Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

4.17

(12.02)

*Nóri szemszöge*

Reggel Márk mellettem feküdt.
- Jó reggelt - mondtam Márknak. Nem mondott semmit, csak átölelt.
- Márk! Jó reggelt!
- Fent vagyok - nyitotta ki lassan a szemeit. Kikeltem az ágyból, és öltözni kezdtem. Márknak is segítettem felöltözni. Hamar készen lettünk. Ettem egy vajas kenyeret utána kimentem. Cortez kint várt.
- Szia - köszönt mosolyogva Cortez.
- Szia - köszöntem én is. Elindultunk a suliba. Senki sem állt kint. Egyből bementünk az aulába.
- Rentai, az igazgatóiba! Most! - üvöltötte Máday amint meglátott engem. Az ereimben meghűlt a vér. Mindenki engem nézett.
- Nyomás! - mondta Máday. Elindultam az igazgatói felé. Vajon mit csináltam? Csináltam valami rosszat? Remegő kezekkel kopogtam be. Az igazgató nyitott nekem ajtót.
- Gyere be - mondta, és visszament. Lassan mentem be. Féltem. Borrel intett, hogy üljek le. Leültem az asztala előtti egyik székre. Kihúzta az asztalának az egyik fiókját, és kotorászott benne. A tölgyfa asztalon iskolai ügyekkel kapcsolatos papírok pihentek. Pillanatokon belül elővett a fiókból, egy borítékot.
- Látta a produkciótokat a Zene Akadémia egyik tanára, és szólt az igazgatónak - mondta Borrel. Aprót bólintottam.
- Neked küldték - nyújtotta felém a borítékot. Remegő kezekkel vettem el a kezei közül a levelet.
- Elmehetsz. Az órát leigazolom neked - mondta kedvesen Borrel.
- Rendben, köszönöm - mondtam, és esetlenül kimentem. Észre se vettem, de már kicsengettek. Jó sokáig voltam bent. Elmentem a termünkbe. Mindenki felém kapta a tekintetét.
- Mi volt?
- Kicsaptak?
- Csináltál valamit?
- Jól vagy?
- Falfehér vagy!
- Nóri! - záporoztak felém a kérdések. Hirtelen, mintha melegebb lett volna. Szédültem. Úgy éreztem, hogy dőlök. Cortez felém rohant, és szerencsére elkapott.
- Most azonnal megyünk az orvosiba - mondta ellent mondást nem tűrő hangon.
- Jól vagyok - mondtam.
- Majdnem összeestél!
- De már jobban vagyok, tényleg.
- Nem baj, akkor is elmegyünk az orvosiba. Rendben? -kérdezte Cortez. Bólintottam. Cortez a kezemet átvetette a vállán, és így mentünk az orvosiba. Cortez bekopogott, és egy „Szabad!” kiáltással bementünk.
- Ülj fel az ágyra - mondta a nővér. Felültem.
- Kimennél? - kérte Cortezt.
- Persze - mondta, és kiment.
- Mi történt? Falfehér az arcod. Reggeliztél? - kérdezte miközben az arcomat nézte.
- Ettem egy vajas kenyeret.
- Értem. Nem ért valami váratlan ebben az időszakban?
- Az első órában Borrel igazgató úrnál voltam.
- Csináltál valamit?
- Nem, csak egy borítékot adott át nekem a továbbtanulással kapcsolatban.
- Tudod, hogy hol szeretnél továbbtanulni?
- Nem. Halvány lila elképzelésem sincs.
- Továbbtanulás előtti stressz? - kérdezte halvány mosollyal a nővér.
- Mondhatni igen.
- Hunyd le a szemeid - mondta a nővér. Lehunytam.
- Gondolj valamire. Bármire. Lehet egy dal is - mondta. Egy zongorára gondoltam. Egy színpadon vagyok, és közönség előtt zongorázok.
- Mit látsz?
- Egy színpadon zongorázok - mondtam csukott szemmel.
- Tehetséges lánynak tartalak.
- Miért? - kérdeztem mikor kinyitottam a szemeimet.
- Láttam, hogy játszottál a szalagavató. Szépen játszottál.
- Köszönöm.
- Nem kell stresszelni a továbbtanulás miatt. Tanulj annak aminek szeretnél.
- Rendben - mondtam. A nővér adott egy cukrot. Kérdőn néztem rá.
- Le ne menjen a vércukor szinted - mondta.
- Rendben - mondtam, és kimentünk. Jól esett ez a beszélgetés. Cortez aggódva jött hozzám.
- Mi volt?
- Továbbtanulás előtti stressz, és sikerült feloldania egy kis beszélgetéssel, és egy cukorral.
- Már megijedtem, hogy valami rosszabb - ölelt magához. Jelző csengetéskor mentünk a terembe. A matek szörnyen lassan telt. A szünetben mindenki a padom köré állt.
- Jól vagy? - kérdezte Roxi.
- Igen.
- Mi volt Borrelnél?
- Csak egy borítékot adott - vettem elő a táskámból. Berci kivette a kezemből, és felnyitotta... volna.
- Nem Nórinak kéne kinyitnia? - kérdezte Cortez felvont szemöldökkel.
- De - adta vissza a borítékot. Kinyitottam. Kivettem belőle a lapot.
- Tisztelt Rentai Nóra! Láttuk a szalagavatón nyújtott tehetséges fellépésedet. Ha még nem tudod hova menj továbbtanulni, mindenképp válaszd a Zenei Akadémiát! Ne hagyd elkallódni a tehetségedet!
Tisztelettel: Molnár Tamás, igazgató - olvastam fel a levelet.
- Azt a - mondta ámulva Jacquelin. Csengettek. Angolon már Mr. O'Realy jött be órára. Mi örömmel fogadtuk. Egész órán jól viselkedtünk (ami nálunk nagy szó). Angol után a szünetet a nyelvi előadóban töltöttük.
- Gondolkodsz rajta? - kérdezte Levi.
- Min?
- A sulin.
- Igen, de még otthon megbeszélem anyuékkal.
- Sok sikert - mondta mosolyogva Levi. Francián beszélgettünk. Kémián a füzetbe írtunk. Irodalmon dogát írtunk. Nyelvtanon szintén írtunk. Olvasón versekről beszélgettünk. Olvasó után Cortezzel mentünk haza. A kapuban elköszöntünk, én pedig bementem. Anya a nappaliban volt.
- Szia, ezt kaptam a suliból - adtam át a borítékot. Anya kivette a lapot, és elolvasta.
- Ez nagyszerű! Erre vágytál, nem?
- Hát nem tudom. Lehet - mondtam bizonytalanul.
- Nézd, bárhogy is döntesz mi melletted állunk - mondta anya.
- Tudom, és köszönöm.
- Nem kell megköszönnöd. Ez természetes - mondta kedvesen anya. Felmentem a szobámba megírni a leckémet. Csak egy pillanatra néztem ki az ablakon, de láttam, hogy szállingózott a hó.
- Nójiii! - rohant be a szobámba Márk.
- Igen? - fordultam hátra a székemen ülve.
- Esik a hó!
- Az még csak szállingózik - mondtam mosolyogva.
- Kimegyünk?
- Hideg van kint, és félek, hogy megfáznál.
- Légyszí! - vetette be a cuki kisfiú nézését.
- Ahj, oké nyertél - adtam meg magam, mert nem bírtam ellenállni a nézésének. Kimentünk felvenni a csizmánkat és a kabátunkat utána kimentünk a kertbe.
- Hóóó! - mondta boldogan Márk.
(...)
- Menjünk be - fogtam meg Márk kezét. Bementünk a házba. Levettem a kabátját, és felakasztottam (a kabátot, nem Márkot). Leültünk vacsizni. Vacsora után letusoltam, bementem a szobámba, és befeküdtem az ágyba. Még éreztem, hogy besüppedt mellettem az ágy.
- Jó éjt, Márk - mondtam csukott szemmel.
- Neked is - ölelt át Márk.

(12.03)

*Nóri szemszöge*

A mai napon nem történt semmi említésre méltó. Talán annyi, hogy francián tézét írtunk. Ennyi. Semmi más. Ja, és sokan gratuláltak az osztályprodukció miatt.

(12.04)

*Nóri szemszöge*

Reggel folyt az orrom. Nagyszerű! Anya elvitt az orvoshoz. Megfáztam. Egésznap az ágyban döglődtem. Délután Cortez áthozta a házit. Filmeztünk. Miután elment, Márk jött be a szobámba.
- Jól vagy?
- Kicsit meg vagyok fázva. Ennyi az egész.
- Aludhatok veled?
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Nem szeretném, hogy te is elkapd.
- Hát jó - mondta, és leült a babzsák fotelembe. Mosolyogva néztem rá. Egy idő múlva lehet, hogy elaludtam.

(12.05)

*Nóri szemszöge*

Reggel Márk a babzsák fotelemben aludt. Mosolyogva aludtam vissza. Legközelebb Márknak nyoma sem volt. Biztos bölcsiben van. Gondoltam olvasok. Délután egykor lementem ebédelni utána visszamentem a szobámba. Tovább olvastam. Este lementem vacsizni utána letusoltam, és lefeküdtem aludni.

(12.06)

*Nóri szemszöge*

Ma mentünk vissza a dokihoz. Már nem csak az orrom folyt, de már köhögtem is. Legközelebb szerdán kell visszamennem. Otthon anya felküldött a szobámba. Befeküdtem az ágyba, és tévét néztem. Unatkoztam!

..........................Eddig tartott....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.