Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

2.6~rész

(10.17)

*Nóri szemszöge*

Mikor felkeltem megnéztem mennyi az idő. 11:05. Riadtan keltem ki az ágyból, és villám tempóban öltöztem fel. Már indultam volna ki az ajtón, amikor eszembe jutott, hogy anya igazolta a tegnapi és a mai napomat. Csendben visszamentem a szobámba, bedőltem az ágyba aludni még egy kicsit. Aha, az egy „kicsi” kb délután háromig tartott. Felmentem messengerre. Nimród elérhető volt.
Nóri: Szia!
Nimród: Szia! Milyen volt az esküvő?
Nóri: Egész jó. Mi volt a suliban?
Nimród: Semmi, akik bent voltak (ez esetben Roxi, Jacquelin és én) haza küldek minket. Tegnap gondolom csak a két lányt küdték haza, mert tegnap én se voltam iskolában.
Nóri: Értem.
Nimród: Holnap jössz?
Nóri: Igen.
Nimród: Rendben. Bocsánat, de mennem kell. Holnap találkozunk, szia!
Nóri: Rendben, semmi gond. Szia!
Kiléptem messengerről. Szomorúan a kezembe vettem a gitáromat, és hirtelen felindulásból pengettem. A gitáromon vezettem le minden bánatomat, dühömet és  csalódottságomat. Mikor befejeztem a kezembe temettem az arcomat. Mély levegőt vettem, és mentem fürdeni. Kicsit sokáig időztem a meleg víz alatt. Mikor kijöttem, felvettem a pizsimet, és elaludtam.

(10.18)

*Nóri szemszöge*

Reggel elindultam a suliba. A fiúk a suli előtt beszélgettek.
-Szia, Nóri!-köszönt Levi.
-Sziasztok!-köszöntem, és mentem volna tovább, de Levi nem hagyta.
-Jó volt az esküvő!
-Aham, örülök neki.-mondtam, majd bementem. Még hallottam, ahogy azt kérdezgetik, hogy mi bajom van. Rajzzal kezdtünk. Jacquelin Olivérrel volt. Roxi pedig, telefonált. Csengetéskor bejött Vladár egy gyümölcstállal a kezében.
-Rajzoljátok le a gyümölcstálat.-mondta. Mindenki munkához látott. Szerencsére ezt nem osztályozta le a munkánkat. Művtörin csendben ültem a helyemen. Kémián jegyzeteltünk. A szünetben Nimróddal ültünk a padon. Jacquelin most is a barátjával volt. Roxi telefonált Bencével. Francián Nimród felelt. Csillagos ötöst kapott. Óra után Durand beszélni akart Nimróddal, ezért kimentünk. Törin Barka maratonit diktált. Irodalmon verset elemeztünk. Egyedül mentem haza, mert Nimródért jött az apukája. Otthon megírtam a leckémet. Mivel még tartott a jó idő, elmentem deszkázni. Kicsit sikerült kisszelőztetnem a fejem. Otthon anyáék tévéztek. Felmentem fürdeni utána mentem aludni.

(10.19)

*Nóri szemszöge*

Ma nem volt semmi érdekes a suliban. Csupán annyi, hogy ofőnökin Haller elmondta, hogy hétfőn ünneplőben kell jönnünk az október 23-ai műsor miatt utána elkezdődik az őszi szünet. Október 31-én lesz a halloween buli. Tudomásul véve mindenki hazament. Megírtam a leckémet utána olvastam. Anyu jött be a szobámba.
-Szia.
-Szia.
-Szeretnéd Dominikékkal tölteni a szünetet?
-Szabad? Mert, ha igen akkor igen!(ez szép megfogalmazás volt!)
-Igen. Úgyis régen voltál kint.
-Csak én megyek?
-Remélem nem baj.
-Dehogyis, nektek is kell egykis együttlét.
-Akkor nem bánod, ha egyedül mész? Dominik várna a reptéren.
-Rendben! Alig várom!
-Rendben. Hagylak tovább olvasni.
-Oké.-mondtam. Este mentem fürdeni, majd lefeküdtem aludni.

(10.22)

*Nóri szemszöge*

Gyűlölöm a Szent Johannás egyen ünneplőt! Most nem volt senki a suli előtt, ezérr egyből a tesiterembe mentem. Felültem a lelátóra az osztályomhoz. A műsor unalmas volt. Mindenki alig várta, hogy vége legyen. Főleg én. Mikor vége lett mindenki hazament. Otthon fogtam a táskámat (már a hétvégén bepakoltam) és lementem a nappaliba. Anya szorosan megölelt.
-Vigyázz magadra!
-Rendben.-mondtam. Beültem Áron kocsijába, és mentünk a reptérre. Elköszöntem Árontól, és felszálltam a gépre.
(...)
Mikor leszálltam a gépről, és Niket kerestem.
-Nóri!-mondta valaki. Nik volt az. Odafutottam hozzáá.
-Nik!!-öleltem meg.
-Mi a helyzet?-kérdezte.
-Semmi.-mondtam, és elindultunk a csomagomért.
-Mivan a barátaiddal?-kérdezte, amikor levette a táskámat a futószalagról.
-Hát öm... jól vannak.
-Nem volt túl őszinte.-nézett rám Nik.
-Annyira megváltoztak. Jacquelin feketére festette a haját, egy fiú miatt! Roxi állandóan telefonál, és rocker lett. Nimród pedig szinte sose ér rá semmire. Most a szünetben se lesz otthon.
-Miért te most otthon vagy?
-Nem, de tudod, hogy értem.
-Igen tudom. Adj egy kis időt nekik!
-Oké. Hogy vannak a többiek?
-Jól. Marcoék hiányolnak.
-Sejtettem.-mondtam nevetve.
-Milyen a gitár? Használtad már?
-Igen, használtam.
-Akkor jó. Gyere anyáék már várnak!-mondta, és hozzájuk mentünk. Nik kinyitotta előttem az ajtót, és bementem.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Nórikám!-jött Laura a konyhából. Megölelt és megpuszilt.
-Kedden láttál.-mondtam mosolyogva.
-Annyira régen volt!-legyintett a keresztanyám.
-Beni?-kérdeztem.
-Nincs itthon. Menjetek be, és üljetek le!
-Okés!-imdultam a nappaliba. Nik követett.
-Holnap meglátogatjuk a többieket.-mondta Nik a fotelból.
-Jóóóó!
-Gyerekek, kész a spagetti!-szólt Laura.
-Megyünk!-mondtam. Jó ízűen megettük Laura mennyei spagettijét utána mentem fürdeni. Én a vendégszobában megágyaztam magamnak, és elaludtam.

(10.23)

*Nóri szemszöge*

Reggel gyorsan felkeltem, felöltöztem, és kimentem az erkélyre. Jól esett a friss levegő.
-Mehetünk?-kérdezte Nik.
-Ühüm.-mondtam, és már vettem is a cipőmet. A Szent Márk téren találkoztunk a többiekkel. Nati és Blanca rohantak felém, én pedig feléjük. (Inenntől a beszélgetések olaszul zajlanak. Szerk.)
-Úgy hiányoztál!-mondták a lányok.
-Ti is!-mondtam.
-Noraaaaaa!-rohant felém Fede és Marco.
-Én a helyedben arrébb állnék!-mondta Blanca.
-Várj.-mondtam. Már csak kétméter volt köztünk, mire hirtelen arrébb álltam. A két fiú tovább futott. Nevetve figyeltük őket.
-Mi nem is hiányoztunk?-kérdezte durcásan Fede.
-Ajj, tudjátok, hogy igen!-öleltem meg őket.
-Ciao, Nora!-köszönt Diego.
-Hello. Mizu?
-Semmi különös. Mi történt veled a nyár óta?-kérdezte Nati.
-Anyáék kedden összeházasodtak, ez volt a legeseményesebb dolog a nyár óta.
-Az szuper! Hallottuk, hogy lesz egy öcséd. Igaz?
-Igen, igaz.
-Gratulálok!-ölelt meg Nati.
-Köszi.-mondtam mosolyogva. Nik odament Diegohoz, és kérdezett tőle valamit.
-Otthon van. Gyertek felmegyünk hozzám!-mondta Diego. Kíváncsian követtük. Diegoék otthona szép volt. A házigazdánk eltűnt az egyik szobában, de hamar visszajött egy... egy gitárral a kezében.
-Játszol valamit?-kérdezte tőlem.
-Nem tudok gitározni.
-De azt mondtad, hogy játszottál már.
-Igen, de egy asztal is tehetségesebb nálam.
-Naa, próbáld meg! Kérleeeeek!-kérlelt Marco. Sóhajtva elvettem a gitárt. Lefogtam az akkordokat, és játszottam. Eszembe jutott amikor a szobámban ülve gitároztam. Megint olyan szenvedéllyel és átéléssel játszottam. A végén a többiek leesett állal néztek rám.
-Wow!
-Ez nem volt semmi, kislány!
-Ez neked tehetségtelenség?!-és jöttek az ehhez hasonlók.
-Nora, ez valami elképesztő volt!-mondta Fede. A lányok elismerően néztek rám. Nik az órájára nézett.
-Mennünk kell. Majd még jövünk! Sziasztok!-köszönt el Nik.
-Sziasztok!-köszöntem én is. „Otthon” megvacsiztunk, lefürödtem utána mentem aludni.

.........................Eddig tartott.....................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.