2.16~rész

3K 115 32
                                    

(02.12)

*Nóri szemszöge*

Mától vette kezdetét a valentin hét. Reggel elindultam a suliba. Bementem a suliba, és bepakoltam volna a szekrényembe, de láttam egy szórólapot. Kivettem, és elolvastam.
Elkezdődött a valentin-hét! Ajándékozd meg szeretteidet egy szív alakú plüssel (büfében kapható)! Gyertek el szerdán a valentin-bálba (HÖLGYVÁLASZ!!!), és érezzétek jól magatokat!
Alig várom, tavaly kimaradtam az egész valentin napi őrületből (betegség miatt...). Kémián jegyzeteltünk. A szünetben a lányoktól kaptam egy-egy plüsst. Azonnal lementem a büfébe venni nekik is.
- Köszi!
- Nem, én köszi! - mondtam. Felmentünk a terembe, Cortez és Nimród ültek csak a helyükön. Céltudatosan elindultam... Nimródhoz.
- Eljössz a valentin-bálba? - kérdeztem.
- Megígértem, szóval igen.
- Szuper! - mentem vissza a helyemre. Csengetéskor Farkas tanárnő jött be a terembe. Egy unalmas föci után jött egy fárasztó tesi. Korponay terem köröket futtatott velünk. Mikor bementem a nyelvi előadóba, egy plüss volt a padomon. Sokan voltak bent a teremben, így nehezítve a dolgomat, hogy kitaláljam kitől van. Angolon Twist Olivért néztünk angolul, és angol felirattal. Francia kultúrán csendben voltunk. Matekon nyitott szemmel aludtak egyesek. Óra végén Nimródnak mentünk olvasóra. Szabó Magda műveiről beszélgettünk. A 11/a-s Szimonetta ajánlotta az Abigél-t. Olvasó végén felvettem a kabátomat, és kimentünk a suliból. Dani mosolyogva várt rám.
- Szia, mindjárt mehetünk, csak elköszönök a barátaimtól - mondtam a fiúnak.
- Nyugodtan - mondta. Visszamentem a lányokhoz és Nimródhoz.
- Nem baj, hogy nem veletek megyek?
- Nem baj!
- Biztos?
- Igen - nyugtatott Jacquelin.
- Oké, sziasztok - mentem vissza Danihoz.
- Mehetünk.
- Oké. Milyen napod volt? - érdeklődött.
- Egész jó. Neked?
- Jó.
- Tényleg nem bánod, hogy megszeretnének ismerni téged?
- Nem. Egyébként, szerinted miért nézett összehúzott szemmel rám két srác?
- Melyik kettő?
- Az egyik akitől elköszöntél, a másik a sötét hajú.
- Nimród és Cortez?
- Asszem igen.
- Nem tudom miért néztek úgy rád, Ne haragudj.
- Nem haragszom.
- Itt is vagyunk -mondtam a kapunk előtt. Benyitottam, és bementünk.
- Megjöttünk!
- Sziasztok. Rentai Renáta - mutatkozott be anya.
- Bíró Dániel - mutatkozott be Dani is. Lejött Áron az emeletről.
-Szia, Pataki Áron - nyújtotta a kezét Áron.
- Bíró Dániel - fogtak kezet.
- Nem rokonod véletlenül Bíró Dorián? - kérdezte anya. Imádkoztam, hogy ne legyenek rokonok, mert akkor lőttek a kialakuló barátságunknak. Ám nem így történt.
- De, ő a nagybátyám - felelte Dani.
- Mit akarsz a lányomtól? - húzta össze a szemeit anya.
- Semmi olyat, amit a nagybátyám anno - védekezett anya.
- Tudod mit csinált?
- Igen. Az apám meg is mondta, ha ugyanazt megcsinálom én is, akkor ne is kerüljek a szeme elé.
- Akkor a saját érdekedben meg ne próbáld, mert ha megtudom nem sokáig leszel az élők sorában! - fenyegette Áron. Döbbenten néztem rá.
- Megértettem - mondta szemrebbenés nélkül. Áron még gyanakvó tekintettel nézett rá, majd felment a síró Márkhoz. Anyára néztem. Ő is meglepődött ezen.
- Ameddig nem csinálsz semmi rosszat, addig áldásom a barátságotokra - mondta anyu Daninak.
- Ne aggódjon, nem vagyok olyan, mint a nagybátyám - nyugtatta Dani.
- Rendben - nyugodott meg anya, és felment Áronhoz.
- Honnan ismerik a nagybátyámat?
- Anya barátnőjével kezdett ki anno.
- Anyukád barátnője Virág?
- Igen.
- Tényleg nem vagyok olyan, mint Dorkán.
- Hiszek neked.
- Ne haragudj, de mennem kell.
- Oké, szia!
- Szia! - ment ki az ajtón. Gyorsan felmentem a szobámba megírni a leckémet utána bepakoltam holnapra. Benéztem anyuékhoz.
- Őszíntének tűnt - mondta anya.
- Mert az is.
- Ha megmeri bántani a lányomat, akkor levadászom! - mondta Áron leginkább anyának és magának, mintsem nekem. Várjunk, csak! A lányának tart? Mármint saját lányának?!
- Tényleg a lányodnak tartasz?
- Persze! A saját lányomként tekintek rád - nézett rám Áron. Annyira meghatott, hogy megöleltem. Lehet, hogy kicsordult pár csepp könny is közben.
- Sírsz?
- Nem, szökőkút akarok lenni, és arra gyakorolok - nevettem el magam. Áron is nevetett.
- Komolyan gondoltam, amit mondtam.
- Tudom. Mostmár tudom - néztem fel rá. Mikor elengedtem, rohantam fürdeni utána lefeküdtem aludni.

Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin