Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

~3.29~

(04.30)

*Nóri szemszöge*

Jesszum pepi, de régen írtam! Röviden annyi volt eddig, hogy apa beíratott egy autsiskolába. A csoportba egész jól beilleszkedtem. Mindennap suli után rögtön oda kell mennem, ezért apa mindig eljön elém, és elvisz. Általában este hétre szoktam otthon lenni. Emiatt kicsit elhanyagolom Cortezt. Ő nem tudja, hogy miért nem érek rá délutánonként. Legalábbis még nem tudja, mert akkor akarom neki elmondani, amikor már a kezemben lesz a saját jogsim. Mostanában kéthetente hétvégén vagyok apánál, mert több időt szeretnék Cortezzel is tölteni. Ő ezt megértette. Mármint apa, nem Cortez, de egyébként Cortez is. Nimróddal azóta az ominózus veszekedésünk óta nem találkoztunk, de nem is beszéltünk. Nagyon megsértett akkor. Gergő, mintha felszívódott volna. Február óta nem is hallottunk róla semmit. Nem hiányoljuk. A Zsidák ikrek lettek a stúdiósok. Mindenki őrült nekik☺. Május másodikán megyünk kirándulni. Idén Gyulára megyünk megnézni Európa legépebben maradt síkvidéki téglavárát, és a város nevezetességeit. Haller találta ezt ki. Szerintem érdekes lesz.
Reggel Cortez kint várt engem. Adtam egy gyors csókot neki.
- Szia -köszöntem.
- Szia, nem megyünk el délután fagyizni? - kérdezte Cortez.
- Bocsi, de nem megy - mondtam szomorúan.
- Na jó, mi van?
- Mivel mi van?
- Suli után mindig elmész az apáddal valahova, és este mész haza.
- Honnan tudod, hogy mikor érek haza?
- Lényegtelen. Mi a baj? Nekem elmondhatod.
- Tudom, de egyszer megtudod.
- Mikor?
- Ezt még én sem tudom - mondtam.
- Oké, bízok benned, ezért ha eljön az ideje elmondod, oké?
- Oké - mondtam mosolyogva. A nap sebesen elrepült. Elköszöntem Corteztől, és beszálltam apa mellé. Elvitt az autósiskolához.
- Majd jövök - mondta, és elment. Bementem.
- Sziasztok - köszöntem mosolyogva.
- Szia, Nóri - köszönt Bogi. Ezalatt a majdnem három hét alatt lett néhány barátom.
- Szia - öleltük meg egymást.
- Jó napot - köszönt a tanár. Tímár Roland tanár úr. Laza tanár. A fiúkkal is jól kijön. Ma a kresz szabályokat vettük.
(...)
- Holnap ne gyertek, mert otthon alszok - mondta Tímár. Mindenki nevetni kezdett ezen. Mindenki összepakolta a cuccát, és haza indultunk. Apa már kint várt.
- Szia, milyen volt? - érdeklődött kedvesen.
- Fárasztó - mondtam csukott szemmel.
- Otthon kipihened magad - mondta apa, és beindította a motort. Fáradtan szálltam ki a kocsiból.
- Szia - intettem.
- Szia, pihenj sokat - mondta apa, és elment. Fáradtan estem be a házba. Gyorsan letusoltam utána lefeküdtem aludni.

(05.01)

*Nóri szemszöge*

Reggel nagyon sokáig aludtam. Nagyon fáradt voltam tegnap. Reggel kipihenten mentem reggelizni.
- Szép napot, kicsim - mondta mosolyogva anya.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Fél egy - nézett az órájára anya.
- Már??
- Igen. Nagyon fáradt lehettél tegnap.
- Valóban. Ebéd után átmehetek Cortezhez?
- Persze - mondta anyu. Felmentem öltözni. Mire végeztem már kész volt az ebéd. Gyorsan megebédeltem utána átmentem Cortezhez.
- Szia - köszöntem mosolyogva mikor Cortez kinyitotta az ajtót.
- Szia - köszönt, majd megcsókolt.
- Ráérsz? - kérdezte Cortez.
- Igen, miért?
- Megyünk fagyizni?
- Mehetünk - mondtam mosolyogva. Cortez felvette a cipőjét, és elindultunk. Cortez karamella ízűt, én pedig vanília ízű fagyit kértem. Miközben a fagyinkat ettük sétáltunk a parkban.
- Annyira fáradt voltam tegnap, hogy fél egyig aludtam - mondtam Corteznek.
- Te tudsz fél egyig aludni? - kérdezte meglepetten Cortez.
- Ha nagyon fáradt vagyok - vontam vállat.
- Remélem megtudom, hogy miért vagy mostanában fáradt.
- Majd, ha eljön az ideje - mondtam titokzatosan.
- Nem lehetne most? - húzott magához.
- Nem - mondtam mosolyogva.
- Nem?
- Nem.
- Akkor, nem tehetek mást - mondta, és beleharapott a fagyimba. Elképedve néztem rá. Nekem lefagytak volna a fogaim!
- Mi van? - kérdezte Cortez.
- Nekem ettől lefagytak volna a fogaim!
- Nekem nem - villantott egy 1000 wattos mosolyt. Még láttam, hogy egy lány mögöttünk neki ment a villanypóznának a látottaktól.
- Jól vagy? - kérdeztem a lánytól.
- Igen... persze... uh... - mondta zavartan, és gyorsan elment.
- Nézd meg mit csináltál - néztem Cortezre.
- Nem tehetek róla - védte magát.
- Miért vagy ennyire tökéletes?
- Ne kezdd! Legalább te ne - kérte.
- Oké, mr tökély - mondtam nevetve.
- Nem vicces - morogta az orra alatt.
- Valld be, hogy az - mondtam.
- Nem, de nem érdemled meg - vette ki a kezemből a fagyimat.
- Hé, az az enyém - mondtam felháborodva.
- Csak volt - mondta, és ismét beleharapott.
- Nem akarsz adni abból a csoda valamiből, hogy ne fagyjon le a fogam.
- Nem - vigyorgott rám.
- Hát jó. Finom? - kérdeztem mosolyogva.
- Az - mondta vigyorogva.
- Örülök neki - nevettem el magam.

(05.02)

*Nóri szemszöge*

Reggel ötkor már a suli előtt voltunk. Busszal mentünk Gyulára.
- Szálljatok fel a buszra - mondta Haller. Mindenki felment a buszra. Cortez mellé ültem.
- Kérsz? - nyújtotta felém a coláját.
- Megtisztelő - vettem el, és beleittam a colába.
- Oké, ennyi elég lesz - vette ki a kezemből.
- Naa - mondtam „durcizva". Cortez mosolyogva ivott bele az italába.
- Nem kapsz többet - nevette el magát.
- Ha nem, hát nem - mondtam, és a vállára hajtottam a fejem.
(...)
- Megjöttünk - mondta Haller. Leszálltunk a buszról.
- Viselkedjetek fegyelmezetten, vagy korotokhoz megfelelően. Inkább fegyelmezetten - korrigált az ofő.
- Jók leszünk! - mondta Levi. Bementünk a várba.
- Mit nézzünk meg először? - kérdezte Haller. Mivel Haller nem kért idegen vezetést, ezért szabadon (együtt) bejárhatjuk a várnak a látogatható részeit.
- Vár börtön! - mondta Berci.
- Legyen - mondta Haller. Elindulunk a vár börtön felé. Elég ijesztő volt. Legalább is nekem az volt. A következő uticélunk a kovács műhely volt. Roxi vett egy vas patkót magának.
- Ez nagyon szép - mondtam mosolyogva.
- Tudom - mondta Roxi. A kovács műhely után a fegyver tárat néztük meg.
- Szerinted milyen halált halna ezzel, Nádor? - kérdezte Cortez, az egyik kard előtt állva.
- Ne legyél ennyire gonosz - néztem rá figyelmeztetően.
- Akkor egy tőrrel? - kérdezte egy tőrre mutatva.
- Cortez - nevettem el magam.
- Csak vicceltem - ölelte át a vállam. Átmentünk a lovagterembe. A fiúk leültek egy egy székre. Haller pedig lefotózta őket. A lovagterem után felmentünk a vár falra. Gyönyörű volt a kilátás. Sok képet csináltam. Még a vártoronyba is felmentünk.
- Ez valami eszméletlen - mondtam ámulva.
- Szép a kilátás - mondta Roxi.
- Hű - mondta Jacquelin. A vár után elmentünk a városba sétálni. Volt egy szív alakú lakat I love Gyula felirattal. Természetesen fotózkodtunk☺. Rengeteg képet csináltunk. Elmentünk a Ladics házhoz is. Bejártuk egész Gyulát. Délután mindenki fáradtan ment fel a buszra. Sokan kidőltek. Köztük én is. Este Áron várt a suli előtt.
- Szia - köszönt mosolyogva.
- Szia - köszöntem fáradtan.
- Gyere, otthon kipihened magad - mondta, és hazasétáltunk. Otthon röviden elmeséltem mindent utána letusoltam, és bedőltem az ágyba aludni. Hulla fáradt voltam.

(05.03)

*Nóri szemszöge*

Reggel felvettem a Szent Johannás ünneplőmet, ugyanis ma ballagtak el a végzősök. Köztük Fruzsi is. A tornaterem szépen fel volt díszítve. Én adtam át Fruzsinak a ballagási virágját. Mindketten felfelé pislogtunk, nehogy elsírjuk magunkat.
- Te voltál az egyik legjobb barátnőm a suliban - ölelt át Fruzsi a ballagás végén.
- Részben örülök annak, hogy elhagytak a barátaim - mondtam halvány mosollyal.
- Miért?
- Mert, ha nem így lett volna, akkor nem ismerkedtünk volna össze a lány mosdóban - mondtam könnyezve. Fruzsi meghatottan ölelt meg. Mindketten elsírtuk magunkat.
- Hiányozni fogsz - mondta Fruzsi.
- Te is nekem - mondtam elérzékenyülve. A ballagás végén hazamentünk. 24 diákkal kevesebben járnak a Szent Johannába. Mától mi vagyunk a legidősebbek a suliban (a tanárokat nem számítva). Vajon mi lesz jövőre a mi ballagásunk után? Lehet, hogy ugyanez. Lehet, hogy nem. Ki tudja? Az még messze van. Egy év. Egy év múlva úgyis megtudjuk.

.......................Eddig tartott.......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.