Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

~3.4~

(09.13)

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Ahogy kiléptem a suliból láttam, ahogy egy szürke audi elhajt a sulitól. Eddig még nem láttam. Nem nagyon törődtem vele, ezért inkább hazaindultam.

*Nóri szemszöge*

Nem szóltam semmit. A tetovált férfi se mondott egy árva szót sem, csak a rádió szólt halkan. Lehet, hogy nem volt jó ötlet belemenni ebbe? Átmentünk Pestre. A karján lévő tetoválásokat néztem. Sose tudtam, hogy miért jó ha valakinek van tetkója. Egyszer megöregszik az ember, ezért csúnyán nézne ki egy ráncos tetkó. Egyszercsak megálltunk, egy tömbház előtt. A férfi kiszállt a kocsiból. Remegő kezekkel nyúltam a kinyitó kar felé. Kiszálltam az autóból. Egyet pityegett a telefonom. Messenger üzenetem jött. Elővettem, hogy megnézzem ki keresett. Másolom.
Csoki🍫: Ki jön mekibe?
Csak elolvastam, de nem írtam vissza. A férfi megvárt az ajtóban. Félve mentem oda. Elővette a kulcsokat, és előre engedett. Mindenféle gondolat cikázott a fejemben, pl: „Most megfog erőszakolni?”, „ Szervkereskedő?” , „Váltság díjat kérne a szüleimtől?” ilyeneken agyaltam.
- Menj fel - mondta a hátam mögül. Kicsit összerezzentem, de elindultam felfelé. A férfi megállt egy ajtónál. Kinyitotta, és ismét előre engedett. Nagyot nyeltem, és beléptem a lakásba... ami nem is lakásra hasonlított. Inkább olyan volt, mint egy zene kiadó, csak kicsiben.
- Ülj le, kérsz valamit? - nézett rám. Óvatosan megráztam a fejem, és leültem a kanapéra. Mikor visszajött a tetovált férfi, leült a velem szemben lévő fotelba.
- Honnan tudja a nevem? - kérdeztem halkan.
- Mondták.
- Ki ön?
- Körte - mondta. Értetlenül néztem rá, majd leesett, hogy ő Bexiék menedzsere. Basszus, én pedig mennyi hülyeségen agyaltam!
- Ki küldte értem?
- Jobban mondva kik - lépett be a nappali részbe Nagy Márk és Bexi.
- De... de... - dadogtam. Márk elnevette magát.
- Igen? - kérdezte mosolyogva.
- Honnan tudtátok, hogy hova járok? - kérdeztem értetlenül.
- Van egy „belső emberünk” - mutatott idézőjeleket Márk.
- De ki? - kérdeztem. Ekkor belépett... Kornél.
- Szia, Nóri - köszönt nekem.
- Semmit se értek - mondtam.
- Mindjárt elmagyarázzuk - mondta Bexi.
- Tudjuk, hogy megint bántott - ült mellém Márk.
- Honnan? - néztem rá.
- Kornéltól - mondta Körte.
- Te honnan tudtál erről? - kérdeztem Kornéltól.
- Cortez mondta.
- Szuper - sóhajtottam. Bexi leült a másik oldalamra.
- Megpróbálunk segíteni - tette a kezét a vállamra.
- Nem szeretnék a terhetekre lenni - néztem Bexire.
- Nem leszel - mondta Kornél.
- Biztos?
- Biztos - márkcsintott Márk.
- Nyughas, még a végén rohama lesz - szólt közbe Körte.
- Rohamod lesz? - nézett rám Márk.
- Lehet - mondtam.
- Hagyd abba, Márk - mondta Bexi. Körte elment valami inni valókért.
- Mekkorát ütött? - kérdezte Kornél.
- Nagyot. Látszódott a kézlenyomata - mondtam. Körte visszajött két limonádéval, és három colával.
- Novemberben ki kellene menni az Óbudai temetőbe - mondta Körte hosszas hallgatás után. Ahogy meghallottam, félrenyeltem a limonádémat. Márk rémülten megütögette a hátamat.
- Roham?! - kérdezte, mikor látta, hogy nem fulladtam meg.
- Nem - mondtam könnyes szemmel (a köhögés miatt kicsordult pár csepp).
- Akkor? - kérdezte türelmetlenül Márk.
- Kinek a sírja miatt kell elmennetek a temetőbe? - kérdeztem lassan.
- Kovács Orsolya - mondta Bexi. Nyeltem egy nagyot.
- Jól vagy? Mintha, sápadt lennél - mondta Márk.
- Gyere hazaviszlek - állt fel Körte a fotelből. Én is felálltam, és kimentünk. Lementünk a kocsijához, és beszálltunk. Csendben telt az út Budára. A fejemet az ablaknak döntöttem.
- Lehet egy kérdésem? - kérdeztem Körtétől.
- Persze.
- Honnan ismeritek Kovács Orsolyát?
- Szerettem volna szerződtetni a Körte Records-hoz, de mielőtt aláírhatta volna a szerződést autóbalesetet szenvedett. Tehetséges zongora művésznő volt.
- Hogyan ismerted meg?
- A gyerekkel voltunk egy zongora előadásán, és akkor figyeltünk fel rá. Rögtön az előadás végén megkerestük.
- Miért?
- Mert először megszerettük volna ismerni, hogy milyen.
- Mesélt magáról?
- Igen. Elmesélte, hogy született egy lánya, de lekellett róla mondania a férje miatt. Megbánta, amiért lemondott a róla, mert teljes szívéből szerette - mondta Körte. Éreztem a könnyeimet. Szeretett és megbánta, hogy lemondott rólam.
- Mi a baj? - nézett rám egy pillanatra Körte.
- Semmi - ráztam meg a fejem. Körte megállt a házunknál.
- Honnan tudtad, hogy itt lakom?
- Sosem tudhatod, hogy kik a belső embereink - mondta mosolyogva.
- Hát, jó - kiszálltam az autóból, és könnyezve elindultam befelé.
- Ez ki volt? - hallottam Cortez hangját. Riadtan néztem rá.
- Nem érdekes - mondtam, és bementem. Anyáék egy cetlit hagytak az asztalon.
Elmentünk a boltba, nem tudom mikor jövünk.
Puszi: Anya
Felmentem a szobámba megírni a leckémet. Hamar végeztem, ezért letusoltam. Megjöttek anyáék is.
- Megjöttünk - mondta anyu.
- Sziasztok - köszöntem.
- Nagyon sokan voltak a tescoban - mondta Áron.
- Juj - húztam el a szám.
- Mi volt a suliban? - kérdezte anya.
- Semmi különös - mondtam.
- Nyugodtan menj aludni - mosolygott rám anya.
- Biztos?
- Igen - mondta Áron. Felmentem a szobámba, és lefeküdtem aludni.

(09.14)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. Ahogy Cortez meglátott, megindult felém.
- Kinek a kocsijából szálltál ki? - kérdezte tőlem.
- Nem kell mindenről tudnod - mondtam, és bementem a suliba. Az aulában Máday a diákokat pásztázta.
- Rentai Nóra! - üvöltött nekem.
- Igen?
- A szerkesztőségbe, most! - mondta. Elindultam a szerkesztőségbe. Már mindenki bent volt. Máday is bejött.
- Szeretném tudatni, hogy kik nyertek felvételt a suliújságba - mondta Laura. Mindenki csendben figyelt.
- Kiss Tamás 9/a, Rigó Borbála 9/b, Váradi Ferenc 10/a, Rentai Nóra 11/b - mondta Laura.
- Akik nem hallották a nevüket, azok elmehetnek - mondta Máday.
- Gratulálok nektek - mosolygott Laura.
- Mikor fog kiderülni, hogy kinek mi lesz a feladata? - kérdezte a kilencedikes lány.
- A következő megbeszélésen fog kiderülni, de egy biztos - tartotta fel a mutató ujját a főszerkesztő lány.
- Nóri lesz a helyettese Fruzsinak.
- Igen? - kérdeztem.
- Igen, mert mikor megtudta, hogy bekerültél rögtön ezt kérte tőlem. Gratulálok, Nóri - mosolygott rám. Úristen, bekerültem! A megbeszélés után mindenki ment a saját órájára. Óra vége előtt tíz perccel érkeztem.
- Hol voltál, Nóri? - kérdezte Barka.
- Bekerültem a suliújságba - mondtam boldogan. A többiek megtapsoltak.
- Gratulálok, de ülj le a helyedre - mondta Barka, és tovább diktált. Csengetéskor mindenki ment franciára.
- Mi volt? - kérdezte Roxi.
-Bekerültem, és én lettem Fruzsi helyettese - mondtam boldogan.
- Nóriii! - rohant felém Fruzsi.
- Annyira boldog vagyok! - öleltem meg Fruzsit.
- Én is! Drukkoltam, hogy bevegyenek - mondta Fruzsi. Boldogan öleltük egymást.
- Mikor lesz megbeszélés? - kérdeztem.
- Ha Máday a nevedet ordítja akkor - nevette el magát Fruzsi. Csengetésig beszélgettünk utána bementünk a nyelvi előadóba. Francián dogát írtunk. Szerencsére mindenki tudta. Angolon párbeszédeket olvastunk. A szünetben siettünk az öltözőbe. Gyorsan átöltöztünk utána kimentünk az udvarra futni. Hat sulikörünk volt, amit nagynehezen lefutottunk. Mázlisták a fiúk, mert ők egész órán focizhatnak, sőt egész évben focizhatnak. Földrajzon a mai téma Amerika volt. Az utolsó óránk ofőnöki volt.
- Gratulálok, hogy bekerültél a suliújságba, Nóri - mondta Haller. Ismét megtapsoltak. Az óra hátralevő részében egyeztettük a jegyeinket. A lányokkal mentem haza, majd otthon megírtam a leckémet utána elmentem a hangszerboltba.
- Szia, szabad a zongora - mondta Zsófi.
- Szia, köszi - mosolyogtam rá. Leültem a zongora elé, és játszottam. Már csukott szemmel is tudtam játszani. A zongora számomra egy kötelék volt az édesanyámmal. Valaki bejött, de nem érdekelt. Tovább játszottam.
- Ügyes vagy - mondta a hátam mögül... Kornél.
- Köszi. Mit csinálsz itt? - kérdeztem a fiútól.
- Téged kerestelek.
- Miért?
- Nem jössz Leviékhez?
- Uh, basszus! - pattantam fel hirtelen.
- Teljesen kiment a fejemből - mondtam tovább. Elköszöntem Zsófitól, és elindultam Kornéllal.
- Mióta zongorázol? - kérdezte Kornél.
- Hosszú történet.
- Egyszer meghallgatnám.
- Igazából, magam se tudom, hogy mióta. Egyszer kipróbáltam, és azóta gyakorlók.
- Szuper - mondta mosolyogva.
- Egyébként mit csináltál tegnap Körtééknél? - kérdeztem kíváncsian.
- Ezen megfogsz lepődni.
- Halljam.
- Oké, de ne akadj ki.
- Nem fogok, de mond már el légyszí - könyörögtem.
- Oké, oké - nevetett.
- Szóóóval?
- Nagy Márk és Bexi a szüleim - mondta. Egy percre levegőt is elfelejtettem venni.
- Tényleg?
- Igen.
- De, akkor hogy vagytok másoduncsitesók Levivel?
- A nagyapáink testvérek. Apa és Zsolti unokatestvérek, mi pedig másodunokatestvérek vagyunk.
- Áh, értem - mondtam.
- Még mit szeretnél megtudni?
- Te vagy a „belső emberük”? - mutattam idézőjeleket.
- Mondhatni, igen - mondta. Megérkeztünk Leviékhez. Az egész osztály bent volt.
- Sziasztok - köszöntünk.
- Holla chica - köszönt Kevin.
- Ezt többet ne - mondtam komolyan, de majdnem elnevettem magam.
- Meglesz - tisztelgett, mire elnevettem magam. Könyv híjján néztem a többieket. Levi, Milán, Cortez és Jacquelin csocsóztak. Roxi a tévét nézte. A rockerek zenét hallgattak (AC/DC). Az ikrek beszélgettek, én pedig Kornél mellett ültem.
- Ma ki rendeljen pizzát? - kérdezte Roxi.
- Majd a sötét nagyúr - mondta Levi. Tárcsázta a pizzériát, és Darth Vader hangon rendelt.
- Melyik címre vigyük?
- A Halálcsillagra.
- Milyen névre?
- Sötét nagyúr - mondta Levi, és letette. Rögtön elnevettük magunkat. Mikor meghozták a pizzákat, a futár jót nevetett a rendelési módszerünkön. Jó ízűen megettük a pizzát, majd még beszélgettünk. Fél órával később mindenki hazament. Otthon lefürödtem utána lefeküdtem aludni.

.......................Eddig tartott.......................

Sziasztok! Bocsi, hogy ez most egy ilyen rövid rész lett. Akik azt mondták, hogy a férfi Körte, és hogy Bexiék küldték, azok eltalálták ☺. A következő rész biztos, hogy hosszabb lesz! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.