Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

4.32

(03.31)

*Nóri szemszöge*

Tegnap megbeszéltük apával és Zoéval, hogy a sulinál felveszi apa Zoét. Ezért ma reggel eljött velünk a suliba. Hárman mentünk a sulihoz. A többiek kint beszélgettek. Mikor megláttak minket meglepetten néztek ránk. Mármint Zoéra és rám.
- Most csak álmodok, vagy tényleg kettő van Nóriból? - kérdezte tanácstalanul Levi. Zoéval összenéztünk.
- Nem álmodsz - mondta Zoé. Alig bírtam visszatartani a kitörni készülő nevetést.
- Hol klónoztad magad? - érdeklődött Milán.
- Ennyire hasonlítunk? - nézett Zoé Cortezre.
- Igen - felelte Cortez.
- Beavassuk őket? - nézett rám Zoé.
- Ühüm - bólintottam. A többiek értetlenül néztek ránk.
- Nos, az van, hogy ő az ikertesóm, Zoé - mutattam Zoéra.
- Már azt hittem, hogy klónoztak téged - mondta Levi.
- Hát, nem - mosolygott Zoé. Ekkor egy autó állt meg mellettünk.
- Sziasztok - szállt ki apa a kocsiból.
- Szia, apa - köszöntünk egyszerre Zoéval.
- Ezt még megkell szoknom - nézett felváltva Zoéra és rám. A többiek elnevették magukat ezen. Mikor apa és Zoé elmentek bementünk a suliba. A termünkben Kevin és Berci valami rock együttesről beszélgettek az ikrek pedig stúdióztak. Csengetéskor bejött Barka. Érettségi tételeket hozott nekünk, hogy dolgozzuk ki. A többiek segély kérően néztek rám. Természetesen segítettem nekik. A szünetben lementünk az udvarra.
- Mi lenne, ha felejthetetlenné tennénk a hátralevő időszakot? - kérdezte Levi.
- Mint a szüleink anno? - nézett rá kérdőn Jacquelin.
- Pontosan. Remélem benne vagytok, de ha nem akkor is megkell csinálni - vett elő 12 apró cetlit. Mindenki elvett egyet. Még volt három. Kettő az ikreké. Én egyet választhattam már csak. Lehunytam a szemeimet és random kihúztam egyet.
- Nem mondhatjátok el senkinek, hogy mit húztatok - mutatta fel a mutató ujját.
- Rendben - mondtuk. Óvatosan széthajtottam a cetlimet. Legyél saját magad ellentéte. Ha jó vagy légy rossz! Ugyanez fordítva. Sok sikert ;)
Jól van Levi.
- Bármikor végre lehet hajtani a feladatot? - léptem Levihez a második szünetben.
- Persze - mosolygott, majd kiment a teremből. Angolon Mr O'Realy mondta, hogy csendben elfoglalhatjuk magunkat, mert dogákat javított. Halkan beszélgettünk. Francián Durand feleltetett. Macu négyesre, Kevin négyesre, Jacquelin ötösre és én is ötösre. Kémián Gondos kísérletezett. Irodalmon Cortez négyesre felelt! Alig vártam, hogy szünet legyen. Csengetéskor miután Kardos kiment Cortez nyakába ugrottam.
- Gratulálok - mondtam mosolyogva.
- Köszi - mosolygott rám Cortez. Nyelvtanon tézét írtunk. Mindenkinek segítettem. Az óra utolsó öt percében Haller lépett be a terembe.
- Elnézést, csak remélem tudjátok, hogy holnap kezdődik a tavaszi szünet.
- Igen, tudjuk! - mondtuk kórusban.
- Rendben, további jó órát - ment ki a teremből. Csengetés után Cortezzel a könyvtárba mentünk az olvasó miatt. Daniella tartott előadást. Olvasó után hazamentünk. A kapunkban elköszöntünk, majd felmentem a szobámba megírni a leckémet. Hamar végeztem, ezért kimentem a kertbe olvasni. Kint sétáltam, mikor valami megcsillant a fűben. Közelebb mentem. Két gyűrű hevert a fűben.
- Mit találtál? - hallottam Cortez hangját a kerítés túloldaláról.
- Két gyűrűt - nyújtottam át neki. Alaposan megnézte.
- Megkérdezem apától, hogy nem az övéké-e - ment be.

*Cortez szemszöge*

Apa a konyhában zöldségeket szeletelt.
- Apa, nem tudod véletlenül, hogy ezek honnan vannak? - mutattam a gyűrűket. Szeletelés közben a kezemben tartott ékszerekre pillantott, de emiatt elvágta az ujját. Egy cifra káromkodás hagyta el apa száját.
- Hozok valami kötszert - indultam az emeleti fürdőbe az elsősegély dobozért. Mire leértem a konyhába apának se híre se hamva nem volt.

*Reni szemszöge*

Csengettek.
- Nyitom - mentem az ajtóhoz. Kinyitottam, de azzal a lendülettel be is csaptam.
- Reni, segítened kell! - hallottam Ádám hangját az ajtón túlról. Sóhajtottam egy nagyot, közben letöröltem egy kósza könnycseppet. Kinyitottam az ajtót.
- Mit akarsz?
- Van valami tapaszod? Elvágtam a kezem.
- Gyere be - álltam félre. Kivettem a fürdőből az elsősegély dobozt a konyhába. Ádám az egyik széken ült. Leültem mellé. Kivettem a szükséges dolgokat és igyekeztem nem Ádám szemébe nézni.
- Vanessza nem tudott volna segíteni?
- Nem, mert elakart válni.
- Sajnálom.
- Ne sajnáld. Téged jobban szerettelek nála.
- Most fejezd be! Férjnél vagyok!
- Váljatok el és akkor az enyém lehetsz!
- Nem! Szeretem Áront! De, ha nem cseszted volna el 17 éve akkor talán a feleséged lennék! Talán!
- Még mindig szeretlek téged, Reni!
- Késő bánat. Nos, ha csak ennyit szerettél volna akkor mehetsz is - csuktam le a doboz tetejét.
- Reni, kérlek - nézett rám könyörgően Ádám.
- Szia, Ádám - vettem a kezembe a dobozt és felmentem a fürdőbe. Eltettem a dobozt. Bele néztem a tükörbe és kitört belőlem a sírás. Valaki kopogott az ajtón. Letöröltem a könnyeimet és megmostam az arcomat. Kimentem a fürdőből, de Ádám állt előttem.
- Mi a baj?
- Te vagy a baj! Hagyj békén és soha többé ne keress! - rivalltam rá.
- Biztos, hogy így akarod?
- Igen, csak hagyj békén!
- Rendben - mondta, majd megcsókolt. Megint. Elakartam lökni magamtól, de erősen tartott. Ráléptem a lábára. Ekkor már elengedett. Az alkalmat kihasználva erősen csattant a tenyerem az arcán.
- Tűnj innen és soha többé nem akarlak látni Antai-Kelemen Ádám! - mondtam sírva, majd bementem a szobánkba. Álomba sírtam magam.

(04.01)

*Ádám szemszöge*

Reggel csináltam Corteznek reggelit, majd elmentem otthonról. Beültem a kocsimba és elmentem egy bizonyos emberhez. Ahhoz az emberhez aki miatt tönkre ment az életem. Hamar odaértem. Becsengettem hozzá. Pár percet kellett csak várnom, mert nem sokára kinyitotta az ajtót.
- Cortez? - lepődött meg Edina.
- Miattad tönkre ment az életem!
- Mi van?
- Miattad hagyott el Reni 17 éve! Emlékszel még?! Párizsban megcsókolták abban a kib@szott parkban! - üvöltöttem dühösen.
- Tedd túl magad!
- Miattad másé Reni! Ha te nem lettél volna aznap Párizsban akkor ma már a feleségem lenne!
- Ahhoz igent kellett volna mondania neked!
- Mi ez az ordibálás? - jött ki egy tizenöt év körüli lány.
- Semmi, drágám. Menj vissza aludni - simította meg a fejét Edina.
- Ki ez a férfi? - nézett rám.
- Egy ismerősöm - felelte Dina. A lány végig mért, majd bement a házba.
- Sajnálom, oké? - kérdezte halkabban.
- Nem, erre nincs bocsánat!
- Basszus, Cortez! Akkor még szerettelek és nem féltékeny voltam Renire! Neki sikerült az ami nekem nem. A barátnőd volt.
- Igen, csak volt!
- Lépj túl rajta - mondta, majd becsukta az ajtót. Hogy lépjek túl rajta, hogyha még mindig szeretem?

......................Eddig tartott........................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.