Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

4.23

(01.16)

*Nóri szemszöge*

Nem tudom, hogy mi volt tegnap anyáékkal, de jobbnak láttam, ha inkább nem kérdezek rá.
Reggel elkezdtem öltözködni. Cortez ma sem volt a kapunkban. Sóhajtva vettem tudomásul, és elindultam a suliba. Senki sem állt a suli előtt. Ezen nem is csodálkoztam, mert nagyon hideg volt. Bementem a suliba. Betettem a kabátomat a szekrényembe, és bementem a termünkbe. Cortez nem volt bent.
- Cortez? - kérdeztem köszönés nélkül a többiektől.
- Nem tudjuk - mondta Milán.
- Remélem nem csinált valami őrültséget - mentem a helyemre.
- Úgy ismered? - kérdezte Kristóf.
- Nem - amint kimondtam becsengettek. Bejött Vladár órát tartani.
(...)
A mai nap unalmas volt. Néhány órán a jövőheti tanulmányi versenyre készítettek minket. Éppen haza felé mentem, amikor Ádám jött velem szembe.
- Szia - köszöntem mosolyogva. Ádám mogorván nézett rám. Nem köszönt, csak tovább ment.
- Mi van az Antai-Kelemen fiúkkal? - kérdeztem magamtól. Ádám és Cortez furán viselkednek. Otthon felmentem a szobámba megírni a leckémet utána lementem anyához.
- Szia, anyu - köszöntem.
- Szia, Nóri.
- Nem tudod mi van Ádámmal?
- Tegnap kicsit összevesztünk, miért?
- Amikor köszöntem neki, mogorván nézett rám.
- Ahj, nem kellett volna átmennem - mondta anya a kanapén ülve.
- Miért mentél át?
- Tegnap hajnalban kérdeztem, hogy átmenjek-e. Te azt mondtad igen.
- Én... basszus! Akkor az egész az én hibám?!
- Nem a te hibád! Inkább az enyém és Ároné.
- Nem, ha nem kérdezősködök akkor Ádám nem haragudna ránk. Mindjárt jövök - indultam a kabátomért. Átmentem Cortezhez. Becsengettem, de senki sem nyitott ajtót. Elindultam a skate parkba próba szerencse alapon. Nos, ő ott volt, de nem volt egyedül. Távol voltam tőlük, de attól tisztán láttam, hogy egy lánnyal beszélgetett. A lány egyszercsak megölelte Cortezt. Nem tolta el magától, sőt vissza is ölelte. A szívem összeszorult a látványtól. Azért fura mostanában, mert megcsalt volna? Ez az egyetlen magyarázat máskülönben nem nézett volna mindig rám jéghideg tekintettel. A könnyeim utat törtek maguknak. Lehunytam a szemeimet, és rohanni kezdtem. A hangszerboltba mentem. A zene általában megnyugtat. Köszöntem Zsófinak, és leültem a zongorához. Leütöttem a billentyűket, és játszottam. A könnycseppjeim a fehér billentyűkre hullottak. Fájt. Fájt, hogy akiről azt hittem szeret, képes a hátam mögött egy másik lánnyal kavarni. Félre ütöttem a billentyűt, és kitört belőlem a sírás.
- Úristen, minden rendben? - kérdezte aggódva Zsófi.
- Nem - mondtam sírva. Ekkor megszólalt az ajtó feletti kis csengő ami annyit jelentett, hogy egy ember bejött az üzletbe. Egy pillanatra felnéztem a vendégre. Ő volt az. Felálltam, és igyekeztem minél hamarabb elhagyni a helyiséget. Nem kaptam levegőt. Mintha valami nyomta volna a mellkasom. Vörösre kisírt szemekkel hagytam el a boltot.
- Mi a baj? - jött ki az üzletből.
- Semmi! - töröltem le a könnyeimet.
- Nem szoktál ok nélkül sírni - fogta meg a karom.
- Engedj el, és menj vissza a barátnőcskédhez - néztem rá könnyes szemmel.
- Most is vele vagyok - mondta értetlenül Cortez.
- Nagyszerű, akkor itt sem vagyok - rántottam ki a karomat a szorításából, és haza felé vettem az irányt.
- Nem értelek - jött utánam.
- Láttalak téged egy lánnyal - fordultam vele szembe.
- Igen, és?
- És?! Megölelt, te pedig készségesen visszaölelted!
- Ahogy mondod - bólintott Cortez.
- Mondhattad volna, hogy felejtselek el, mert más tetszik neked!
- Mi van? Nóri, te miről beszélsz?
- Megcsaltál azzal a lánnyal?
- Mi?! Nem! Hogy jutott ez az őrültség az eszedbe?!
- Kedd óta furán viselkedsz! Még velem is!
- Neked ebből az jött le, hogy csallak?
- Őszintén? Igen!
- Ne haragudj, csak kicsit felidegesített Neményi.
- Gondolom a csaj pedig készségesen megvígasztalt - forgattam meg a szemeimet.
- Igen.
- Szóval megcsaltál?!
- Nem csaltalak meg!
- De... - kezdtem, de félbeszakított.
- A lány az unokahúgom - mondta Cortez.
- Mi?
- Emlékszel Zolira? - kérdezte, mire bólintottam. Ki ne emlékezne a tizedikes kirándulásról Zolira? Nagyon jó fej.
- Na, ő a lánya, Bianka.
- De... velem miért voltál rideg?
- Mint mondtam Neményi felhúzott, és ez sajnos rajtatok csattant. Sajnálom - ölelt magához szorosan Cortez. Mélyen beszívtam az illatát. Hiányzott a közelsége, hiányzott az illata, hiányzott az egész lénye! Könnyezve öleltem Cortezt. Kicsit eltolt magától, és megcsókolt. Csukott szemekkel túrtam bele a sötét szinte fekete hajába.
- Mindennél jobban szeretlek remélem tudod - nézett mélyen a szemembe miután elváltunk egymástól.
- Igen, tudom.
- Ne haragudj nem akartalak megbántani.
- Azért mégis sikerült egy kicsit... nagyon - korrigáltam. Cortez összekulcsolta az ujjainkat, és így mentünk haza. A kapuban hosszasan megcsókolt, majd haza ment. Mosolyogva mentem be a házba.
- Mi a baj? - kérdezte rögtön anya.
- Semmi.
- Látszik, hogy sírtál!
- Már nem számít. Kibékültünk - mondtam mosolyogva.
- Ennek igazán örülök, kicsikém - ölelt meg anyu.
- Én is - mondtam a pulcsijába fúrva a fejem. Ekkor éreztem, hogy rúgott egyet a pici.
- Érezted? - kérdezte anya.
- Igen.
- Nagy a valószínűség arra, hogy kislány lesz - mondta anya, mire csillogó szemekkel néztem rá.
- Tényleg?
- Igen.
- Jaj, de jó!
- Mondj egy lány nevet. A legelsőt ami eszedbe jut - mondta anya.
- Emese.
- Mi Áronnak a Johannán is gondolkodtunk.
- Pataki Emese Johanna?
- Nem is hangzik olyan rosszul. Majd megbeszéljük Áronnal - mondta anya. Mosolyogva mentem fel a szobámba. Leültem a babzsák fotelembe.
(...)
Este lementem vacsizni utána letusoltam, és lefeküdtem aludni.

.....................Eddig tartott.........................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Nóri és Cortez kibékültek, tehát ismét van Corri esetleg Nórtez. Voltak akik írták, hogy a kistesó lány legyen. Azoknak elárulok egy titkot: Mindenképpen lány lett volna (még akkor is, ha azt akartátok volna, hogy fiú legyen😈)!
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.