Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

~3.2~

(09.03)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. A balhés ötös már a suli előtt álltak.
- Sziasztok - köszöntem.
- Helló, szöszi - köszönt Cortez.
- Szia, Nóri - köszöntek a többiek. Bementem a suliba. Máday a diákokat pásztázta.
- Sajgó Daniella! - mondta egy sötétbarna hajú lánynak. A lány riadtan ment oda Mádayhoz.
- Igen?
- Azonnal menj haza, és cseréld le ezt a nadrágot, egy hosszabbra! - mondta a lány (Daniella) rövidnadrágjára célozva. A lány sarkon fordult, és elment. Felmentem a szekrényemhez betenni pár dolgot utána bementem a terembe. Irodalommal kezdtünk.
- Sziasztok - ültem le a helyemre. A lányok visszaköszöntek.
- Szia! Jó volt a péntek? - kérdezte Roxi.
- Igen, jól éreztem magam - mondtam mosolyogva. Csengetés előtt egy-két perccel bejöttek Milánék.
- Már alig vártam az első órát - mondta „lelkesen” Cortez.
- Mi bajod van az irodalommal? - kérdezte Kevin.
- Mindjárt meglátod - mondta Soma. Ekkor belépett Kardos a terembe.
- Jó reggelt, remélem kipihentétek magatokat a szünetben - kezdte az órát Kardos.
- Ki az új diák? - kérdezte. Kevin felemelte a kezét.
- Hogy hívnak?
- Németh Kevin - válaszolt a fiú.
- Rendben. Választhattok, hogy kimenjünk az udvarra, vagy tanuljunk - mondta Kardos. Természetesen az első opciót választottuk. Egész irodalom órán kint voltunk. Matekon Gazdag rögtön egyenletekkel kezdte a tanévet. Biológián Baranyai egy... csontvázzal jött be a terembe.
- Erre az évre kaptátok a csontvázat, vigyázzatok rá! Legalább ti ne veszítsétek el, mint a szüleitek anno - mondta Baranyai.
- Ez ugyanaz a csontváz, mint ami a szüleinknek volt? - kérdezte Levi.
- Igen, az.
- Csontváz Carlos! - mondtuk egyszerre.
- Minek járt a szám - motyogta Baranyai. Egész órán arról beszélt, hogy mit NE csináljunk Carlossal. Hát, nem ígértünk semmit ☺. Francián Durand a nyári cserediák utazásról érdeklődött. Mindenki boldogan ecsetelte a programokat. Durand pedig mosolyogva hallgatott minket. Infón szabad foglalkozás volt. Felmentem messengerre. Nimród elérhető volt, így ráírtam. Másolom.
Nóri: Szia! Milyen az iskola? Kedvesek az osztálytársaid?
Nimród: Szia! Az iskola jó, és az új osztálytársaim is kedvesek. Miújság nálatok?
Nóri: Semmi különös. Az új osztálytársunkat Kevinnek hívják, és összebarátkozott Bercivel.
Nimród: Értem. Minden rendben veled?
Nóri: Igen, minden rendben :)
Nimród: Emlékszel még mit mondtam a hangulatjelekről?
Nóri: Upsz! Bocsi.
Nimród: Semmi baj :)
Nóri: Rossz hatással vagyok/voltam rád.
Nimród: Csupán ragadt rám valami belőled. Vége az óránknak, mennem kell. Később beszélünk, szia!
Nóri: Rendben, szia!
Kiléptem messengerről, és inkább felmentem Gyakori kérdésekre. Óra végén kivettem a tesi cuccomat a szekrényemből, és rohantam az öltözőbe. Az a-sok már bent öltöztek. Hamar végeztem, ezért kimentem Korponayhoz.
- Nyolc iskola kör - megfújta a sípját, és futni kezdtünk. Most végig futottuk, és nem „haltunk meg”. Tesi után gyorsan átöltöztünk, majd Bea után mentem.
- Bea, várj egy kicsit - szóltam utána. Megfordult.
- Igen?
- Kérdezhetek valamit?
- Persze, nyugodtan - mosolygott rám.
- Tudom nincs hozzá semmi közöm, de tetszik neked valaki?
- Hát, nem is tudom. Talán egy picit az új osztálytársatok.
- Tényleg?
- Igen, de légyszi ne mondd el neki - kért meg.
- Nyugi nem fogom - mosolyogtam rá.
- Köszi, szia - köszönt el tőlem. Siettem a nyelvi előadóba. Mr. O'Realy már a teremben volt.
- Jó napot - köszöntem angolul, és leültem a helyemre. Kevin pedig Nimród régi helyére. Egész órán beszélgettünk. Mr. O'Realy hamarabb elengedett minket. Most egyedül mentem olvasóra.
- Jó napot - köszöntem Kardosnak, és a három tizedikesnek.
- Szia, Csabi - köszöntem a fiúnak.
- Szia, Nóri - köszönt vissza. A jövőheti nyílt szakkörök hetéről beszélgettünk.
- Nóri, tartanál bemutatót? - kérdezte Kardos.
- Persze - mondtam mosolyogva. Olvasó végén a lányokkal mentünk haza. Otthon felmentem a szobámba. Csak matekból kaptunk házit. Gyorsan megírtam utána kiültem a kertbe gitározni. Az Oasis: Wonderwall-ját játszottam éppen.
- Ügyes vagy - hallottam egy ismerős hangot a kerítés túloldaláról. Kicsit megijedtem, ezért elrontottam.
- Mit keresel ott? - kérdeztem.
- Itt lakunk? - kérdezett vissza Cortez.
- Mi? Ti vettétek meg a házat?
- Mivel itt lakunk, igen.
- Mikor költöztetek?
- Még a nyáron, amíg Velencében voltatok - társalgott tovább velem.
- Szuper - mondtam, majd félretettem a gitárt, és lefeküdtem a fűbe. Jó volt a kora őszi napsütést az arcomon érezni. Fél órát voltam kint utána bementem.
- Képzeld el, mi is megkaptuk Carlost - mondtam anyának.
- Csontváz Carlost?
- Igen, őt.
- Nehogy évvégén „megszökjön” - nevetett anyu.
- Reméljük nem fog - mosolyogtam rá. Felmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.