Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

~3.28~

(04.08)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Mit vegyek neki? Mit vegyek neki? Valami könyvet kap, de milyet?
- Szia - köszönt Nóri.
- Szia - eszméltem fel a gondolataimból. Megfogtam a kezét, és elindultunk a suliba. Az épület előtt már a többiek beszélgettek.
- Hali - köszönt Nóri.
- Sziasztok - köszöntek vissza. Csengetésig kint beszélgettünk utána bementünk a terembe. Irodalmon Kardos engem feleltetett.
- Tanultál? - kérdezte Kardos.
- Nem.
- Olvastad?
- Nem.
- Beverted a fejed?
- Nem.
- Akkor?
- Hosszú az út a suliig - mondtam pókerarccal. Kardos furán nézett rám, majd a napló fölé hajolt.
- Négyes. Leülhetsz - mondta Kardos. Nóri elismerően nézett rám. Reggel ő mondta, hogy készüljek, mert tuti engem feleltet. Igaza lett, és ezért kaptam egy négyest. Imádom a barátnőmet☺. Természetesen a súgások, vagy a segítség nélkül is szeretem. A nap gyorsan elrepült. Nórit a suli előtt vártam. Mikor kijött kézenfogva indultunk hazafelé.
- Csabi egy nagyon jó könyvr... - A mondandóját a telefonja szakította félbe. Elővette a zsebéből, és felvette.
- Igen? - kérdezte Nóri. Valamit válaszoltak a vonal túlsó feléről.
- Mi?
- ...
- Miért?
- ...
- Oh.
- ...
- Figyelj, nyugodj meg! Ez nem a világvége!
- ...
- Tudom, hogy szeretted, de...
- ...
- Befejezhetem?! Kösz!
- ...
- Ne legyél ideges! Biztos egy rokonával találkozott.
- ...
- Még szép, mert féltékeny voltál, te idióta!
- ...
- Kérj tőle bocsánatot, hátha megbocsájt neked.
- ...
- Oké, szia! - mondta, és letette. Érdeklődve néztem.
- Ki volt az? - kérdeztem kíváncsian.
- Nik volt az. Kicsit összevesztek Natival.
- Miért? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Nati találkozott egy sráccal, aki megölelte Natit. Nik ezt látta, és jelenetet rendezett.
- Ebből látszik, hogy szereti a barátnőjét - öleltem magamhoz Nórit. Megint csörögni kezdett a telefonja.
- Hallottam róla - mondta köszönés nélkül.
- ...
- Azért volt féltékeny, mert szeret téged!
- ...
- Adj neki egy esélyt.
- ...
- Oké, szia - köszönt el Nóri. A telefonját eltette a zsebébe, és felém fordult.
- Remélem kibékülnek.
- Én is. Dominik Milán után a legjobb haverom.
- Nekem meg az unokatesóm, Nati pedig az egyik barátnőm. Nem tudom mi lenne, ha nem lennének együtt. Ők mindig négyen alkottak egy „bandát”. Velem együtt öten - mondta Nóri. Na igen, mindig amikor Velencében van akkor mind az öten együtt szoktak lógni.
- Szia - köszönt el Nóri a kapujukban.
- Szia - csókoltam meg. Nóri bement a házukba. Én is hazamentem. Apa dogákat állított össze.
- Szia - köszöntem, és felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a gépemet, és ajándékot kerestem Nórinak. Könyvet kerestem neki. Egy óra múlva már megtaláltam a megfelelő könyvet neki. Vaszary Gábor: Ketten Párizs ellen. Gyorsan el deszkáztam a könyvesboltba. Megvettem utána hazamentem. Otthon kerestem egy csomagoló papírt, és becsomagoltam neki a könyvet. Remélem örülni fog a könyvnek. Gyorsan megvacsoráztam, letusoltam utána lefeküdtem aludni.

(04.09)

*Nóri szemszöge*

Reggel korábban keltem a szokottnál. Elvettem az asztalomról anya ajándékát, és leosontam a konyhába. Még aludtak. Nekiláttam reggelit csinálni. Csináltam palacsintát. Próbáltam nem nagy zajt csapni. Mikor kész lettem. Megkentem a palikat lekvárral, nutellával és kakaóporral. Tálcára tettem, és felvittem anyuéknak.
- Boldog szülinapot! - mondtam mosolyogva. Anyu álmosan rám nézett.
- Köszönöm, kicsim - mondta mosolyogva. Adtam egy puszit az arcára, és átadtam a palikat. Áron a palacsinta illatára kelt.
- Mi ez a jó illat? - kérdezte rekedtesen.
- Anya reggelije - mondtam mosolyogva.
- Szeretsz? - nézett anyára Áron. Anya elnevette magát, és Áron felé nyújtotta a tálcát.
- Szeretlek - mondta Áron, és enni kezdett.
- Ezt nekem mondtad, vagy a palacsintának? - kérdezte anya nevetve.
- Ööö... neked is, és a palacsintának is - mondta teli szájjal Áron. Nevetve mentem ki a szobájukból. Gyorsan felöltöztem és kimentem. Cortez a kapunak dőlve várt engem. Mosolyogva csókolt meg.
- Azt hittem, hogy a szülinapi reggeli csak nekem jár - mondta tetetett szomorúsággal.
- Hát nem. De te rántottát kaptál, anya pedig palacsintát - mondtam nevetve.
- Anyukád jobb reggelit kapott, mint én? - „háborodott” fel.
- Legközelebb tortát sütök neked, jó? - mondtam mosolyogva.
- Vigyázz, mert szavadon foglak - mondta, majd magához húzott egy csókra.
(...)
- Nem nézem meg mégegyszer! - mondta Milán Roxinak.
- Miért? - kérdezte a barátnőm. A suliból haza felé tartottunk így négyen.
- Majdnem elaludtam rajta - mondta Milán.
- Kérlek!
- Nem.
- Kapsz egy tálca palacsintát?
- Oké - egyezett bele rögtön Milán. Cortez elképedve kapkodta a tekintetét köztem és Roxi között.
- Nálatok mi ez a palacsinta mánia? - kérdezte Cortez.
- Szeretjük a lekipalit (ezt muszáj volt ellőnöm XD [aki írt központit az érti] írói szerk.) - mondta Roxi. Mosolyogva értettem egyet vele.
- Nekem miért nem ajánlod fel soha?
- Mert neked colát szoktam.
- De miért? - kérdezte „Ábelesen”.
- Mert koffein-függő vagy - mosolyogtam rá.
- Mától palacsinta-függő leszek! - jelentette ki. Mi hárman amolyan „ezt te sem gondoltad komolyan” fejjel néztünk rá.
- Mi van?
- Ne változz meg azért, mert tudok palacsintát csinálni - mondtam, mire Milán elröhögte magát.
(...)
- Megjöttem! - mondtam, amikor becsuktam magam mögött az ajtót. Anya a nappaliban játszott Márkkal. Áron dolgozott.
- Szia, Nóri - köszönt anyu.
- Sziasztok - köszöntem. Márk felém nyújtotta a kezeit. Mosolyogva emeltem fel.
- Szia, öcsi - adtam neki egy puszit.
- Nóji, Nóji - mondta aranyosan a nevemet.
- Kis cukorbogyó - mondtam mosolyogva. Márk kuncogott. Letettem a földre.
- Megyek leckét írni - mondtam anyának.
- Rendben - mondta anya. Felmentem a szobámba megírni a leckémet. Mikor befejeztem, felnéztem messengerre.
Nik: Nóri!
Nóri: Nik! Mondd.
Nik: Kibékültünk! :D
Nóri: Gratulálok!
Nik: Köszi :)
Nóri: Mizu?
Nik: Semmi. Veletek?
Nóri: Semmi.
Nik: Jössz nyáron Velencébe?
Nóri: Szerintem igen ;)
Nik: Szuper! Mennem kell, szia!
Nóri: Szia!
Kiléptem messengerről. Este lementem vacsizni utána letusoltam, és lefeküdtem aludni.