat utána kimentünk. A fiúk is kint voltak.
- Hé, jöttök velünk felfedezni a környéket? - kérdezte Milán.
- Persze! - mondta Roxi.
- Akkor nyomás! Gyí, Szélvész! - mondta Milán, és elvágtatott.
- Gyíá! - mondtuk egyszerre a lányokkal. Mindhárman a fiúk után mentünk.
- Hé, mindjárt leelőzlek! - mondtam Levinek.
- Ugyan már, csak előnyt adok! - nézett rám vágta közben.
- Akkor jó! Gyorsabban Diablo! - mondtam a lovamnak. Gyorsabban vágtatott. Beelőztük Leviéket.
- Gyorsabban, Pepper! - hallottam Kristóf hangját.
- Na, mizu?
- Semmi, veletek?
- Semmi.
- Akkor ezt megbeszéltük - mondtam, és tovább vágtattam. Egyszer csak egy farönk volt előttünk. Szerencsére nem volt vastag, de akkor is. Ha átugorjuk, nem tudom mi lesz velem! Vészesen közeledett a rönk. Nem akarok ilyen fiatalon meghalni!
- Szárnyalj velem, ó kedvesem!- énekeltem inkább magamnak abban a pillanatban, mikor Diablo átugrotta a rönköt. Istenem, átugrotta! Túléltem! És tovább vágtattunk.
- Juhúúúúúú! - kiáltottam boldogan, mint a Szilaj-ból az indián amikor átugrotta Szilaj a hatalmas szakadékot. Nekem ez a kis farönk, egy hatalmas szakadéknak tűnt abban a pillanatban.
- Hé, ügyes voltál! - ért mellém Cortez.
- Láttad?
- Mindenki látta.
- Oh.
- Tényleg ügyesen ugrottál kezdőlétedre.
- Köszi! Hóó! - mondtam Diablonak. Lassított. Cortez is lassított Chilivel.
- Menjünk vissza - fordult meg.
- Oké - fordultam én is, azaz Diablo fordult.
- Gyí, Diablo! - mondtam a fekete paripának. Annyira jó volt vágtatni!
- Biztos, most lovagolsz először? - kérdezte Cortez.
- Igen!
- Értem.
- Miért?
- Mert kezdőlétedre egész ügyes vagy.
- Köszi.
- Megmutassam a tavat?
- Persze.
- Jó, gyerünk Chili! - mondta, és már nem egymás mellett mentünk, hanem beelőzött. Diabloval követtük őket.
- Hű - álltam meg mellette. Egy nádas volt a szemünk előtt.
- Azon az oldalon van a tanya - mutatott a tó túloldalára Cortez.
- A nem nádas részén?
- Igen.
- Tényleg három méteres a víz?
- Csak a legbelső része három méter.
- Oké.
- Miért kérdezted?
- Csak úgy - vontam vállat.
- Ja, jó. Megyünk?
- Persze - mondtam. Most nem vágtáztunk, csak ráérősen mentünk.
- Szép ez a hely egyébként - mondtam egy idő után.
- Tudom. Amikor kicsi voltam szerettem itt lenni. Minden nyáron Zolinál voltam tizenkét éves koromig.
- Miért nem jöttél utána?
- Utána már Amerikában töltöttük a nyári szünetet apa szüleinél.
- Értem.
- Gyorsítunk?
- Persze, gyí! - mondtam, és hopp ügettünk.
- Gyorsabban nem megy?
- De, gyerünk Diablo! - mondtam, és már vágtattunk. Visszamentünk a tanyára.
- Kilovagoltátok magatokat? - kérdezte Haller.
- Igen!
- Jó. Nyergeljétek le a lovakat, és csutakoljátok le őket - mondta Zoli.
- Meglesz! - tisztelgett Levi. Nevetve mentünk vissza az istállóba. Lenyergeltük a lovakat utána lecsutakoltuk őket.
- Élvezed? - kérdeztem Diablotól. A fejével bólogatott, mint azok a bólogatós kutyák. Miután végeztem, bementem a házba.
- Kész vagytok? - kérdezte Cortez.
- Igen - mondtuk.
- Oké, lenne egy kérésem - nézett ránk Zoli.
- Hoznátok fát, a bográcsoshoz? - kérdezte.
- Persze! - mentünk ki fát gyűjteni. Tíz perc múlva, már a két felnőtt a tüzet gyújtotta. Minket lányokat „befogtak” zöldség pucoláshoz/szeleteléshez. A fiúk kint állították fel a bográcsnak az állványát.
- Odaadjátok a bográcsot? - kérdezte Milán.
- Persze, sikerült felállítani?
- Ja, és a tűz is meggyulladt - vitte ki a bográcsot. Mi is kimentünk a fiúkhoz.
- Majd szólunk, ha kész a paprikás krumpli - mondta Haller.
- Rendben! - mondtuk, és megetettük a lovakat. Milán és Cortez az istálló padlásáról dobták le nekünk a szénát, amit odaadtunk a lovaknak.
- Gyertek! - szólt Zoli. Mindenki visszament a bográcshoz. A két felnőtt adott nekünk enni.
- Ez finom! - mondta Berci.
- Mert együtt csináltuk - mondta Roxi. A vacsora után még kint beszélgettünk a tűz körül. Cortez bement, majd a gitárjával jött vissza. Elkezdte pengetni a gitárját. Green Day zenéket játszott pl: American Idiot, Basket Case, Holiday. Valamikor éjfélkörül mentünk aludni. Legalábbis a felnőttek azt hitték, hogy alszunk. Azonban mi még fent voltunk, és beszélgettünk.
- Holnap mit csináljunk? - kérdezte Berci.
- Lovagolunk, bejárjuk a környéket - mondta Macu.
- Oké, most mitcsináljunk? - kérdezte Levi.
- Menjünk aludni? - ásítottam.
- Adom! - mondta Roxi.
- Jó, hagyjuk a csajokat aludni - mondta Cortez (egyébként a mi szobánkban volt a „gyűlés”).
- Jó éjt lányok! - mentek ki sorban a szobánkból a fiúk.
- Nektek is! - mondtam. Becsukódott az ajtó. Befeküdtünk az ágyunkba, de nem bírtunk aludni.
- Mennyi az idő? - kérdezte Jacquelin.
- Hajnali egy - néztem meg a telefonomon.
- Köszi, jó éjt! - mondta Jacquelin, majd elaludt. Roxival egyszerre aludtunk el.

.......................Eddig tartott.......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A kirándulás minden egyes napja külön részben lesz.
Ui.:A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.