Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

11.rész

*Nóri szemszöge*

(09.15)

A hétvégén megígértettem Cortezel, hogy ne mondja el Milánnak a titkomat. Megesküdött rá, hogy nem fogja. Reggel úgy döntöttem, hogy ma másik táskával megyek suliba. Áttettem a tancuccomat, majd fogtam a deszkámat és elindultam a suliba. Felvettem a védő felszerelést és a bukó sisakot. Elköszöntem anyától, és elindultam a suliba. Csak úgy száguldottam a budai utcán. A suli előtt a szokásos társaság állt. Döbbenten néztek felém. Milán Cortez vállát rángatta.
-Itt a deszkás csaj!-mondta Milán. Megálltam előttük, és Cortezre mosolyogtam. Vissza mosolygott.
-Nem szeretnél mondani valamit?-kérdezte karba tett kézzel Milán, miután lenyugodott. Bólintottam, majd levettem a sisakomat. Mindenki (kivéve Cortez) döbbenten nézett.
-Kész az irodalom beadandótok?-kérdeztem vigyorogva.
-Te vagy a titokzatos deszkás lány?!-akadt ki Milán.
-Igen.
-De miért nem mondtad el??
-Mert nem akartam.
-És még rá is kérdeztél, hogy mi van a csajjal azaz veled!!-mondta az ideges Milán.
-Nyugodj le.
-Te mióta tudsz róla? Fogadjunk, hogy már az elejétől kezdve tudtad!
-Milán! Pénteken buktam le!
-Hogy buktál le?
-Úgy, hogy amikor a deszkával kimentem a kapun Cortez ott állt a kapunknál, és látta amint távozok.-mondtam Milánnak. Cortezhez fordultam.
-Egyébként Milán igazat mondott, vagy túlzott amikor azt mondta, hogy belezúgtál a deszkás lányba azaz belém??-kérdztem Cortezre nézve.
-Túlzott!-vágta rá egy kicsit gyorsan. Vállat vontam.
-Oké. Bent találkozunk!

*Cortez szemszöge*

-Kicsit gyorsan válaszoltál, nem gondolod?-kérdezte Milán.
-Ennyire látszott?
-Ja. De melyik énjébe zúgtál bele? A menő deszkás csaj, vagy a szerény okoska?-kérdezte a legjobb haverom.
-Mindkettőbe. Ő olyan, tökéletes. Én meg...
-...menő, mint az apád! Ő meg, mint az anyja!
-Igen. Szerinted, hogyan tudnám kiverni a fejemből?-kérdeztem Milántól.
-Kérdezd meg az apádat, és engem hadj ki belőle. Oké?
-A leckék és a súgások miatt?
-Milyen ijesztő, hogy ennyire ismersz.
-Hé, az apáink is legjobb haverok a gimi óta.
-Ja. Gyere menjünk be. Megcsináltad az irodalmat?-kérdezte Milán. Vállat vontam.
-Apára ütöttem.-mondtam sokat sejtően. Mindketten felröhögtünk. Matekon nem történt semmi különös. Kémián Milán Nóri mellé ült le, én pedig Berci mellé. Gondos valamiről nagyban magyarázott, de a gondolataim Nóri körül jártak. Vajon érdeklem? Á, nem hinném, amien lazán kezelte Milán ,,túlzását" biztos nincs semmi esélyem nála. Próbáltam figyelni, de ami nem megy azt nem kell erőltetni. A harmadik óra irodalom volt. Természetesen nem volt kész a beadandóm, mint korábban említettem apára ütöttem. Lementünk az udvarra. Apa mondta, hogy ő és a barátai mindig az árkádok alatt voltak. Az árkádok a menők törzshelye, a pad a könyvmolyoké volt. A szüleink közül én képviseltem a menő apámat, Nóri pedig a könyvmoly anyját. Csengetéskor mindenki bement a terembe. Kardos is lassan csatlakozott.
-Kérem összeszedni a beadandókat!-adta ki a parancsot. Én egy teljesen hófehér lapot adtam be. Megnézte a beadandókat, majd az enyémet felemelte.
-Ez kié?-lazán feltettem a kezemet.
-Gratulálok Antai-Kelemen, egy újabb egyes!-írta rá a lapra a karót. A következő óra föci volt. Utána tesi ahol a fiúk focizhattak, a lányok meg medicineztek megint. Kezdjük sajnálni őket. Az utolsó óra egy laza francia volt. Egyszóval nekem hamar eltelt a mai nap. Nóri olvasóra ment, így Milánnal mentünk egy darabig. A házunknál elköszöntünk.
-Csá!
-Hello!-léptem be a házunkba. Apa itthon volt, anya dolgozott. Apa angol tanárként dolgozik az egyik egyetemen. Anyu pedig titkárnő.
-Szia kölyök! Milyen napod volt?
-Szia, tudnál segíteni?
-Mit ne mondjak el anyádnak?
-Nem olyanról van szó. Hogyan tudnék elfelejteni egy lányt?-kérdeztem. Apa elgondolkodott ezen.
-Sehogy. Nem tudod elfelejteni bármennyire is szeretnéd. Még az se segít, ha más lánnyal vagy érdekből. Hidd el, tapasztalatból beszélek!
-Reni?
-Igen.
-Egyébként hívott Kardos. Már bukásra állsz irodalomból.
-Két egyestől?
-Ezek szerint téged sem kedvel. Nyugi engem se kedvelt. Elmegyek kiszellőztetem a fejemet. Majd jövök!-fogtam a deszkámat és leléptem otthonról. Út közben találkoztam Nórival, és egy...számomra idegen sráccal. A srác Nórit ölelgette. Fogtam magam és inkább hazamentem. Tudtam, hogy semmi esélyem sincs nála. Lehet, hogy a barátja volt. Dühösen értem haza. Felmentem a szobámba és bevágtam magam után az ajtót. Leültem az ágyra. Kopogásra lettem figyelmes.
-Gyere!-dőltem végig az ágyon. Apa jött be.
-Mi történt?
-Láttam a lányt aki tetszik, hogy egy másik srác ölelgette!
-És elmondod, hogy ki ez a lány?
-Megutálnál ha tudnád.
-Így ismersz te engem?
-Oké. Nóri, Reni lánya.
-Fogadott.
-Mi?
-Semmi. Szóval tetszik neked Nóri. Örülnék neki, ha legalább te boldog lennél.
-Miért? Nem is vagy boldog anya mellett?
-De boldog vagyok. Csak én Renivel 11-ik osztályban, december 20-án jöttünk össze. Tudod mit? Tudd meg valahogyan, hogy bejössz-e neki. Ha kölcsönös az érzés, akkor áldásom rátok! De ha nem, akkor sajnálom.
-Ez jó ötlet! Kösz apa!
-Nincs mit. Megyek dolgozatokat javítani.-itt vágott egy grimaszt. Amikor kiment, elővettem a laptopomat és ráírtam Milánra.
Cortez: Hé, vagy?
Milán: Ja, miért?
Cortez: Ki kéne deríteni, hogy bejövök-e Nórinál. Segíts pls!
Milán: Ok. De jössz nekem 1-el!!
Cortez: Bármit kérhetsz! Kösz tesó!
Cortez állapota: kijelentkezett. Milán a legjobb haverom, bárhol, bármikor, bármiben számíthatok rá! Kezdtem álmos lenni. Gyors lefürödtem, majd elaludtam.

(09.16)

*Nóri szemszöge*

Reggel gyorsan felöltöztem, majd gyalog indultam a suliba. Ma is a szokásos társaság állt a suli előtt. Milán jött oda hozzám.
-Szia, Nóri! Lenne egy kérdésem hozzád.
-Melyik tantárgy?
-Mi? Jaa nem a házi. Van pasid?-itt ledöbbentem. Hogy. Mi. Van?!
-Ööö...nincs!
-Biztos? Pedig egészen mást csiperegnek a madarak.
-Jaaa.-itt kirobbant belőlem a nevetés. Milán értetlenül nézett rám.
-Most mi van?
-Te tényleg azt hitted, hogy van barátom?-nyugottam le.
-Miért? Tegnap nem egy fiú ölelgetett?
-De, igen. Ő keresztszüleim fia volt. Dominik. Tegnap jött vissza Magyarországra Velencéből. Hat éve nem láttuk egymást, és úgy gondolta, hogy meglep.
-Értem. CORTEZ!!!-ment oda az említetthez. Bementem a suliba. Irodalom volt az első óra. Kardos kiadta a dogákat. Ötös lett. Kémián néhány fiú Gondosnak szívta a vérét.
-Tanárnő mi az ott?-mutatott egy helyre Berci.
-Hol?-fordult meg Gondos.
-Hát ott!-szált be Macu is.
-Nem látom, hol??-kérdezte Gondos.
-Vegyen fel szemüveget, mert mi tisztán látunk ott valamit!-folytatta Levi. Gondos felvette a szemüvegét.
-De hol?-értetlenkedett.
-OTT!!-üvöltötték be öten. Óra végéig ez ment. A következő óra matek volt. A matek unalmasan lassan telt. Tesin csak futottunk. Infón táblázatokat kellett csinálnunk. Osztályfőnökin Haller sok fontos dolgot mondott nekünk. Óra végén haza indultam. Megírtam a házimat, és ma nem mentem deszkázni. Gondolkodtam. Vajon mit érzek Cortez iránt? Érzek egyáltalán valamit? Cortez vajon érez irántam valamit? Ezek a kérdések kavarogtak bennem. Helyes lenne, ha éreznék valamit Cortez iránt? Ha anya volt barátjának a fiába lennék szerelmes. Az helyes lenne? Csendben ültem a babzsák fotelembe. Egy idő után éreztem a sós könnyeimet. Most miért könnyezek?! Valami baj lenne velem? Valaki csengetett. Lementem ajtót nyitni, mert anya még nem volt itthon. Kinyitottam, majd azzal a lendülettel be is csaptam. Cortez állt az ajtó előtt. Nem bírtam volna a szemébe nézni amíg ki nem derítem, hogy mi a fene bajom van! Kopogott. Nem nyitottam ajtót.
-Nóri tudom, hogy itthon vagy! Nyisd ki kérlek!
-Sajnálom, de Nóri nincs itthon a sípszó után hagyjon üzenetet. Pííííp.
-Hát jó.-nagyobb sóhaj.-Láttalak tegnap azzal a Dominik gyerekkel. Ne haragudj, hogy Milánt küldtem rád, csak kicsit...-szünet.
-...féltékeny voltam.-mondta halkan. Cortez féltékeny Dominikra??
-Remélem nem haragszol. Holnap találkozunk a suliban. Szia.-kitört belőlem a zokogás. Mi bajom van? Nem értettem semmit. Valószínűleg hallotta a zokogásomat.
-Nóri, jól vagy?-a hangja aggodalmasan csengett.
-Üh-hüm-szipogtam.
-Hiszem, ha látom. Nyisd ki az ajtót.
-Nem.
-Nem?
-Igen.
-Akkor nyisd ki!
-Nem nyitom!
-Még az anyukádnak se?
-Neki igen! De neked nem. Menj el kérlek!
-Rendben. Szia!-már nem hallottam a hangját. Kilestem az ajtón, anyuval beszélgetett. Mindketten az ajtó felé pillantottak. Gyorsan becsuktam az ajtót. Felmentem a szobámba, és leültem az egyik babzsák fotelembe. Kopogtak az ajtómon.
-Gyere!
-Mi történt? Cortez azt mondta, hogy nem akartad beengedni.
-Mi bajom van? Cortez előtt zavarba jövök, ma is amilor rá gondoltam könnyeztem. A gyomromba, mintha millió lepke lenne! Mi bajom van?
-Szerelmes vagy! Nekem is lepkék voltak a gyomromba, amikor Cortez apukája a közelembe volt. Ne borulj ki emiatt kicsim.
-De akkor már nem is fogok tudni normálisan beszélni vele?
-Dehogy is nem fogsz. Csak várd ki a végét!-ölelt át anya. A karjában aludtam el. A lepkéim és én.

(09.17)

Ma nem volt semmi kedvem suliba menni. Fájt a fejem, és hányingerem volt. Nagyszerű, beteg lettem. Anya elvitt az orvoshoz. Kedden kellett visszamennem a dokihoz. Addig itthon fogok unatkozni. Csúcs. Délután Roxi elhozta a leckét, majd jobbulást kívánt és elment. A mai nap unalmas volt, ezért lefeküdtem aludni.

.......................Eddig tartott.....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.