Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

5.rész

*Nóri szemszöge*

(09.02)

Reggel amikor felkeltem gyorsan kipattantam az ágyból és öltözködni kezdtem. Amíg készülődtem a tegnap estén járt a fejem. Miért volt anya fura, amikor felhoztam azt a férfit? Gondolkodtam. Amikor kész lettem, a konyhába mentem reggelizni. Anyu már a kávéját itta.
- Jó reggelt! - köszöntem neki.
- Szia kicsim! - adott egy puszit az arcomra.
- Hogy aludtál? - érdeklődött.
- Jól, és te? - kérdeztem vissza.
- Köszönöm kérdésed, én is jól aludtam - erőltetett magára egy mosolyt. Elvettem egy almát a tálból és az ajtó felé indultam.
- Ma gyalog megyek, szia! - léptem ki a napsütésbe. Hamar odaértem a sulihoz. A portás mondta, hogy mehetek a belépő kártyámért, a suliboxom kulcsáért és a diákomért a titkárságra. Elmentem az iskola titkárságra és odaadták a kulcsot, a kártyát és a diákomat. Felmentem a termünkbe. Lepakoltam a cuccomat és jobban körülnéztem. Majdnem mindenki bent volt, csak Nimród és a titokzatos Cortez hiányzott.
- Holnap már jön - mondta a mellettem ülő lány. Értetlenül néztem rá.
- Ki? - kérdeztem a lánytól.
- Cortez. Egyébként Haraszti Roxána vagyok, de szólíts Roxinak - mutatkozott be Roxi.
- Rentai Nóra, de szólíts bátran Nórinak - mondtam mosolyogva. Ebben a pillanatban jött egy másik lány.
- Ő ki? - kérdeztem Roxitól.
- Jacquelin Chatelain - mondta a lány.
- Akinek cukrász az apja? - kérdeztem, mire bólintott.
- Igen. Neked mit dolgoznak a szüleid? - kérdezte kíváncsian Roxi. Kicsit rosszul érintett ez a kérdés, mert nekem nincs apukám. Nem is ismertem, és anya sem mesélt róla korábban.
- Anya könyvelő - mondtam egyszerűen.
- És az apukád? - kíváncsiskodott.
- Nincs apukám - mondtam szomorúan.
- Bocsi, ha tudtam volna nem kérdezek rá - kért bocsánatot. Rámosolyogtam.
- Semmi baj - mondtam. Jacquelin odajött hozzánk.
- Bonjour! - köszönt franciául.
- Bonjour, Jacquelin! - köszöntem vissza.
- Szerinted tud magyarul? - kérdezte tőlem Roxi.
- Igen, tudok - mondta Jacquelin. Roxi nagyot sóhajtott.
- Huhh, akkor jó. Tudsz angolul is? -kérdezte Roxi.
- Yes - válaszolt a francia lány.
- Majd segítesz az angolban? - kérdezte bociszemekkel.
- Persze! - mondta mosolyogva Jacquelin. Csengetésig beszélgettünk, majd bejött az irodalom tanár.
- Jó reggelt, gyerekek. Kardos Kálmán a nevem - mondta a tanár. A tekintete rajtam akadt meg.
- Hasonlítasz az édesanyádra - mondta mosolyogva.
- Sokan mondták már - mondtam.
- Remélem te is fogsz járni olvasókörre - mondta, nekem pedig felcsillant a szemem.
- Persze, hogy fogok! - mondtam izgatottan.
- Jó, mert jövőhéten kezdődik a nyílt szakkörök hete - mondta Kardos. Annyira szimpi ez a tanár! Valaki kopogott.
- Ki az? - kérdezte a tanár. Nimród sétált be a terembe.
- Jó reggelt, tanár úr! - köszönt nyugodtan.
- Neményi Arnold fia vagy? - kérdezte a tanár sóhajtva. A fiú döbbenten bólintott.
- Honnan tudja? - kérdezte döbbenten.
- Folyton késett - mondta Kardos, és lezártnak tekintette a beszélgetést. Az órán inkább ismerkedünk. Mostmár tudom a többiek nevét is.

Antai-Kelemen Ákos
Bernáth Bertalan
Jacquelin Chatelain
Felmayer Kristóf
Haraszti Roxána
Matsuda Okitsugu
Nagy Levente
Neményi Nimród
Pósa Milán
Rentai Nóra
Zsidák Soma
Zsidák Viktor

Ez a névsor. Irodalom után jött a kémia ami azt jelentette, hogy át kellett mennünk a kémia laborba. Négy olyan tantárgy van ami nem a saját termünkben van. Kémia, infó, angol és francia, tesi. Átmentünk a kémia laborba. Mellém Roxi ült le. Egyszer csak egy tanár jött be a terembe (a szertár ajtaján).
-Nem lesz jó az ülésrend!-mondta a kémia tanár. Értetlenül néztünk rá, de nem látta, mert a naplóban lapozgatott.
- Antai-Kelemen, Bernáth ide szembe velem! - mondta a tanár. Berci odament és leült a székre. A tanár folytatta.
- Chatlelain, Felmayer! - Jacquelin és Kristóf odamentek a kijelölt padhoz.
- Haraszti, Matsuda oda! - mutatott a következő padra. 
- Nagy, Neményi! - Levi és Nimród is követték az utasítást.
- Pósa, Rentai! - mutatott a tanár az elsőnek kiválasztott helyemre. Mivel helyben voltam, csak leültem. Mellém telepedett le Milán.
- És a két Zsidák! - fejezte be az ültetést. Végignézett a termen. Gondolom magában dicsérte az ültetést.
-Gondos Margó a nevem - mutatkozott be a tanár.
- Remélem, jobbak lesztek, mint a szüleitek - reménykedett Gondos. Csengettek. Már eltelt az óra? Hm, különös :).
- Pakoljatok össze, és mehettek! -mondta a vöröshajú tanár. Értetlenül pakoltunk össze és mentünk vissza a termünkbe. A következő óra matek. A szünetben lementem Roxival és Jacquelinal a büfébe. Én egy citromos minyont vettem (anyu mondta, hogy feltétlenül kóstoljam meg). Roxi kakaós csigát vett, Jacquelin pedig szintén citromos minyont vett. Kimentünk az udvarra. Egyenesen A PAD-hoz mentem. Anyu is minden szünetben itt ült. Jó rálátás volt az árkádok alatt tartózkodókra. Leültem anya régi helyére a lányok is követték a példámat.
- Legyetek megtiszteltetve! - mondtam mosolyogva.
- Köszönjük a lehetőséget, hogy eme szent helyen helyet foglalhatunk -hajbókolt Roxi. Ezen elnevettük magunkat.
- Miért ennyire különleges ez a pad? -kérdezte Jacquelin.
- Ez volt anya régi helye. Mondta ha tehetem jöjjek ide - mondtam a francia barátnőmnek.
- Világos - mondta. Csengetésig beszélgettünk, utána bementünk a terembe. A matek tanárnő is megjött.
- Sziasztok, Gazdag Márta a nevem -mutatkozott be, utána matek példákat írt fel a táblára. Levi jelentkezett.
- Igen... Levente? - kérdezte, mire a fiú bólintott.
- Mondd - szólította fel a fiút.
- Nem játszhatnánk, tanárnő? -kérdezte Gazdagtól.
- Nem - és visszafordult a táblához. Óra végére mindenki nyafogott. A csengő megváltásként hatott. Mindenki igyekezett a tesi öltözőbe. Az a-sok és a b-sek együtt öltöztek és együtt is tesiztek. Gyorsan átöltöztem, megvártam a barátnőimet, és indultunk a tesiterembe. A tanárnő már várt ránk.
- Sziasztok, Korponay Andrea vagyok - mutatkozott be. Mi is bemutatkoztunk. Az a-ban négy lány van. Bea, Rebi, Szonja és Dominika. Nekem nem annyira szimpatikusak. Kicsit beképzeltek.
- Gyertek ki, nyolc iskolakör ebben a szép időben - mondta Korponay. Amikor kiértünk megfújta a sípját és futottunk. A fiúk mázlisták! Ők csak fociztak. Már az ötödik körnél az oldalamat fogtam. Valahogy megcsináltam, majd leültem a fűbe. Csatlakozott hozzám a két barátnőm.
- Szép volt lányok! Mehettek öltözni - nekünk többse kellett, siettünk ahogy csak tudtunk az öltöző felé. Gyorsan átöltöztem és megvártam a barátnőimet. A következő óra infó volt. Mehettünk az infóterembe. Amikor bementünk a tanár már a teremben volt. Csengetéskor mindenki a teremben ült. A tanár megköszörülte a torkát.
- Sziasztok, Tölgyessy László a nevem, és én vagyok az informatika tanár -mutatkozott be. Mi is bemutatkoztunk neki.
- Tanítottam a szüleiteket! - mondta örömmel, de ez ránk nem nagyon akart átragadni.
- Tudjuk! - mondtuk kórusban.
- Az első órán szabadfoglalkozás lesz, rendben? - erre mindenki bekapcsolta a gépét és kockultak. Kristóf és Macu (ez a beceneve, mint az apjának) twittereztek, Roxi youtube-on nézett valamilyen videót. Jacquelin messengeren beszélgetett valakivel.
Én pedig honfoglalóztam. Csengetéskor mindenki kikapcsolta a gépét és mentünk a saját termünkben. Osztályfőnöki volt az utolsó óránk. Haller, már a terembe volt.
- Sziasztok! - köszönt lelkesen.
- Jó napot tan'bá - köszönt lazán Milán.
- Talán tanár úr! - javította ki.
- Nem, diák vagyok - mondta Milán. Ezen elnevettük magunkat. Még Haller is mosolygott.
- Azok a régi szép idők - merengett el az ofő. Becsengettek, így elkezdődött az óra.
- Mit szeretnétek csinálni? - kérdezte Haller. Berci felemelte a kezét.
- Igen, Bertalan? - mondta az ofő.
- Játszhatnánk valamit. Apa sokszor mondta, hogy sokat játszottak -mondta Berci. Haller ezen elgondolkodott.
- Jó, mindenki vegyen elő egy lapot! -mondta az ofő. Mindenki tépett ki a füzetéből.
- Mindenki őszintén válaszoljon a kérdésre! - mondta a szabályt.
- Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre? Csak egy dolgot vihetsz! -mondta. Ezen mindenki gondolkodni kezdett. Gyorsan leírtam, hogy mit vinnék. Amikor a többiek is befejezték Viktor összeszedte és odaadta Hallernek.
- Nézzük ki mit vinne magával. És találjátok ki, hogy melyikőtök írta -kezdte.
- Vizet -mondta az enyémet. Roxi feltette a kezét.
- Tudod ki írta Roxi? - kérdezte, mire bólintott a lány.
- Nóri - mondta.
- Igen. Lássuk a következőt - olvasta el, majd unottan nézett fel.
- Lakatot - mondta és kitört belőlünk a nevetés.
- Levente, mondták már neked, hogy apád humorát örökölted? - kérdezte unottan. A fiú vigyorogva bólintott.
- Szinte mindenki, aki ismer minket -mondta őszintén. Az óra további részében folytattuk a játékot. Ez lett a sorrend:
Roxi: mp3 lejátszó
Jacquelin: étel
Kristóf: iPod
Macu: macbook
Viktor: vészjelző rakéta
Soma: konzerv
Nimród: könyv
Milán: szörfdeszka
Berci: ágy
Hát elég érdekes. Csengetéskor mindenki összepakolt és indultunk haza. Gyorsan kiszedtem a tancuccaimat a boxomból, és haza indultam. A suli előtt Roxi várt engem.
- Merre? - kérdezte.
- Arra - mutattam a dombos utca felé.
- Király, megyünk együtt? - kérdezte a barátnőm.
- Persze! - vidultam fel. Ketten elindultunk a budai utcán. Amikor elértünk a házunkhoz elköszöntem tőle.
- Szia, Roxi! - indultam be a kapun.
- Szia, Nóri! - köszönt és tovább ment. Mosolyogva mentem be az ajtón. Nevetést hallottam a nappaliból. Anya és a barátnője Virág a nappaliban ültek.
- Megjöttem! - szóltam nekik.
- Szia kicsim! - köszönt anyu.
- Szia Nóri! - köszönt Virág.
- Helo - köszöntem én is. Felmentem a szobámba lepakolni. Leültem a babzsák fotelembe, és csak ültem. Egyszer csak kopogtak.
- Gyere! - szóltam, és anyu jött be.
- Milyen napod volt? - érdeklődött.
- Szuper volt! Lett két barátnőm Roxi és Jacquelin. És igazad volt, tényleg finom a citromos minyon - mondtam boldogan. Anya is mosolygott.
- Van egy sejtésem, hogy lesz egy jó ürügyem arra, hogy miért leszünk sokat Jacques cukrászdájában -mondta anyu.
- Anyaa! - mondtam nevetve.
- Nem is tudtam, hogy Zsolti bá'nak fia van - mondtam.
- Mit mondott az a gyerek? - kérdezte szórakozottan anyu.
- Osztályfőnöki órán játszottunk, és az volt a kérdés, hogy mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre -mondtam.
- Levi pedig azt írta, hogy lakatot -mondtam, és kitört belőlünk a nevetés.
- Tiszta apja! - mondta anya nevetve.
- És már csak egy gyereket kell megismernem - mondtam egy idő után.
- Kit? - kérdezte anya.
- A titokzatos Ákost - mondtam sóhajtva.
- Kitalálom! Volt gólyatáborban, mindenki hiányolja - mondta unottan. Döbbenten néztem rá.
- Ezt honnan tudtad? - kérdeztem döbbenten. Anya vállat vont.
-Tapasztalat - sóhajtott egyet.
- Szendvics lesz vacsira - mondta anyu, és kiment. Gyorsan bepakoltam holnapra és olvastam egy kicsit.
- Nóri gyere enni! - szólt anyu. Letettem a könyvet és mentem enni. Hamar végeztem. Elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni.