Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

~3.12~

(12.17)

*Nóri szemszöge*

Ééééés elkezdődött! Az utolsó hét a téli szünet előtt.
- Ébresztő! - keltett Nik. Álmosan néztem rá.
- Mennyi az idő?
- Hat óra, ideje felkelni!
- Hülye vagy? Mindig negyed hétkor kelek! - mondtam álmosan. Idegesen álmosan (ez aztán a fogalmazás! Írói szerk.)
- Nem vagyok hülye, de nem árt, ha korábban kelsz.
- Te ilyenkor még aludni szoktál.
- Nem vagyok álmos - vonta meg a vállát.
- Ki vagy te, és mit csináltál az igazi Dominikkal? - kérdeztem gyanúsan méregetve.
- Nem vagy vicces. Haladjál - és ezzel kiment a szobámból. Szemforgatva mentem a szekrényemhez kivenni a ruháimat. Tanácstalanul álltam. Mit vegyek fel? A választásom egy fekete pólóra, farmerre és egy szürke pulcsira esett. Lementem felvenni a cipőmet, és a kabátomat. Nik velem jött.
- Holnap is velem jössz? - kérdeztem Nikre nézve.
- Akarod? - kérdezte, mikor már majdnem odaértünk a többiekhez.
- Annyira amennyire te akarod, hogy Marcoval vagy Fedével járjak - mondtam mosolyogva.
- Nem vicces!
- Szerintem az - nevettem el magam.
- Tudod, hogy mit gondolok az ilyes fajta vicceidről.
- Igen. Nem akarod péppé verni a haverjaidat, ha összetörné valamelyikük a szívemet.
- Nóri, ez komoly dolog!
- Mondom, hogy ne aggódj! Tudod, hogy nem lennék a barátnője egyiknek sem.
- Ajánlom is. De, ha megtudom, hogy jártok neked reszeltek!
- És nekik?!
- Nekik is - mondta, mikor a többiekhez értünk.
- Sziasztok - köszöntem mosolyogva.
- Sziasztok - köszöntek ők is, kivéve Cortez.
- Szia - motyogta Cortez a telefonját bámulva. Nikre néztem, aki megvonta a vállát.
- Szia, Nik - mondtam, és bementem. A rádióból karácsonyi zenék szóltak. Felmentem a szekrényemhez betenni a kabátomat utána bementem a termünkbe. Berci és Kevin zenét hallgattak, az ikrek rejtvényt fejtettek, a többiek pedig kint voltak. Bejöttek a lányok is.
- Baj van? - kérdezte Roxi.
- Nekem nincs. Corteznek van valami baja - mondtam a füzetemet piszkálva.
- Mi nem tudjuk, hogy mi baja van. Még a fiúknak se mondta el.
- Vagy tudnak róla, csak Cortez kérte meg őket, hogy be mondja el nekünk - mondta Jacquelin.
- És még a lányokra mondják, hogy bonyolultak - sóhajtottam, és csengettek. Kardos Cortezt feleltette.
- Nem tudom - mondta lazán Cortez.
- Ezen már meg se lepődők - mondta Kardos, és beírta az egyest. Matekon dogát írtunk. Utolsó hét ide, vagy oda matekon írtunk. Bioszon jegyzeteltünk. Francián karácsonyi filmet néztünk. Infón szabad foglalkozás volt. Tesin terem köröket futottunk. Óra végén fáradtan öltöztünk át. Angolon párbeszédeket hallgattunk. Olvasón Vaszary Gábor műveiről beszélgettünk. Olvasó után kimentem a suliból. Nik várt rám.
- Szia - köszönt mosolyogva.
- Szia - köszöntem én is. Elindultunk hazafelé. Otthon megírtam a leckémet utána bepakoltam holnapra. Unatkoztam, ezért elvettem a gitáromat, és játszani kezdtem.
- Ügyes vagy - mondta Nik.
- Köszi - tettem le magam mellé a gitáromat, és hanyatt dőltem az ágyamon.
- Mondd - ült le az ágyam szélére Nik.
- Mit?
- Mi nyomja a lelked?
- Semmi.
- Csak?
- Cortez furán viselkedik.
- Nem tudom miért.
- Mintha én tudnám.
- Mit akarsz tenni?
- Semmit. Belefáradtam, hogy rájöjjek mikor mi baja van velem.
- Honnan tudod, hogy veled van baja?
- Mert általában, ha valami baja van, akkor velem nem beszél - mondtam, és felkeltem az ágyamról, hogy elhúzzam a függönyt.
- Szereted még? - kérdezte. Kicsit meglepett a kérdése.
- Igen, de nem tudok ezzel mit csinálni.
- Ne add fel a reményt - mondta, és kiment. Sóhajtva dőltem vissza az ágyra. Mit csináljak, ha szeretem, de ő nem? Elegem van abból, hogy mindig rajtam „csattan az ostor”! Hirtelen felindulásból felkeltem az ágyamról, és az asztalomhoz ültem. Kerestem egy felesleges füzetet, és abba leírtam mindent. Minden bánatomat, sérelmemet, és azt, hogy mennyire szeretem. Nem tudom meddig írtam, de valamikor elnyomott az álom.

(12.18)

*Nóri szemszöge*

Reggel az asztalomon feküdve ébredtem. Álmosan pislogtam párat. Lenéztem az asztalomra, és megláttam a félkész „levelet”. Tettem arra az oldalra egy jelölő címkét, és becsuktam a füzetet. Majd később befejezem. Gyorsan felöltöztem és elindultam a suliba.
- Sziasztok - köszöntem a sulinál ácsorgó társaságnak.
- Szia, Nóri - köszöntek a lányok. A lányokkal bementünk a suliba. Máday a szokásos helyén állt.
- Rentai Nóra, a szerkesztőségbe! Most! - üvöltött Máday. Elköszöntem a lányoktól, és a szerkesztőségbe mentem. Már mindenki bent volt.
- Na, most, hogy mindenki ittvan - kezdte Laura.
- Nóri, jók lettek a képek - nézett rám mosolyogva.
- Köszi - mondtam mosolyogva. A megbeszélés a jövő havi (januári) számról szólt. Képek, ajánlók, cikkek. Tizenöt percet késtem bioszról. Nem baj, mert Máday igazolta☺. A nap hamar elrepült. A suli előtt Körte várt rám.
- Szia, Körte - köszöntem mosolyogva.
- Szia, kölyök - köszönt, miközben kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Most nem a Körte Records felé mentünk, hanem egy budai kertes háznál álltunk meg. Furcsállva néztem Körtére.
- Szállj ki - mondta, és kiszállt az autójából. Követtem a példáját. Megnyomta a kaputelefont.
- Itt vagytok? - kérdezte Márk.
- Nem, csak szellemek vagyunk - mondta unottan Körte. A kapu kinyílt, mi pedig bementünk.
- Sziasztok - köszönt Márk.
- Hali - köszöntem az énekesnek.
- Beka szerette volna, ha eljössz - mondta Márk.
- Igen?
- Aham, gyere a nappaliba - indult a nappaliba Márk. Beki egy zongoránál ült. A hangszer az valami mese szép volt!
- Szia, Nóri - köszönt mosolyogva Beki.
- Szia, miért kellett idejöjjek? - kérdeztem rögtön.
- Zongoráznál egy kicsit?
- Per-persze - dadogtam. Beki odaengedett a zongorához. Leültem, és leütöttem az első hangot. Mindig, amikor zongorázok olyan érzésem van, mintha mellettem lenne az anyukám. Mikor befejeztem, Két döbbent tekintettel találtam szembe magam.
- Tiszta anyja - mondta Körte.
- Eszméletlenül játszottál - mondta Márk.
- Ugye milyen jól játszik? - kérdezte Beki.
- Orsi is így játszott - mondta nekem Körte.
- Tényleg?
- Igen. A tehetségét örökölted - mosolygott rám Beki.
- Hívtad? - kérdezte Körte, egy idő után.
- Nem, de néha közel álltam hozzá, hogy hívjam.
- Nem is szeretnél vele beszélni?
- Nem.
- Tiszteletben tartjuk a döntésed - mondta Körte. Este felé Körte haza vitt.
- Nóri, mégis hol a fészkes fenébe voltál?! - kérdezte Nik.
- Dolgom volt - indultam a szobámba.
- Halálra aggódtam magam!
- Nem kellett volna, nem voltam egyedül - mondtam.
- Kivel voltál? Fiúval?!
- Igen, ráadásul kettővel.
- Hogy mi?!
- Sőt velük volt az egyikük felesége is!
- Mi?!
- Bexiéknél voltam! - csuktam be magam mögött az ajtót. Megírtam a leckémet utána bepakoltam holnapra. Letusoltam utána visszamentem a szobámba, és leültem az asztalomhoz tovább írni. Ma este fejeztem be a levelet. Kitéptem a lapokat, és betettem egy borítékba. A borítékra ráírtam Cortez nevét, és feltettem a tükrömre. Remélhetőleg sosem fogja megkapni. Ásítottam egy hatalmasat, ezért lefeküdtem aludni.