Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

4.21

(01.13)

*Nóri szemszöge*

A múlt héten „sikeresen” lebetegedtem. Folyt az orrom, és tüsszögtem. Szerencsére pénteken rendbe jöttem.
Reggel kikeltem az ágyból, felöltöztem utána elindultam a suliba.
- Szia - köszöntem Corteznek.
- Szia - köszönt mosolyogva Cortez. Kézen fogva indultunk el a suliba. Bementünk a terembe. Mindenki bent ült a stúdiózó ikreket kivéve. Csengetéskor bejött Barka, mögötte az ikrekkel. Törin elkezdtünk gyakorolni az érettségire. Több, mint 3 hónap múlva érettségizünk! Töri után matek volt. Ott is az érettségire gyakoroltunk. Sőt, egész nap érettségi tételeket dolgoztunk ki kivéve francián, mert Somát és engem készítettek a jövőheti versenyhétre. Olvasón versekről beszélgettünk. Olvasó végén hazamentünk. Cortez a kapunkban megcsókolt, és haza ment. Otthon megírtam a leckémet utána játszottam egy kicsit Márkkal. Este lementünk vacsizni utána letusoltam, és bementem a szobámba aludni.

(01.14)

*Nóri szemszöge*

Reggel Cortez kint várt. Elindultunk a suliba. Egyből bementünk a terembe. Dupla matekkal kezdtünk. Dogát írtunk. Infón szabad foglalkozás volt. Felmentem face-re. Jött pár ismerős jelölésem, posztok, képek, videók, hopp egy üzenet. Mikor megnéztem, hogy ki írt meghűlt az ereimben a vér.
Nimród: Szia, Nóri.
Először nem tudtam, hogy mit írjak. Több, mint fél éve nagyon összevesztünk, erre most rám írt. Lehet, hogy sokat agyaltam, mert egy újjabb üzenetem jött.
Nimród: Ne haragudj a múltkoriért, sajnálom!
Nóri: Miért most kérsz bocsánatot?
Nimród: Nagyon alaposan át kellett gondolnom a tetteimnek és a szavaim következményét.
Nóri: Több, mint fél év kellett ehhez?! És milyen tetteid? Te, csak szóban sértettél meg!
Nimród: Háááááát...
Nóri: Háááááát, mi???
Nimród: Emlékszel a kilencedikes farsangra?
Nóri: Amikor Cortez behúzott neked?
Nimród: Hááááát... nem egészen úgy volt, ahogy mondtam...
Nóri: Akkor? Nimród, nyögd már ki!!
Nimród: Cortez igazat mondott.
Nóri: MI?!
Nimród: Én ütöttem előbb.
Ezen „kicsit” felkaptam a vizet, mert angolul káromkodhattam... hangosan.
- Mit mond? - kérdezte Kevin.
- Hidd el, nem szép dolgokat - mondta Jacquelin. Cortez kikerekedett szemekkel meredt rám. Csengetésre fejeztem be. Felálltam, és kimentem a teremből be a lány mosdóba. A lányok utánam jöttek.
- Nem hittem, hogy így káromkodsz angolul - mondta döbbenten Jacquelin.
- Hidd el, hogy én sem - mondtam vörös fejjel. Annyira dühös voltam Nimródra. És én még őt védtem Cortezzel szemben! Cortezt hibáztattam! Ő próbálta megmagyarázni, de nem hittem neki. Milyen naiv voltam kilencedikben! Kimentem a mosdóból, és bementem volna a nyelvi előadóba, de Cortez valakivel nagyon veszekedett. Megálltam az ajtó mellett, és (tudom rossz szokás) hallgatóztam.
- Remélem tudod, hogy ezzel játszottad el a bizalmát! - mondta Cortez.
- ...
- Nem érdekel! Megmondtam neked, hogy előbb vagy utóbb megtudja az igazat!
- ...
- Engem hibáztatsz?! Szánalmas vagy, csakhogy tudd!
- ...
- Nem! Idefigyelj, Neményi! Hibáztál? Igen, szóval viseld a következményeit!
- ...
- Nem érdekled! Ezek után már nem is csodálkozom! Mondjuk a legutóbb is TE kezdted a veszekedést, és nem Ő!
- ...
- Már nem is értem miért fecsérlem rád az időmet! - mondta dühösen, és lerakta. Megfordult, és kiviharzott a teremből. Utána mentem.
- Cortez! - mondtam. Megállt, és rám emelte a szívdöglesztően kék szemeit. Most azonban nem szívdöglesztően, hanem inkább fagyosnak és hidegnek tűntek. Nem mondott semmit, csak tovább ment. Értetlenül néztem utána. Vajon mit mondott neki Nimród? Utána akartam menni, de éppen csengettek. Sóhajtva mentem be a nyelvi előadóba. Cortez nem jött be órára. Nem nagyon tudtam figyelni a feladatra. Egész órán Cortez és Nimród beszélgetése járt a fejemben. Kicsengetéskor én voltam az első aki elhagyta a termet. Elmentem a saját termünkbe. Cortez bent volt a teremben. A feje a padra volt hajtva, és a kezével takarta az arcát. A fülébe be volt dugva a fülhallgatója. Halkan lepakoltam a padomra, és óvatosan megsimítottam Cortez kéz fejét. Lassan rám emelte a kék szemeit. Még mindig hűvösnek tűntek (ez így értelmes??? Írói szerk.). Nem tűnt beszédesnek, én pedig nem akartam erőltetni a dolgot. Majd elmondja, ha akarja. Végül leültem a helyemre, és elővettem a töri cuccaimat. Csengetéskor bejött Barka.
(...)
Egésznap meg se szólalt. Csendben mentünk haza. A kapuban csak intett, és elment. Értetlenül néztem utána. Valami komoly baja van neki. Otthon neki láttam a leckének. Hamar megvoltam. Gondoltam olvasok egy kicsit. Leültem a babzsák fotelembe az egyik könyvemmel. Egy oldalt olvastam, mert utána csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen szám volt. Hezitáltam, hogy felvegyem vagy ne. Végül a kíváncsiság győzött, és felvettem.
- Igen? - kérdeztem.
- Szia, Nóri - köszönt... Nimród. Gondolkodás nélkül leraktam. Megint olvasni akartam, de ismét csörgött a telefonom.
- Hallgass meg, kérlek!
- Mondd - adtam meg magam.
- Van egy lány... - kezdte, de én rögtön félbeszakítottam.
- Egy lány miatt kerestél meg?!
- Igen, de...
- Nem! Én azt hittem, hogy komolyan gondoltad a bocsánatkérést, de úgy látszik tévedtem!
- Ne haragudj, de...
- Nem, Nimród! Menj apádhoz tanácsért, de tőlem ne várj segítséget! Így is van elég bajom a te problémád nélkül is! - mondtam dühösen, majd leraktam. Becsuktam a könyvet, és bedőltem az ágyba.

........................Eddig tartott......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Ne haragudjatok a sok idő ugrálás miatt, de nem nagyon vannak izgalmas ötleteim. Igazán megköszönném, ha leírnátok néhány izgalmasabb részt, esetleg (számotokra) váratlan fordulatot. Privátba várom az „ajánlásokat”.
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.