Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

*Egy nap Amerikában*

(07.16)

*Nóri szemszöge*

Tegnap este érkeztünk meg Áron szüleihez. Csak arra volt erőm, hogy bedőljek az ágyba aludni.
Mikor felkeltem megnéztem, hogy mennyi az idő. 12:03-kor keltem. Nehéz dolog az időeltolódás. Álmosan mentem ki a „szobámból”. Áron és anya a konyhában ültek.
- Á, jó reggelt, Nóri! - köszönt Áron anyukája.
- Jó reggelt - köszöntem.
- Majd megszokod - mondta Áron apukája.
- Ennyire látszik? - kérdeztem.
- Kicsit - ismerte be anyu. Leültem közéjük.
- Kérsz műzlit? - kérdezte Áron anyukája.
- Igen, kérek - mondtam. Elővett egy tányért, majd tett bele műzlit, és tejet. Elkezdtem enni. Finom volt.
- Jó étvágyat, Nóri - mondta Áron apukája.
- Köszönöm - mondtam evés közben. Reggeli után elkezdtem öltözködni. Ezt a ruhát vettem fel👇.

Mikor kész lettem, kimentem a nappaliba.
- Kimehetek a Central Parkba? - kérdeztem, mivel Áron szülei közel laktak a parkhoz.
- Egyedül? - kérdezte anya félve.
- Nem lesz semmi bajom, itt van a közelben a park. Telefon is van nálam - nyugtattam anyát. Sóhajtott egyett.
- Jó, de vigyázz magadra! - mondta, és megölelt.
- Oké, majd jövök - fogtam a deszkámat (igen, elhoztam New Yorkba), és kimentem. Lecsaptam a deszkámat a földre, és elindultam felfedezni a parkot. Gyönyörű volt! Elmentem pár kocogó, sétáló és babakocsis ember mellett. Egy deszkás társaság felé közeledtem. Ahogy közeledtem, felerősödött a hangjuk.
- Gyerünk, Cody! - mondta egy fekete hajú srác a másiknak. A fiú megcsinált egy bonyolult trükköt. Ahogy elhaladtam mellettük hallottam, hogy füttyöknek.
- Hello, kislány - jött mellém egy világosbarna hajú fiú.
- Nekem szóltál? - kérdeztem vissza (természetesen angolul).
- Látsz itt mást is?
- Igen, téged - mondtam, és tovább mentem. Hallottam a fiúk „húúú”-zását. Egy másik utánam jött.
- Ne haragudj az őrült haveromra - mondta a barna hajú.
- Nem csináltam belőle botrányt.
- Igaz. Matthew - mutatkozott be.
- Nora - mutatkoztam be én is.
- De ismerős neved van.
- Pedig életemben először vagyok itt.
- Honnan jöttél?
- Budapestről.
- Szép város?
- Nagyon - mondtam mosolyogva. A másik négy fiú is odajött hozzánk.
- Hello, én James vagyok - mondta az „őrült”.
- Én, Cody vagyok - mondta egy szőke srác.
- Én, Mike - mondta a fekete hajú.
- Szerénységem pedig, Shawn.
- Helló, én Nora vagyok - intettem nekik.
- Mióta deszkázol?
- Régóta.
- Szuper.
- Lehet egy kérdésem? - kérdeztem bizonytalanul.
- Akár több is - kacsintott rám James.
- Körbevezetnétek itt a parkban?
- Persze! - mondták egyszerre. Nevetve indultunk el deszkával „begurulni” a parkot. Lelkesen meséltek a New York-i életről. Csörögni kezdett a telefonom. Anya hívott.
- Szia, hol vagy? - kérdezte aggódva.
- Szia, itt vagyok a parkban - mondtam magyarul. A fiúk furán néztek egymásra.
- Rendben, lassan gyere haza.
- Jó, szia - köszöntem el tőle.
- Anyud volt? - kérdezte Cody.
- Igen, lassan haza kéne mennem.
- Haza kísérjünk?
- Jó lenne - mondtam őszíntén.
- Gyere, menjünk - mondta Mike, és visszamentünk.
- Köszi, az idegen vezetést fiúk - mondtam az öt fiúnak.
- Máskor is, szia! - elmentek. Mosolyogva mentem be Áron szüleinek a lakásába.
- Milyen a park? - kérdezte Áron anyukája.
- Szép - mondtam mosolyogva.
- Örülök neki, hogy tetszik - mosolygott Áron. Leültünk ebédelni, és közben beszélgettünk. Zsuzsi néni (Áron anyukája) és Peti bácsi (Áron apukája) sokat meséltek Áronról. Volt ahol a hasamat fogtam a nevetéstől. Anyával együtt.
- Azt még nem is mondtam, hogy egyszer az alsónadrágját rávette egy hosszabb nadrágra, és egy pokrócot kötött a nyakába, és fel-alá rohangált a házban azt kiabálva, hogy „én vagyok supermen!” - mondta nevetve Zsuzsi néni. Már a könnyeimet törölgettem a nevetéstől, Áron pedig a fejét fogta. Ebéd után elmentünk az állatkertbe. Márk láthatólag élvezte. Késő délután értünk haza Áron szüleihez. Megvacsoráztunk (pizzát rendeltek), elmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni. Annyira fárasztó napom volt, de jó volt☺.

........................Eddig tartott......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a (rövid) nyári különkiadás! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.