Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

~3.21~

(02.04)

*Nóri szemszöge*

Pénteken lesz a farsang. Még nem tudom pontosan, hogy minek öltözzek, de még van időm. Az utolsó Szent Johannás farsangomra még van idő.
Reggel Cortez kint várt a kapunkban.
- Szia - köszöntem miután elváltunk egymástól.
- Szia, mehetünk? - kérdezte Cortez.
- Igen - mondtam. Kézen fogva indultunk a suliba. A többiek még kint beszélgettek a suli előtt.
- Sziasztok, tudjátok már, hogy minek öltöztök? - kérdeztem.
- Hali, szerintem én udvari bolond leszek - mondta Levi.
- Én paraszt - röhögte el magát Milán.
- Mi még nem tudjuk - mondta Kristóf, Macu pedig egyetértően bólintott.
- Lányok? Ti minek öltöztök? - kérdezte Cortez.
- Udvarhölgynek - mondta Roxi
- Királynő leszek - mondta Jacquelin.
- Nóri? - kérdezte tőlem Cortez.
- Esetleg hercegnőnek - mondtam mosolyogva Cortez szemébe nézve. Remélem vette a lapot.
- Az ki van zárva - mondta Cortez.
- Légyszí!
- Nem.
- Kérlek!
- Nem.
- Szépen kérlek!
- Nem.
- Nagyon szépen kérlek!
- Nem.
- Kapsz két colát?
- Nem - mondta nevetve.
- Öt dobozos colát? - vetettem be az utolsó aduászt.
- Oké, de akkor pénteken odaadod - mondta mosolyogva Cortez.
- Köszi! - ugrottam a nyakába. Csengetéskor bementünk a terembe. Irodalmon dogát írtunk. Matekon a táblánál dolgoztunk. Bioszon jegyzeteltünk. Francián Kevin négyesre felelt. Infón szabad foglalkozás volt. Felmentem messengerre. Jött egy üzenetem. Másolom.
Apa: Szia, majd csütörtökön elhozzuk a cuccaidat?
Szomorúan olvastam el apa üzenetét.
Nóri: Szia, oké.
Apa: Majd szerdán megbeszéljük a részleteket, jó?
Nóri: Jó.
Kiléptem messengerről. Gondolom látszott rajtam, hogy van valami. Cortez szóvá is tette.
- Mi a baj?
- Csütörtökön átvisszük néhány cuccom - mondtam, mire megölelt. Tesin terem köröket futottunk. Angolon ötösre feleltem. Olvasón Jázmin tartott előadást a Ketten Párizs ellen-ről. Olvasó végén Cortezzel ketten mentünk haza felé.
- Minek fogsz öltözni? - kérdeztem vigyorgó fejjel Corteztől.
- Legyek a herceged?
- Akkor leszek a hercegnőd - mondtam mosolyogva.
- Te már így is az én hercegnőm vagy - mondta, és megcsókolt. 
- Szeretlek - mondta miután elváltak az ajkaink.
- Én is - mondtam, és bementem a házba. Mosolyogva letusoltam utána lefeküdtem aludni.

(01.07)

*Nóri szemszöge*

Az elmúlt két nap nem történt semmi különös. Tegnap apával spanyoloztam, és megbeszéltük, hogy ma csak néhány ruhámat visszük át hozzá. Szombaton pedig délelőtt 11-re jön értem. Ja, és megmutatta az új szobámat. Kék színű a fal, szép fehér bútorok, puha ágy, egy nagy tükör belülről az ajtón. Szép volt.
Reggel Cortez kint várt.
- Szia - köszöntem.
- Szia, holnap megkapom a colát? - kérdezte vigyorogva Cortez.
- Megígértem nem?
- De - mondta, és elindultunk a suliba. A mai nap laza volt. A lányok izgatottan várták a holnapi farsangot. A nap hamar eltelt. Vladár megalapozta az utolsó találkozásunkat egy feleléssel. Most is ötöst kaptam, most is grimaszolva írta be a jegyemet. Délután apa a suli előtt várt. Hazamentünk néhány cuccomért, és átmentünk a Dunán a 13. Kerületbe. Betettem néhány ruhát az új szekrényembe, és leültem az ágyra.
- Visszavihetlek? - kérdezte apa.
- Igen - álltam fel az ágyról. Az út csendben telt a 2. Kerületig. Otthon bementem a házba. Megvacsoráztam, letusoltam utána lefeküdtem aludni.

(01.08)

*Nóri szemszöge*

Reggel Cortez kint várt. Kézen fogva indultunk el a suliba. A mai nap laza volt. Ofőnökin az esti farsangi buliról volt szó. Óra végén mindenki hazament. Otthon elkezdtem öltözködni. A ruhám sötét kék volt, a mellkas résznél fehér volt és sárga szalaggal volt keresztbe kötve. A cipőm fekete volt. Mikor elkészültem betettem a táskámba az öt darab colát, és felvettem a kabátomat, és kimentem. Cortez éppen csengetni készült, amikor kinyitottam az ajtót. Herceg ruhában állt.
- Üdv néked hercegnőm - csókolt kezet Cortez.
- Üdv néked hercegem - pukedliztem. Nevetve indultunk el a suliba. Mindenfelől reneszánsz korabeli diákok jöttek. A két stúdiós hóhérnak öltözött.
- Mehettek - mondta az egyik. Kézenfogva mentünk be a tesi terembe. Hatalmas tapsot kaptunk (ami nagyrészt Corteznek szólt). Felültünk a helyünkre (a lelátó harmadik sorába). A két kocka papnak öltözött. Reneszánsz zenék szóltak az egész buli alatt. Fruzsi jött fényképezni.
- Jó a jelmezetek - mondta mosolyogva Fruzsi.
- Köszi - mondtam mosolyogva. A bulit az jelmez verseny eredmény hirdetése szakította félbe.
- A jelmez versenyt a 11/b-s Cortez és Nóri nyerték! Gyertek ide - mondta az egyik stúdiós. Cortez megfogta a kezem, és felmentünk az ideiglenes színpadra. Kaptunk oklevelet. A buli végéig sokat táncoltunk (Cortezt is sikerült táncra bírnom☺). Hazafelé sokat nevettünk.
- Tessék itt a jutalmad - adtam át neki a colákat.
- Köszi - vette el mosolyogva.
- Mikor mész? - kérdezte a kapuban állva.
- Délelőtt 11-re jön értem - mondtam szomorú mosollyal az arcomon.
- Értem. Mielőtt elmész, még beszélünk jó? - kérdezte a szemembe nézve.
- Rendben - bólintottam, és bementem a házba. Halkan felmentem a szobámba. Levettem a jelmezemet, letusoltam utána lefeküdtem aludni. Utoljára aludtam el ebben a szobában. Ebben az ágyban. Ebben a házban.

(02.09)

*Nóri szemszöge*

Már eleve könnyes szemmel ébredtem. Felöltöztem, és lementem reggelizni.
- Szia - köszöntem anyának.
- Szia - köszönt szomorúan anya. Letett elém egy tál gofrit. Csendben reggeliztünk. Reggeli után felmentem a cuccaimért. Lent még utoljára megöleltem Áront, Márkot és anyát. Direkt hagytam anyát utoljára.
- Mindig szeretni fogunk! - mondta anya könnyes szemmel.
- Én is titeket - mondtam szintén könnyezve. Megfogtam a cuccaimat, és kimentem a házból. Ahogy kiléptem, egy roppant megható gesztus fogadott. Az egész osztály kint várt engem.
- Hiányozni fogsz! - öleltek meg a lányok.
- Ti is! Mindannyian! - mondtam könnyezve. Mindenkit megöleltem. Cortezt hagytam utoljára. Szomorúan megöleltem.
- Mindig szeretni foglak! - mondta, és megcsókolt.
- Hiányozni fogsz! - mondtam sírva. Láttam néhány könnycseppet az ő szemében is.
- Te is - mondta, és adott még egy csókot. Apa megjött.
- Mehetünk? - kérdezte apa. Még utoljára megöleltem, és beszálltam a kocsiba. Sírva néztem bele a visszaillantó tükörbe. Mindenki ott állt, és nézték a távolodó autó alakját. A rádióból Wellhello: Retúrjegy című slágere szólt.
- Ha nincs aki szól, ki mondja meg, hogy miért nem a jó útra szól a jegy? - énekeltem szomorúan.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Az autó befordult a sarkon. Szomorúan ment mindenki haza. Már most hiányzik. Felmentem a szobámba, és a plafont bámultam. Reniék biztos összetörtek. Főleg Reni, mert mégiscsak ő nevelte fel Nórit. Ezekkel a gondolatokkal nyomott el az álom.

(02.10)

*Reni szemszöge*

Tegnap ment el Nóri. Hiányzik. Reggel benéztem a szobájába. Könnyes szemmel néztem szét a szobájában. Széthúztam a függönyt, hogy jöjjön be egy kis napfény. Maradt néhány kép a szobájában. Kiskori képek Nóriról, képek velem, Dominikkal, a barátaival. Könnyes szemmel néztem a képeket. Gyorsan felnőtt, az én kislányom. Kimentem a szobájából, és átmentem a saját szobánkba. Márk a tévét nézte a földön ülve. Leültem mellé, és én is néztem a mesét.
- Anya! - mondta Márk. Mosolyogva emeltem az ölembe.
- Itt vagyok - mondtam, és megpusziltam az arcát. Délben megetettem Márkot, és lefektettem aludni. Talán én is elaludhattam.

*Áron szemszöge*

Mikor benéztem a szobánkba, annyit láttam, hogy Reni és Márk alszanak. Halkan odamentem Renihez, és betakartam. Márk is békésen aludt cumival a szájában. Levettem a cipőmet, és befeküdtem Reni mellé aludni egy kicsit.

.......................Eddig tartott.......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.