Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

4.22

(01.15)

*Nóri szemszöge*

Reggel felöltöztem utána elindultam a suliba. Cortez nem volt kint a kapunk előtt. Megnéztem a telefonomat, hogy nem hagyott-e üzenetet. Nem hagyott. Eltettem a telefonomat, és egyedül indultam el a suliba. Kint nem állt senki. Bementem a nyelvi előadóba. Cortez bent ült. A fülébe be volt dugva a fülhallgató, és a telefonját nyomkodta. A többiek óvatosan pillantottak felé. Odamentem Cortezhez, és megkopogtattam a padját. Lassan rám emelte a tekintetét, majd visszanézett a telefonjára.
- Mi bajod van? - kérdeztem. Nem válaszolt. Kirántottam a füléből a fülhallgatót.
- Mi bajod van? - kérdeztem újra.
- Semmi - mondta, és visszadugta a fülhallgatót a fülébe.
- Mi baja van? - kérdeztem a többiektől.
- Nem tudjuk. Kérdeztük tőle, de leüvöltötte a fejünket - mondta Kevin.
- Tegnap óta ilyen - mondta Levi.
- Na ne mondd - nézett rá Roxi. Csengettek. Bejött Mr O'Realy órát tartani. Az óra gyorsan eltelt. A szünetben átmentünk a termünkbe. A folyosón Cortez ráérősen ment.
- Nem akarod elmondani, hogy mi bajod van? - kérdeztem Corteztől.
- Nincs semmi bajom - állt meg hirtelen.
- Igen? Akkor miért üvöltötted le a BARÁTAID fejét? - tettem karba a kezem. Nem mondott semmit, csak tovább ment.
- Cortez, tegnap óta ilyen vagy!
- Milyen?! - fordult vissza felém.
- Kissé idegbajos!
- Nem vagyok idegbajos!
- Ó, hogyne - kikerültem, és bementem a termünkbe.
- Mi a baj? - kérdezte Jacquelin.
- Kérdezzétek meg tőle, mert nem idegbajos - mondtam, hogy Cortez jól hallja. Leült mögém, és bedugta a fülhallgatót a fülébe.
- Mint egy kisgyerek - suttogtam magam elé. Csengetéskor bejött Farkas tanárnő. A föci unalmasan telt. A szünetben megkíséreltem, hogy beszélek Cortezzel. A helyén ülve hallgatott valamilyen zenét. Megálltam a padja előtt, és kivettem a fülesét.
- Beszélnünk kell - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. Cortez fáradtan felsóhajtott.
- Oké - mondta.
- Kimennétek? - kértem a többiektől. Készségesen kimentek a teremből. Ketten maradtunk bent.
- Mi bajod van? - kérdeztem sokadjára.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

- Mi bajod van? - kérdezte Nóri sokadjára.
- Értsd meg, hogy semmi - mondtam a helyemen ülve.
- Hát, pedig nem szoktál ok nélkül ilyen lenni.
- Milyen? Mondd ki, hogy milyennek tartasz! - mondtam, mire Nóri döbbenten nézett rám.
- Tudod, hogy milyennek tartalak!
- Eddig, de jelen pillanatban mit gondolsz rólam?
- Azt, hogy úgy viselkedsz, mint egy nagyra nőtt óvodás! - mondta dühösen, és elment. A fejemet belevertem a padba... többször is.  Nem érdekelt semmi. Összepakoltam a cuccaimat, és kimentem a teremből. A többiek óvatosan pillantgattak felém. Nem érdekelt. A portán szóltam, hogy apa kint vár. Bevette, mert szó nélkül kiengedett. Egyből haza mentem. Otthon felmentem a szobámba. Tehetetlenségemben a gitáromat kezdtem pengetni.

(01.16)

*Nóri szemszöge*

Egész éjjel forgolódtam. Nem hagyott nyugodni amit Cortez fejéhez vágtam. Úgy viselkedsz, mint egy nagyra nőtt óvodás! Csak ez az egy mondat kavargott a fejemben. Kicsit bűntudatom volt. Hajnali fél ötkor felkeltem. Nem bírtam volna visszaaludni. Kikeltem az ágyból, és lementem a konyhába. Csináltam magamnak forrócsokit, és leültem az egyik székre. Lassan belekortyoltam a forró italomba.
- Te mit csinálsz itt? - kérdezte anya álmosan.
- Nem bírok aludni.
- Van valami probléma? - ült le a szembe levő székre.
- Cortez kedd óta furán viselkedik. Kevin azt mondta, hogy mikor megkérdezték tőle, hogy mi baja van leüvöltötte a fejüket.
- Nem tudod, hogy miért ilyen?
- Nem. Tegnap is némán dühöngött. Mondta, hogy mondjam el neki szerintem mit gondolok róla én pedig rávágtam, hogy úgy viselkedik, mint egy nagyra nőtt óvodás.
- Ezután mit csinált?
- Lelépett - mondtam, majd ismét belekortyoltam a bögrémbe.
- Beszéljek Ádámmal?
- Igen, persze - mondtam. Akkor még nem fogtam fel, hogy mit kérdezett, csak rávágtam.
- Próbálj meg aludni - simította meg a kezem anya.
- Nem ígérek semmit - mentem fel a szobámba. Bebújtam az ágyba, és megpróbáltam visszaaludni. Sikerült.
Reggel felöltöztem utána elindultam a suliba.

*Reni szemszöge*

Miután Nóri elment felöltöztettem Márkot, és elvittem a bölcsibe. Miután haza értem, átmentem Ádámhoz. Becsengettem.
- Jó reggelt - köszönt álmosan Ádám.
- Neked is. Bemehetek?
- Persze, gyere - állt arrébb. Bementem a házba.
- Mit szeretnél?
- Megszeretném kérdezni, hogy mi baja van a fiadnak?
- Miért?
- Nóri azt mondta nekem hajnalban, hogy furán viselkedik. Elméletileg leüvöltötte a fejüket.
- Hajnalban?
- Igen, de nem ez a lényeg!
- Nem tudom mi baja van. Lehet, hogy egy kicsit sok neki Nóri - mondta nekem pedig kikerekedtek a szemeim.
- Ugye nem gondoltad komolyan? - kérdeztem viszonylag higgadtan.
- Úgy nézek ki, mint aki így gondolta volna? - kérdezte miközben beleivott a dobozos colájába.
- Őszintén? Igen!
- Igazad van.
- Mégis miből gondolod, hogy Nóriból lenne elege?! A te fiacskád többet ártott Nórinak! - mondtam dühösen.
- Mégis mit?!
- Soroljam?!
- Három elég lesz - dőlt a konyhapultnak.
- Jól is kezdjem... ó megvan! Miatta kapott tüdő gyulladást; nem egyszer összetörte a szívét; szakított vele! Igaz, hogy van még, de te csak hármat kértél! - mondtam dühösen.
- Nóri pedig nem egyszer pofozta fel Cortezt és hazugnak állította be! - vágta rá.
- Csupán azért, mert megérdemelte a pofonokat, de Nimród befolyásolta - indultam ki a konyhából.
- Úgy, mint anno téged Neményi! - vágta a fejemhez dühösen Ádám. Lehunytam a szemeimet.
- Mintha Cortez nem azt csinálná, mint te régen - néztem rá sértetten.
- Én nem okoztam neked tüdő gyulladást!
- De többször törted össze a szívem!
- Nem volt tudatos!
- Még az sem amikor 17 éve megcsaltál?! - épp válaszolni akart, de megráztam a fejem.
- Viszlát, Ádám! - mentem ki dühösen a házukból. Mikor haza mentem Áront a konyhában találtam. Köszönés nélkül felmentem a szobába. Leültem az ágyra, és a kezembe temettem az arcomat.
- Baj van? Rosszul vagy? Mi történt? - záporozott a kérdéseivel Áron. Ránéztem az arcára. Aggodalmat sugárzott a tekintete.
- Jól vagyok - mondtam halkan.
- Nem úgy látom - ült le mellém, és átkarolta a vállam.
- Kicsi összevesztünk Ádámmal.
- Miért?
- Mert megkérdeztem tőle, hogy mi baja van Corteznek, erre közölte, hogy lehet kicsit sok neki Nóri. Aztán a múlttal is dobálóztunk egy kicsit - mondtam. Áron felállt az ágyról.
- Beszélek vele! - jelentette ki.
- Ne! Nem kell!
- Reni, nem hibáztathatja Nórit és téged sem!
- Áron, kérlek! Nem akarom, hogy nagyobb baj legyen!
- Félsz tőle?
- Nem! - vágtam rá kapásból. Kár volt, mert behúzott a csőbe. Áron kiment a szobából, én pedig utána mentem. Lent elvette a kulcsokat, és... bezárta az ajtót?! Rángatni kezdtem a kilincset, de hiába. Tényleg bezárta. Megkerestem a telefonomat, és felhívtam Áront. Nem vette fel. Miért is venné, ha az „asszony” (ez lennék én) vissza akarta tartani attól, hogy kinyírja a szomszédját?! Otthon tébláboltam. Egyszercsak zárkattanás, és belépett Áron és Nóri.
- Miért volt zárva az ajtó? - kérdezte Nóri.
- Hosszú - mondta Áron.
- Nóri fel mennél a szobádba? - néztem rá kérlelően.
- Persze - indult fel.
- Mit csináltál? - kérdeztem karba tett kézzel.
- Nem bántottam, csak beszélgettünk.
- Mire jutottatok?
- Arra, hogy ne hibáztassa többet a családomat különben nem lesz jó vége.
- Erre ő?
- Szépen megkért, hogy menjek el.
- Tényleg?
- Nem. Közölte velem, hogy menjek haza a sértett feleségemhez, és hagyjuk békén a fiát - mondta Áron.
- Ahj - sóhajtottam fáradtan.
- Bocsi, amiért bezártalak - adta vissza a kulcsomat.
- Semmi baj, de megyek Márkért - indultam ki a házból. Beszálltam a kocsiba, és elmentem a bölcsibe. Elhoztam Márkot, beültettem az ülésébe, becsatoltam a biztonsági övét, és haza mentünk. Otthon leültettem mesét nézni, közben segítettem Áronnak a vacsora elkészítésében. Este leültünk vacsorázni után megfürdettem Márkot, és lefektettem aludni. Miután Nóri végzett letusoltam utána befeküdtem Áron mellé az ágyba. Rögtön elnyomott az álom.

.........................Eddig tartott.....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Köszi a tippeket :)
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.