Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

2.24~rész

(05.02)

*Nóri szemszöge*

Kirándulás 3.nap:

Ma hajnali félháromkor keltünk csak azért, hogy a fiúk is kapjanak egy-egy vödör vizet. Tegnap Jacquelin hallotta, hogy Cortezék öntöttek le minket. Félháromkor szólt az ébresztőnk.
- Gyertek! - mondtam halkan. Kimentünk három vödröt megtölteni vízzel. Halkan belopakodtunk a fiúkhoz. Milán az ajtónál aludt, Levi a falnál, Cortez pedig az ablaknál. Jacquelin Levi ágya előtt, Roxi Milán ágya előtt, én pedig Cortez ágya előtt álltam. Az ajtót menekülés esetére nyitva hagytuk.
- Háromra! - tátogtam. Bólintottak.
- Egy... kettő... három! - és egyszerre öntöttük le őket.
- Áááá! - kiáltottak fel egyszerre. Vödör nélkül rohantunk vissza a szobánkba. Egyből bebújtunk, és „aludtunk". Nem sokkal később három fiú dörömbölt az ajtónkon. Nem nyitottunk ajtót.
- Lányok! - hallottam Milán hangját.
- Kinyissuk? - kérdeztem.
- Ne - mondták. Nem nyitottunk ajtót.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Arra ébredtünk, hogy valaki leönt egy vödör vízzel.
- Áááá! - kiáltottunk fel egyszerre. A három emberke (nem láttuk, hogy a lányok voltak-e) kirohant a szobánkból. Mi is kimentünk. Egyből a lányok ajtaján dörömböltünk be. Nem nyitották ki.
- Lányok! - kiáltott be Milán. Még mindig nem nyitottak ajtót.
- Miez a hangzavar, és miért vagytok vizesek? - kérdezte Haller.
- Lehet, hogy a lányok leöntöttek - mondta Milán.
- Lehet, vagy biztos? - dörzsölte meg a szemét.
- Csak feltételezés - mondtam.
- Ez esetben menjetek vissza aludni - mondta Haller, majd visszament a szobájába. Mi is visszamentünk a sajátunkba. Átcseréltük a vizes ruháinkat szárazra, majd visszafeküdtünk aludni.

*Nóri szemszöge*

Háromkor ismét elaludtunk. Reggel szárazon ébredtünk.
- Jó reggelt! - nyújtózkodtam.
- Nektek is - mondta Roxi. Felöltöztünk utána mentünk reggelizni.
- Szép jó reggelt, fiúk! - köszöntünk vidáman.
- Nektek is - mondták. Milán, Levi és Cortez gyanúsan méregettek minket.
- Baj van? - kérdeztem ártatlanul.
- Nem tudjátok, hogy kik öntöttek le minket éjjel? - kérdezte Cortez.
- Leöntöttek titeket az éjjel? - „lepődtem" meg.
- Ja. Nincs tippetek?
- Nincs - csóváltam a fejem.
- Kár. Megyünk ma is úszni? - kérdezte Levi.
- Mehetünk - mondta Jacquelin.
- Oké - mondta Roxi. Bólintottam, jelezvén, hogy részemről oké. Reggeli után megetettük a lovakat, majd felnyergeltük őket.
- Merre menjünk? - kérdezte Roxi.
- Arra? - mutattam az egyik irányba.
- Oké. Gyí, Crystal! - mondta Roxi.
- Gyerünk, Diablo! - mondtam, és elindultunk. Jacquelin is utánunk jött.
- Verseny? - kérdezte Roxi.
- Okés! - egyeztünk bele. Sebesen vágtattunk. Beelőztem őket, és tovább száguldottunk. Jó érzés volt a tavaszi szelet az arcomon érezni. Egy dombon álltunk meg. Gyönyörű volt a kilátás.
- Te nyertél - mondta Roxi.
- Nagyon gyorsak voltatok - mondta Jacquelin.
- Nem megyünk vissza? - kérdeztem.
- De, nézzük meg mit csinálnak a fiúk! -mondta Roxi, és már visszafelé vágatott. Mi is vágtatni kezdtünk. A fiúk a tónál voltak, és ökörködtek.
- Ezek mit csinálnak? - álltunk meg Roxi mellett.
- Passz - válaszolt Roxi. Meguntuk a fiúk hülyeségét, ezért visszamentünk az istállóhoz. Lenyergeltük és lecsutakoltuk a lovakat. Kaptak enni és inni is. Kimentünk segíteni az ebédben.
- Segítsünk valamit? - kérdeztem Zolitól.
- Megpucolnátok a zöldségeket? - nézett ránk.
- Persze - elveztünk egy-egy hámozót, és elkezdtük hámozni a krumplit. Mikor végeztünk, Zoli feldarabolta a krumplit, és beletette a forrásban lévő vízbe.
- Segítenétek a rántotthúsban is?
- Persze, mit csináljunk?
- Nóri? - mutatott rám.
- Igen.
- Jó, szeretnéd a tojásba forgatni a húst?
- Persze.
- Oké. Roxi?
- Igen?
- Beforgatnád, majd a lisztbe a húsokat?
- Persze.
- Köszi, Jacquelin te fogod beforgatni a zsemlemorzsába a húsokat, én pedig kisütöm őket.
- Rendben - mondta. Hozzákezdtünk a munkához. Roxi kezdte utána átadta nekem az első húst. Alaposan megforgattam, aztán átadtam Jacquelin-nak. Beforgatta, majd egy tálcára tette ahonnan Zoli a forró olajba téve sütötte. Így ment az utolsó húsig. Roxi vett egy marék lisztet, és ránk szórta.
- Hé! - mondtuk nevetve.
- Ha harc, hát legyen harc! - mondta Jacquelin, és ő is vett egy marék lisztet. Én is beszálltam a lisztcsatába.
- Lányok, elég lesz - nevetett rajtunk Zoli. Mindhárman lisztesek voltunk.
- Menjetek ki, amíg rendet rakok - küldött ki minket a konyhából. Kimentünk a szabadba. A fiúk nagyban beszélgettek, amikor hirtelen elhallgattak.
- Lemaradtunk valamiről? - kérdezte Cortez. Egymásra néztünk.
- Nem hiszem - legyintettem.
- Akkor ne is kérdezzük meg, hogy miért vagytok lisztesek? - érdeklődött Soma.
- Ne - mondtuk nevetve.
- Kész az ebéd - jött ki Zoli. Bementünk enni, mármint mi hárman bent megkaptuk az ebédet, de kint kellett megennünk, mert lisztesek voltunk. Az ebéd finom lett. Törtkrumpli és rántotthús. Ebéd után átvettük a bikininket. Kihoztuk a lovakat az istállóból, és elmentünk a tóhoz. Ma is lóháton mentem be a vízbe.
- Hé, Nóri - szólt Cortez. Lenéztem rá.
- Segíts - nyújtotta a kezét. Megfogtam, hogy felhúzzam. Néha mennyire naív vagyok! Mert mikor megfogta a kezemet, behúzott a vízbe.
- Nenene! - mondtam, de már késő volt. A vízben landoltam. Nyeltem egy kis vizet, de amilyen gyorsan csak tudtam, felmentem a felszínre. Köhögve jöttem fel.
- Megőrültél?! Tudod, hogy nem tudok úszni! - mondtam dühösen.
- Ezen könnyen segítünk - mosolygott rám. Nem értettem mire gondolt.
- Ez nem fog menni - mondtam Corteznek. Az volt a terve, hogy megtanít úszni.
- Dehogyisnem fog! Bízz magadban!
- Jó - sóhajtottam. A vízben álltunk a nádas eldugott részén. Megpróbáltam úszni, de ahogy kalimpáltam, úgy süllyedtem.
- Várj - mondta Cortez. Felálltam, és ránéztem. Kinyújtotta mindkét kezét a víz felszínén. Kérdőn néztem rá.
- Feküdj rá a kezemre - mondta.
- Biztos?
- Igen - mondta. Mély levegőt vettem, és ráfeküdtem Cortez kezeire. Lassan körbe forgott. A kezeimmel és a lábaimmal kalimpáltam a vízben. Cortez abbahagyta a forgást, de továbbra is nyújtva hagyta a kezeit. Most előre mentünk. Fokozatosan elengedett. Végül már egyedül úsztam.
- Mondtam, hogy menni fog - úszott mellém.
- Igazad volt - mosolyogtam rá. Kiúsztunk a partra a lovakhoz. Cortez segített felülni Diablora. Együtt mentünk vissza a többiekhez. A tóban hülyültek. Kakasviadaloztak. Milán nyakában Roxi, Levi nyakában Jacquelin ült.
- Dőlünk! - kiabálta Jacquelin, majd a vízben kötöttek ki. Nevetve jöttek fel a víz alól.
- Kiáll ki a bajnokok ellen? - kérdezte Milán.
- Mi! - mondta Cortez.
- Mivan?! - néztem rá.
- Jó buli lesz! - mondta, és leszállt Chili hátáról. Sóhajtva szálltam le Diabloról. Bementem a vízbe. Cortez leguggolt, én pedig a nyakába ültem. Lassan felállt. Hű!
- Jó ötlet, Nóri? - kérdezte Roxi.
- Nem lesz semmi baj... remélem - mondtam.
- Felkészülni, vigyázz... viadal! - mondta Viktor. Megfogtam Roxi vállát, és megpróbáltam felborítani őket. Cortez a combomat fogta, hogy le ne essek. Sikerült felborítanom Roxiék párosát.
- Ezazzz! - örömömben hirtelen kiegyenesedtem, és mi is bedőltünk a vízbe. Feljöttünk a felszínre.
- Akkor most ki a nyertes? - kérdezte Viktor tanácstalanul.
- Nóriék, mert ők utolsóként dőltek - segítette ki Macu.
- Akkor ezt a kört Nóri nyerték! - mondta Viktor. Kezdett beborulni az ég.
- Nem kéne menni? - kérdeztem.
- De, spuri! - mondta Cortez, majd mindenki kirohant a vízből a lovakhoz. Felültünk a lovakra, és az istállóig vágtattunk. Félúton voltunk, amikor eleredt az eső.
- Gyorsabban, Diablo! - mondtam. Diablo belehúzott. Bevittük a lovakat az istállóba. Lecsutakoltuk őket, utána kaptak enni. Bementünk a házba. Mindenki a átöltözött, és átvonultunk Cortezékhez beszélgetni.
- Mit csináljunk? - szenvedett Berci.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Levi. Mindenki benne volt. Levi kezdte a játékot.
- Cortez, fvm?
- Felelek.
- Mióta tudsz lovagolni?
- Hat éves korom óta. Nóri, fvm?
- Merek.
- Oké. Játszál valamit a gitáromon - adta oda a gitárját. Hirtelen nem tudtam, hogy mit játszak. Mikor kitaláltam, megpengettem a gitárt. Zara Larsson: She's not me című dalát játszottam el. Ámulva figyeltek engem. Mikor befejeztem hatalmas tapsot kaptam.
- Jacquelin, fvm?
- Merek.
- Állj kézen, és énekeld el a Hupikék törpikék főcím dalát - mondtam ördögi vigyorral. Jacquelin felállt, és megmozgatta a kezeit. Kézen állt.
- Magashegyek alatt, hol a tenger hupikék ott laknak ők a törpikék... - kezdte énekelni Jacquelin. Nevetve néztük a produkciót. Mikor befejezte, kicsit piros volt a feje.
- Berci, fvm?
- Merek.
- Vallj szerelmet... Hallernek.
- Mi?!
- Hallottad, nyomás! - mondta Jacquelin. Berci felállt, és kiment. Utána mentünk. Így zajlott a nagy „vallomás":
- Tanár úr, be kell vallanom valamit.
- Mit törtél el?
- Nem erről lenne szó.
- Akkor?
- Nem tudok ön nélkül élni!
- Hogy mondod?
- Szerelmes vagyok a tanár úrba!
- Beteg vagy?
- Igen, fáj a szívem! Azért fáj, mert ez egy reménytelen szerelem!
- Felelsz vagy merszeztek? - fogta a fejét Haller.
- Igen, és köszönöm a megértését! - hagyta ott Hallert. Nevetve néztünk Bercire.
- Jó voltam?
- Nagyon is!
- Soma, fvm?
- Felelek.
- Hogy hívják a lovadat?
- Zénó. Milán, fvm?
- Merek.
- Csókold meg... a falat.
- Rossz hatással vagyunk az ikrekre - motyogta, miközben a fal felé ment. Egy „hosszas és szenvedélyes csók" után visszaült a helyére.
- Rox, fvm?
- Felelek.
- Miért jártál azzal a Bence gyerekkel?
- Passz, félreismertem. Levi, fvm?
- Merek.
- Kiabáld ki az ablakon, hogy szereted Lady Gaga-t.
- Ennyi?
- Ja - Levi odament az ablakhoz, és kikiabálta.
- SZERETEM LADY GAGA-T!!! - kiabálta.
- JÓ NEKED! - hallottuk Zoli hangját. Nevetve néztünk Levire, aki vörös fejjel ült le.
- Viktor, fvm?
- Merek - a bejelentését hangos „húúúú"-zás követte.
- Oké, rohanj ki az esőbe, és járj eső táncot.
- Legyen - felállt és kiment. Az ablakból figyeltük Viktort. Idétlenül ugrálni kezdett körbe-körbe, majd cigánykerekezett(?). Vizesen jött vissza.
- Én megcsináltam - vont vállat, mintha misem történt volna.
- Macu, fvm?
- Felelek.
- Kibírtad az elmúlt három napot bármilyen kütyü nélkül?
- Igen. Kristóf, fvm?
- Merek.
- A nap végéig nem szólalhatsz meg.
- Ezt nem gondoltad komolyan, ugye?
- De, kezdheted! - mondta Macu. Kristóf tényleg csendben volt.
- Kész a vacsora - szólt Zoli. Kimentünk enni. Vacsora után mindenki bement a saját szobájába. A lányokkal hamarabb elaludtunk.

........................Eddig tartott......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.