Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

~3.26~

(03.12)

*Nóri szemszöge*

„- Mit keresel itt? - kérdeztem döbbenten.”

- Régen láttalak.
- Igen - hajtottam le a fejem.
- Sokat változtál - jött közelebb felém.
- Ha te mondod.
- Hogy vagy mostanság? - érdeklődött tovább.
- Jól - feleltem szűkszavúan.
- Az jó - mosolygott.
- Hát örülök, hogy találkoztunk, de mennem kell - mentem volna tovább.
- Nem hiányzom? - kérdezte.
- Mi? Miért hiányoznál?
- Tudod te azt - hajolt közelebb hozzám. Hátrálni kezdtem.
- Mi a baj, Nóri? - kérdezte mosolyogva.
- Semmi, de nekem mennem kell - mondtam.
- Hova sietsz? Ne mondd, hogy nem hiányzott egy régi barátod - közeledett továbbra is felém.
- Vár a barátom - mondtam határozottan.
- Hadd várjon - mondta, és megragadta a kezem.
- Boti, engedj el - néztem rá komolyan.
- Nem lehet! Még mindig szeretlek - mondta Boti. Lázár Botond egy évfolyam társam volt még általánosban. Hetedikben vallott nekem szerelmet, de én nem szerettem. Mindig csak „haverként” tekintettem rá.
- Engedd el - hallottam egy ismerős hangot. Hálás mosollyal néztem felé.
- Ki mondja? - fordult felé Boti.
- Én! - mondta Cortez.
- Kérlek, ha tényleg szeretsz akkor elengedsz - néztem rá. Cortez ekkor már mellettem volt.
- Ha szereted az életed, akkor elengeded a barátnőmet - mondta Cortez. Boti végül elengedett. Mindkét értelemben. A kezemet is, és az irántam érzett szerelmét is. Mikor elment, Cortez magához ölelt.
- Van még valaki aki beléd van zúgva? - kérdezte szórakozottan.
- Egy valakiről tudok - mondtam miközben átkaroltam a nyakát.
- Ismerem?
- Túlságosan is - mondtam, és megcsókoltam. Miután elváltunk egymástól, átölelte a derekam, és így mentünk haza felé.
- Vigyázz magadra - mondta, és megint megcsókolt.
- Vigyázok, nehogy elvágjam az ujjam lapozás közben - poénkodtam.
- Az fájdalmas dolog - mondta visszatartott röhögéssel.
- Honnan tudod?
- Olvastam, és hopp! Elvágtam az ujjam a lap szélével - csóválta meg a fejét szomorúan.
- Nee! Nem hittem volna, hogy tudsz olvasni! - mondtam „rémülten”.
- Szeretnél ennél jobban is meglepődni?
- Ki vele.
- Bizonyos könyveket szeretek is olvasni - mondta komolyan. Egy percig bírtuk, mert utána elröhögtük magunkat.
- Melyik a kedvenced? - kérdeztem mosolyogva.
- Amelyiket tőled kaptam - mondta Cortez.
- Óóó - mondtam elérzékenyülve.
- De, csak azért mert Nik választotta - mondta nevetve.
- Hé! Azt én választottam! - boxoltam a vállába.
- Aú! - kapott az említett pontra.
- Megérdemelted!
- Oké, oké igaz - mondta, majd magához húzott egy csókra.
- Tudod, hogy szeretlek, Norci - mondta mosolyogva Cortez.
- Nem szeretsz élni?
- De, miért?
- Emlékszel még arra, hogy nem szeretem a Norci becenevet? - kérdeztem, mire szenvedélyesebben csókolt meg. Beleszédültem.
- Oké, neked elfogadom - mondtam miután elváltak az ajkaink. Cortez vigyorogva nyomott egy puszit a fejemre.
- Köszi a kivételt - mondta, és hazament. Vigyorgó fejjel mentem be a házba.
- Szia, kicsim! Milyen napod volt?
- Imádom a tavaszt - mondtam, és felmentem a szobámba. Mosolyogva írtam meg a házimat. Miután befejeztem olvastam egy kicsit. Este lementem vacsizni, letusoltam utána lefeküdtem aludni.

.........................Eddig tartott.....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a siralmasan rövid rész! Gondolkodtam rajta, hogy átírom az egészet. Vannak olyan részek ami szerintem (és mások szerint is) realizmus hiányos. Ezért egy darabig nem lesznek új részek. Köszönöm a figyelmet!
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!
By: M.