Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

4.26

(01.23)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Reggel felöltöztem, és a táskámmal lementem. Apa a konyhában ülve ette a reggelijét. Leültem, és kentem magamnak egy vajas kenyeret.
- Nem akartok kibékülni? - kérdeztem két falat között.
- Kivel?
- Reniékkel.
- Nézd, Cortez. Ez bonyolult.
- Mi abban a bonyolult, hogy olyat mondtál ami nem igaz? - kérdeztem, de apa nem válaszolt.
- Szombaton koncertre megyek Nórival - mondtam mellékesen. Apa erre rögtön felém kapta a fejét.
- Nem! Szó se lehet róla!
- Miért? Csak a barátnőmmel megyek!
- Pont ezért nem mehetsz!
- Mi bajod van Nórival? - kérdeztem, de nem válaszolt. Felálltam az asztaltól, fogtam a táskámat, és kimentem. Késésben voltam. Nóri már biztos elindult a suliba. Most nem igazán érdekelt, hogy kések, ezért ráérősen mentem suliba. Nem értem apát. Eddig örült annak, hogy Nóri a barátnőm. Most meg nem örül neki. Csengetés után tíz perccel értem be pvo-ra.
- Elnézést a késésért - mentem a helyemre.
- Rendben, de ne forduljon elő többet -  mondta Vladár. Egész órán csendben ültem. A szünetben Nóri állt meg a padom előtt.
- Szia - köszönt halvány mosollyal.
- Szia, ne haragudj, csak apával beszélgettünk - mondtam, miközben megöleltem.
- Nem gond, de baj van?
- Nincs - erőltettem magamra egy hamis mosolyt. Nem kell arról tudnia, hogy nem enged el apa a koncertre. A nap unalmasan telt. Délután Nóri műveltségire ment, Milán pedig kémiára. Végül nem úszta meg. Nórival megbeszéltük, hogy Milánra várjak (ő mondta). Nem tudom meddig vártam Milánra, de épségben jött ki a kémia laborból.
- Látom nem robbantottad fel magad - mondtam nevetve.
- Ja, de nem sokon múlt - mondta komolyan, majd elröhögte magát. Röhögve mentünk az infó teremhez megvárni Nórit. Hamar kijött.
- Na, mi volt? - kérdezte Milán.
- Voltak hibáim, de remélem sikerült - mondta Nóri.
- Sikerülni fog - mondtam bíztatóan. Nóri csak bólintott. Elindultunk haza. Nóritól elköszöntem a kapujukban utána haza mentem. Otthon fel mentem a szobámba Lostot nézni. Este lementem vacsizni utána letusoltam, és lefeküdtem aludni.

(01.24)

*Nóri szemszöge*

Reggel felvettem a Szent Johannás ünneplőmet, és kimentem a házból. Cortez öltönyben várt engem. Egy hosszabb csók után elmentünk a suliba. Bementünk a terembe, hogy meghallgathassuk az eredmény hirdetést.
- Köszöntök minden kedves diákot, most következik az eredmény hirdetés.
Kémia:
3.helyezett: Pósa Milán 12/b (megtapsoltuk)
2.helyezett: Viszkok Sarolta 9/a
1.helyezett: Isztin János 11/a

Sakk:
3.helyezett: Tárnok Róbert 12/a
2.helyezett: Fekete Jakab 10/b
1.helyezett: Bakonyi Fióna 9/b

Műveltségi:
3.helyezett: Lovas Krisztián 9/a
2.helyezett: Rentai Nóra 12/b
1.helyezett: Lakatos Csaba 11/b

Irodalom:
3.helyezett: Szalai Olívia 10/a
2.helyezett: Petronya László 9/a
1.helyezett: Rentai Nóra 12/b

Francia:
3.helyezett: Harmati Tamás 10/b
2.helyezett: Szalkai Dávid 11/a
1.helyezett: Rentai Nóra 12/b
Gratulálok a nyerteseknek! - ezzel véget ért az eredmény hirdetés. Milánnal lementünk az igazgatóiba. Milán előtt mentem be. Bekopogtam, majd egy „szabad!” kiáltást hallva bementem.
- Gratulálok, Nóri - fogott velem kezet Borrel.
- Köszönöm, igazgató úr - mondtam mosolyogva.
- Ezt add oda az anyukádnak - nyújtott át egy nagy borítékot.
- Rendben - vettem el a borítékot. Miközben kimentem a táskámba süllyesztettem a borítékot. Cortez kint várt. Kézen fogva mentünk hazafelé. A kapunkban elköszöntünk.
- Hatra itt leszek - mondta Cortez.
- Rendben, szia - mondtam, és bementem a házba. Lepakoltam a táskámat, megírtam a leckémet, bepakoltam hétfőre, majd olvastam.

(01.25)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Délben keltem. Felöltöztem, lementem ebédelni utána leültem filmet nézni. Délután ötkor elkezdtem készülődni a koncertre.
- Nem mész sehova - jött be a szobámba apa.
- De, elmegyek - mondtam. Farkas szemet néztünk egymással.
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- De!
- Nem! - mondtam, mire apa mosolyogni kezdett. Basszus!
- Ha, nem hát nem - vont vállat.
- Akkor is elmegyek!
- Az előbb még nem ezt mondtad.
- Jó, ha nem mehetek, akkor menj ki - néztem rá.
- Rendben - kiment a szobámból. Bezártam az ajtót, és leültem az ágyra. Mit csináljak?

*Nóri szemszöge*

- Hol vagy, Cortez? - kérdeztem inkább magamtól. Fel, s alá járkáltam az utcán.
- Itt vagyok, bocsi a késésért - mondta mögülem Cortez.
- Annyira aggódtam érted - néztem fel rá.
- Nyugi. Mehetünk?
- Igen - mondtam mosolyogva. Elindultunk a buszmegállóba. Felszálltunk a buszra, és leültünk egy kettes ülésre.
(...)
- Mehettek - mondta a biztonsági őr a bejáratnál.
- Köszönjük - mentünk be. Nagyon sokan voltak bent. Mikor megjelent az Imagine Dragons tagjai hatalmas sikítás és tapsvihar töltötte meg az arénát. Először a Believer-el kezdtek. Én is énekeltem. Cortez mosolyogva figyelt engem. Néha ő is énekelt.

*Cortez(Ádám) szemszöge*

- Cortez, vacsora - mondtam az ajtaja előtt állva. Nem kaptam választ. Lenyomtam a kilincset, de be volt zárva az ajtó.
- Cortez, nyisd ki! - dörömböltem az ajtón. Semmi válasz.
- Mi a baj? - jött fel a lépcsőn Vanessza.
- Bezárta az ajtót!
- Kisfiam, engedj be minket - mondta Vanessza. Semmi.
- Antai-Kelemen Ákos, azonnal nyisd ki az ajtót! - ütöttem az ajtót.
- Hagyd, lehet, hogy alszik - mondta Vanessza.
- Legalább mondaná, hogy még él - dünnyögtem.
- Nincs semmi baja - nyugtatott Vani.
- Rendben - mondtam. Elindultunk vacsorázni. Vacsora után Vani elment fürdeni. Visszamentem Cortez szobája elé.
- Cortez, engedj be - támasztottam a fejem az ajtóra. Semmi. Elegem lett. Hátrébb mentem, és egy hatalmas csattanással betörtem az ajtaját. Cortez nem volt sehol, de az ablak nyitva volt. Egy cifra káromkodás hagyta el a számat.
- Mi történt? - jött rémülten egyszál törülközőben Vanessza.
- Megszökött! - mondtam dühösen.

*Nóri szemszöge*

- Miért hív engem apukád? - kérdeztem a koncert végén a buszon ülve.
- Mi? - kérdezte értetlenül Cortez.
- Apukád engem hív.
- Ne vedd fel!
- Mégis miért?
- Mert, ne! Kérlek.
- Ahj, rendben - kikapcsoltam a telefonomat. Csendben buszoztunk tovább. Nagyon álmos voltam.
- Fáradt vagy? - kérdezte Cortez.
- Kicsit.
- Mindjárt megérkezünk - simított végig az arcomon. Lassan leragadtak a szemeim.
(...)
- Nóri, kelj fel - hallottam Cortez hangját. Lassan kinyitottam a szemeimet.
- Fent vagyok - mondtam álmosan. Leszálltunk a buszról, és haza mentünk. A kapunkban elköszöntünk, majd bementem a házba. Mindenki aludt, ezért csendben mentem fel a szobámba. Ahogy beléptem, bedőltem az ágyba aludni.

.........................Eddig tartott.....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By.: M.