Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

4.19

(12.29)

*Nóri szemszöge*

Úristen! Ma vagyunk egy éve (először) együtt Cortezzel!
Reggel felöltöztem, és elmentem valami „apróságot” venni Corteznek. Még régebben kinézett magának egy telefontokot. Elmentem megvenni a tokot. Remélem örülni fog neki. Miután megvettem nem egyből haza mentem, hanem Cortezékhez. Becsengettem. Cortez nyitott ajtót.
- Szia - köszöntem mosolyogva.
- Szia, gyere be - mondta. Bementem. Levettem a kabátomat, felakasztottam, és felmentünk a szobájába. A táskámban kotortam a tok után.
- Mit keresel? - kérdezte Cortez.
- Csak... ezt - vettem ki a fekete tokot.
- Ez az, a tok amit kinéztem?
- Igen, az - mondtam mosolyogva.
- Miért kapom? - kérdezte értetlenül.
- Tudod te - mondtam.
- Karácsonyra? - kérdezte. Nekem lefagyott a mosoly a képemről. Elfelejtette.
- Igen, karácsonyra - tettem le az ágyára.
- Ne haragudj, de mennem kell. Márknak megígértem, hogy játszok vele - hazudtam szemrebbenés nélkül.
- Kikísérlek - mondta.
- Jó - mondtam kicsit szomorúan. 
- Jó szórakozást - mondta Cortez. Levette fogasról a kabátomat, én felvettem, és haza mentem. Otthon felakasztottam a kabátomat a fogasra, és felmentem a szobámba. Elfelejtette, hogy egy éve járunk.
- Mi a baj? - jött be Áron.
- Semmi - mondtam az ágyamon ülve.
- Biztos?
- Igen - erőltettem magamra egy mosolyt. Áron végül kiment. A kezembe vettem a gitáromat, és pengetni kezdtem. Legközelebb anya jött be a szobámba.
- Kicsim, elmennél a boltba?
- Persze, mi kell?
- Tusfürdő és sampon.
- Oké, megyek - keltem fel az ágyról. Kaptam pénzt, amit zsebre raktam. Bementem a  boltba vásárolni. A pénztárnál kifizettem, és haza mentem. Az út felénél rezegni kezdett a telefonom. Belenyúltam a zsebembe, de valami keményet éreztem. Nem a telefonom volt az. Lassan kiemeltem. Egy fekete doboz volt. Megálltam, és kinyitottam. Könnybe lábadt a szemem. Egy gyönyörű nyaklánc volt benne. A nyaklánc alatt egy cetli.
Nem felejtettem el. Boldog évfordulót, Nóri!
C.
Nem felejtettem el!
- Örülsz neki? - kérdezte a hátam mögül Cortez. Megfordultam, és ott állt velem szemben.
- Igen! - ugrottam boldogan a nyakába.
- Tényleg azt hitted, hogy elfelejtettem?
- Hát, nem. Kicsit. Talán. Igen.
- Gyere haza kísérlek - mondta Cortez.
- Rendben - mondtam mosolyogva.
(...)
- A szilvesztert idén is Leviéknél töltsük a garázsban? - kérdezte Cortez.
- Persze - mondtam. Ez lesz az utolsó együtt töltött szilveszterünk az osztállyal. Az a legkevesebb, hogy együtt töltjük. Otthon bevittem a fürdőbe a vásárolt dolgokat utána bementem a szobámba. Este megvacsiztunk, letusoltam utána lefeküdtem aludni.

(12.31)

*Nóri szemszöge*

Egésznap az estére készültünk Leviéknél. Vásároltunk, főztünk, szendvicset csináltunk. Este a garázsban ment a zene, és beszélgettünk.
- Ez finom lett - mondta teli szájjal Berci.
- Egészségedre, de nyeld le - mondta Jacquelin.
- He? - kérdezte Berci.
- Magyarul ne pofázz teli szájjal! - mondta Roxi.
- Ja, oké - mondta Berci miután lenyelte a szájában lévő falatot. Éjfél előtt pár perccel kimentünk a kertbe.
- Öt!
- Négy!
- Három!
- Kettő!
- Egy!
- BOLDOG ÚJ ÉVET! - kiáltottuk egyszerre. Cortez magához húzott egy csókra.
- Szeretlek titeket! - mondta Levi a kezében egy pezsgős üveg volt.
- Mennyit ittál? - kérdezte röhögve Kevin.
- Csak a felét. Hiányozni fogtok nekem! - ölelt meg szorosan Levi.
- Szeretet roham! - mondta Berci, és ő is csatlakozott hozzánk. Végül tizenketten öleltük egymást a tűzijátékok alatt. Fél évünk maradt együtt. Fél évig leszünk osztálytársak. Kétségtelen. Elkezdődött a búcsú előtti pánik. Hajnali kettőkor Cortezzel elindultunk haza. Úgy volt, hogy nála alszok. Bementünk, levettük a kabátunkat. Felmentünk a szobájába, és úgy, ahogy voltunk lefeküdtünk aludni.

........................Eddig tartott......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Mi lenne, ha a legutolsó rész (ami még reméljük messze van) egy kérdezz-felelek lenne ezzel a könyvel kapcsolatban? Privátban tesztek fel nekem kérdéseket, és a legutolsó részben mindegyikre válaszolok. A véleményeteket commentbe várom.
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.