Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

~3.14~

(01.03)

*Nóri szemszöge*

Ha valaki még a mai nap elején közli velem, hogy ma délután találkozni fogok egy BIZONYOS EMBERREL (csupa nagybetűvel), akkor talán kinevetem, és megmondom neki, hogy „az teljesen ki van zárva", de nem. Lehetséges. Kezdjük szépen az elején.
Reggel jól indult a napom. Nik még aludt, én pedig boldogan keltem fel. Felöltöztem, és elindultam a suliba. Épp indultam volna, amikor valaki megfogta a kezem, és magához húzott.
- Hova-hova? - kérdezte mosolyogva Cortez.
- Oda ahová te is mész - mondtam mosolyogva.
- Megyünk együtt?
- Mehetünk - mondtam boldogan. Kézen fogva mentünk a suliba. A suli előtt a többiek nagyban beszélgettek, amikor megláttak minket.
- De édesek vagytok együtt! - mondta Jacquelin.
- Én azt hittem, hogy sósak vagyunk - néztem Cortezre, aki ezen elröhögte magát.
- Te édes vagy, én sós - mondta végül Cortez. Ezen elmosolyodtam.
- Az ellentétek vonzzák egymást - mondtam bölcsen. Csengetéskor bementünk föcire. Földrajzon Farkas tanárnő diktált nekünk. A szünetben lementünk az udvarra. Én a padunkhoz mentem. Cortez is jött. Leült mellém a padra, és nézte, ahogy olvasok. Azt a könyvet olvastam, amit tőle kaptam. Csengetéskor mentünk angolra. Angolon ismételtünk. Kémián reakció egyenleteket írtunk a füzetbe. Fizikán Gondos diktált. Francián a szünetről beszélgettünk. Etikán Vladár a szünetről érdeklődött.
- Rentai, mit csináltál a szünetben? - kérdezte a „kedvenc" tanárom.
- Olaszországban voltam - mondtam mosolyogva.
- És ment a lamúúúr - mondta Levi, mire mindenki elnevette magát. Óra végén a suliból mentünk ki, amikor megláttam egy fekete hajú férfit. Akkor még nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet.
- Szia, szeretnék kérdezni valamit - jött oda hozzám, és megcsapott egy ismerős illat.
- Jó napot, csak nyugodtan - mondtam kedvesen.
- A lányomat keresem - mondta a férfi.
- Megtudná mondani, hogy nézett ki? - kérdeztem.
- Nem igazán, mert 15 éve nem láttam.
- Hogy hívják a lányát? - kérdeztem, de valahol mélyen tudtam, hogy csak is ő lehet az.
- Rentai Nóra - mondta, mire meghűlt bennem a vér.
- Mehetünk, Nóri? - kérdezte Cortez.
- Nem, vagyis izé... most egyedül mennék - mondtam, és elrohantam. Hazáig futottam. Berontottam a házba, és felrohantam a lépcsőn.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Nóri egy fekete hajú férfivel beszélgetett.
- Mehetünk, Nóri? - kérdeztem.
- Nem, vagyis izé... most egyedül mennék - mondta, és elrohant. Utána mentem.
- Nóri, állj meg! - kiáltottam, de nem hallotta.
- Rentai Nóra, állj meg! - próbálkoztam újra, de berohant a házba. A férfi megállt mellettem.
- Tényleg Rentai Nórának hívják? - kérdezte tőlem.
- Igen, miért? - kérdeztem értetlenül.
- Beszélnem kell vele - ment tovább.
- Miért? Ki maga?
- Az apja vagyok - mondta, és becsengetett.

*Nóri szemszöge*

Az ágyamon gubbasztottam. Nem tudtam hova tenni, hogy láttam. Láttam az apámat. Valaki kopogott.
- Téged keresnek - mondta anyu. Leszálltam az ágyamról, és lementem. A nappaliban állt.
- Szia, Nóri - köszönt a férfi.
- Jó napot.
- Tegezz nyugodtan.
- Mit akar?
- A kislányomat.
- Mióta érdekellek? Hm?
- Mindig is szerettelek!
- Igen? Akkor miért mondtad anyának, hogy vigyen el?!
- Éppen akkor rúgtak ki a munkahelyemről, és ideges voltam - mondta szomorúan.
- Igen?! Ezért meg is öltél volna?! - kérdeztem dühösen, és éreztem a könnyeimet.
- Nem gondoltam komolyan! Még aznap megbántam!
- Elkezdtél keresni egyáltalán?!
- Igen, kerestelek!
- Honnan tudtad, hogy melyik suliba járok? - kérdeztem kicsit nyugodtabban.
- Véletlenül mentem arra.
- Értem. Kösz, hogy jöttél meg minden - mondtam, és felmentem volna a szobámba, de megállított.
- Megtudsz nekem bocsájtani? - kérdezte reménykedve. Lehunytam a szemem, és abban a pillanatban legördült egy kövér könnycsepp.
- Egyszer talán, de nem tudom mikor.
- Kaphatok egy esélyt, hogy bizonyítsak?
- Mire? Hogy jó apa vagy? - kérdeztem keserű mosollyal.
- Igen, csak egy esélyt kérek.
- Legyen - mondtam, és felmentem a szobámba. Épp becsuktam magam mögött az ajtót, és abban a pillanatban tört ki belőlem a sírás. Elkezdett csörögni a telefonom. Cortez hívott.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Ühüm - mondtam sírós hangon.
- Nem vagyok hülye - mondta, és lerakta. Pár percig könnyezve meredtem a telefonom képernyőjére. Valaki kopogott. Felálltam a földről, és kinyitottam az ajtót. Cortez állt az ajtóban, és amint meglátott megölelt.
- Elmondod mi a baj? - kérdezte, miközben elengedett.
- Az apám kért egy esélyt, hogy bizonyítson.
- És adtál neki?
- Igen, mert mindenkinek jár egy második esély.
- De jó, hogy ilyen jó szívű barátnőm van - mondta Cortez, ezzel mosolyt csalva az arcomra.
- Egyetértek veled - mondtam mosolyogva.
- Mit szeretnél csinálni? - kérdezte Cortez.
- Megírni a leckémet - mondtam nevetve.
- Még nincs kész a házid? Azonnal írd meg - mutatott mosolyogva az asztalom irányába.
- Igen, apu - mondtam, és leültem az asztalomhoz. Amíg leckét írtam addig Cortez valamilyen sorozatot nézett a tévében.
- Oké, kész vagyok - csuktam be a kémia füzetemet.
- Rendben. Mit csináljunk? - kérdezte Cortez.
- Nézzünk valami filmet? - kérdeztem.
- Oké, és mit? - kérdezte, mire a polcomhoz mentem. Kínozzam egy kicsit a Marley meg énnel? Ördögi mosollyal tettem be a lejátszómba a filmet, és leültem Cortez mellé az ágyamra.
- Mit nézünk? - kérdezte Cortez.
- Majd meglátod - mondtam, és hozzábújtam. Mikor elindult a film, rémülten nézett rám.
- Mondd, hogy nem gondoltad komolyan.
- De - mosolyogtam rá.
- Remélem túl élem - motyogta Cortez, mire elnevettem magam. A film végén megbeszéltük a filmet.
- Szerintem annyira megható volt amikor odaadta Marleynak a nyakláncát - mondtam meghatottan.
- Azt is meghatónak találtad, amikor a kutya megette a nyakláncát a csajnak? - kérdezte Cortez.
- Mindig találsz kifogást?
- Nem mindig, de legalább tudjuk, hogy többet nem választhatsz filmet - mondta nevetve.
- Hé, ez nem fair!
- Oké, de akkor legközelebb én választok filmet - mutatta fel a mutató ujját.
- Megegyeztünk - mondtam, mire magához húzott, és megcsókolt. Annyira szeretem!
- Szeretlek - mondta, mikor elváltunk egymástól.
- Én is téged - mosolyogtam rá.
- Mennem kell.
- Rendben. Reggel is megvársz?
- Szeretnéd?
- Szeretném.
- Akkor reggel találkozunk - csókolt meg utoljára. Miután elment, elalvásig mosolyogtam. Talán még alvás közben is.