Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

2.17~rész

(02.26)

*Nóri szemszöge*

Múlthét hétfő óta minden nap a kapuban vár! Régen nem ilyen volt! Régen észre se vett! Most meg mindennap a kapunk előtt vár rám! Megőrülök! Ma reggel is várt.
- Békén hagynál?!
- Mégis miért?
- Idegesítesz! Nem voltál ilyen régen!
- Te is változtál, én is váltóztam - mondta vigyorogva.
- Legalább nem lettem pióca - dünnyögtem, és elindultam a sulihoz. A fiúk ma is a mi kis „előadásunkat" nézték.
- Mit nem értesz abból, hogy ne várj rám?!
- Nem szeretsz?
- Ennyire nehéz felfogásod lett két év alatt?!
- Nóri, ne hagyj el! - drámázott, a fiúk pedig fuldokoltak a röhögéstől. Gyilkos pillantást lövelltem feléjük. A közeli fa mögött két fiú nézte a jelenetet visszatartott röhögéssel. Odamentem hozzájuk.
- Mi olyan vicces fiúk? - néztem a volt osztálytársamra.
- Semmi - mondta Simon.
- Tényleg semmi! - értett egyet Zétény.
- Kitalálom, fogadtatok?
- Ki? Mi? Dehogy! - tiltakozott Simon.
- GERGŐŐŐ! - kiáltottam az idegesítő szintén volt osztálytársamnak.
- Igen, hercegnőm? - hajbókolt(!!!) előttem. Nyakon vágtam.
- Azt hittétek nem jövök rá? Mert, ha igen, akkor nagyot tévedtetek!
- Nóri, nem fogadtunk! - mondta Gergő.
- Ne nézz már hülyének! - mondtam idegesen, mire valaki átkarolta a vállamat.
- Baj van, bébi? - kérdezte Milán. A három fiú kikerekedett szemekkel néztek ránk.
- Nincs - néztem rá hálásan.
- Menj be - suttogta a fülembe Milán. Bólintottam, és bementem.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Odamentem Milánhoz, és a három sráchoz.
- Van valami probléma?
- Nincs - mondta a főbohóc.
- Ha mégegyszer meglátlak Nóri közelében, neked annyi - mondtam halál nyugalommal.
- O-oké - dadogta a srác.
- Tipli! - mondta Milán. A három fiú elfutott. Nevetve néztünk utánuk.
- Ezt is elintéztük - mondtam.
- Ja, hogy elfutottak - röhögött Milán. Csengetéskor mentünk kémiára. Kémia utáni szünetben Nóri jött oda hozzánk.
- Köszi Milán!
- Nincs mit.
- Nem lesznek többé a közeledben - mondtam. Nóri értetlenül nézett hol rám, hol pedig Milánra.
- Mit csináltatok? - sóhajtotta.
- Csak a tudtukra adtuk, hogy... - kezdte Milán, de Nóri félbe szakította.
- Ugye nem mondtátok nekik, hogy „járunk" - mutatott idézőjeleket.
- Nem mondtunk semmi ilyesmit - mondtam. Látszólag megnyugodott, és visszament a lányokhoz. A nap további része unalmasan telt. Matek után Nóri és a seggfej elmentek olvasóra. Még kint „bandáztunk" a suli előtt, amikor megláttam a reggeli bohócot.
- Nem volt világos, amit reggel mondtunk? - néztem rá.
- Csak Nórit várom.
- Látni se akar téged - mondta Milán.
- Csak játsza a fejét.
- Mi? - kérdezte Levi.
- Csak kihasznál - nézett Milánra. Ez tényleg azt hiszi, hogy járnak?
- Miért használna ki? - röhögött Milán.
- Ismerem a fajtáját. Úgy váltogatja a fiúit, mint az ember az alsóit.
- Te most azt mondtad rám, hogy ribanc vagyok?! - hallottuk Nóri hangját.
- Én nem mondtam ilyet!
- De céloztál rá!
- Nem igaz
- Te szemétláda! - indult volna a srác felé, de Macu lefogta.
- Nyugi, Nóri!
- Kiherélem! Engedj el!
- Nem!
- Engedjétek nyugodtan, nem tud kárt tenni bennem - nevetett gúnyosan.
- Olyan vagy, mint az apád!
- Most megsértettél.
- Engedj el, Macu! Megölöm! - mondta Nóri. Macu tanácstalanul ránk nézett. Nemlegesen megráztam a fejem.
- Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el - indultam felé.
- Nem tűrjük, hogy egy barátunkról úgy beszéljenek, mint te az előbb. Felfogtad?
- Fel - mondta, és lelépett. Macu elengedte Nórit.
- Sokat vagy Roxival - mondta Levi.
- Mert a barátnőm.
- Ne csinálj butaságot! - mondtam a lánynak.
- Nem fogok. Sziasztok! - indult haza.

*Nóri szemszöge*

Ha nincsenek a fiúk, akkor nem tudom mi lett volna. Otthon megírtam a leckémet, bepakoltam holnapra, és olvastam. Este lementem vacsizni, fürödtem utána mentem aludni.