Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

2.25~rész

(05.03)

*Nóri szemszöge*

Kirándulás 4.nap:

Ma reggel tovább aludhattunk. Mikor felkeltünk, akkor már kész volt a reggeli.
- Jó reggelt - köszönt Zoli.
- Jó reggelt - köszöntünk a lányokkal. A fiúk, még aludtak. A fiúk közül Levi jött ki először.
- Jó reggelt -köszönt nekünk.
- Jó reggelt, Lady Gaga! - köszönt nevetve Zoli.
- 'Reggelt! - társult hozzánk Milán is. Utána már a többiek is jöttek. Csendben reggeliztünk. Reggeli után felöltöztünk, és megetettük a lovakat. Diablonak kicsempésztem egy almát, amit jóízűen megevett. Lecsutakoltam, majd visszamentünk a házba. A mai napunk lustálkodósan kezdődött. Ebéd után kimentünk lovagolni. Ma kicsit hűvös volt, ezért pulcsit kellett felvennünk. Felnyergeltük a lovakat, és elindultunk „világot látni”.
- Erre még biztosan nem voltunk - álltam meg egy fa mellett. Egy vityilló állt távolabb. Lassan közelebb mentünk Diabloval. Hirtelen Cortez vágtatott el mellettünk.
- Hova sietsz? - kiáltottam utána. Nem hallotta.
- Gyerünk, Diablo! - utána vágtattunk. Bement a vityillóba. Lassítottunk a tempón. Mikor odaértünk leszálltam Diablotól, és Chili mellé kötöttem ki. Bizonytalan léptekkel mentem a kis vityillóhoz.

*Cortez(Ákos) szemszöge*

Láttam Nórit, ahogy a vityilló felé tart. Gyorsan beelőztem.
- Hova sietsz? - kiáltott utánam. Nem válaszoltam. Ő is vágtatni kezdett. A vityillónál kikötöttem Chilit, és bementem. Ő lett volna az első aki látja a rejtekhelyemet. Bent a rajzaimat nézegettem. Nagyon régen voltam már itt, egyedül Zolinál. Gondoltam, hogy Nóri mégse idejön ezért kiindultam. Mikor hirtelen kinyitottam az ajtót Nóri állt ott.
- Jézusom! - kapott a mellkasához.
- Bocsi, ha megijesztettelek - mondtam.
- Nem, az én hibám volt.
- Mit keresel itt? - kérdeztem.
- Ööö... kirándulunk?
- Úgy értem itt. A vityillónál.
- Ó, hát... öhm láttalak erre jönni. Bocsi.
- Semmi baj - csuktam be magam mögött az ajtót. Remélem nem látott semmit.
- Mik vannak bent? - kérdezte. Lehet, hogy mégis látott valamit?
- Semmi.
- Pedig, mintha láttam volna valamit.
- Gondolom a falat és egy ablakot - vontam vállat. Elindultam Chili felé. Kikötöttem, és felültem rá. Nóri követte a példámat. Kikötötte, és felült Diablora. Lassan elindultam.
- Egyébként mégegyszer köszi - mondta halkan. Értetlenül néztem rá.
- Mit köszönsz?
- Hát azt, hogy mindennap bejöttél hozzám a kórházba, és elmondtad mivolt a suliban. Sokat jelentett számomra - nézett rám. Elgondolkodtam a hallottakon. Sokat jelentett neki? Ezt eddig nem mondta.
- Bocsi, ha untatlak, csak szerettem volna ha tudod - mondta a földet pásztázva.
- Nem untatsz - ráztam meg a fejem.
- Pedig a hallgatásodból az jött le nekem, hogy untatlak.
- Nem azért voltam csendben - néztem rá.
- Tuti, hogy akkor azon agyaltál, hol van rajtam a kikapcsoló gomb - mondta nevetve.
- Ezen néha tényleg eltöprengek - cukkoltam nevetve.
- Örülök, hogy bevallottad.
- Én is megkönnyebbültem, hogy elmondhattam - nevettem jobban. Jó volt Nórival kettesben lovagolni.
- Tényleg Zsolti hívta meg Bexit és Nagy Márkot? - döbbent le Nóri, mikor elmondtam neki, hogy kerültek a szülinapi bulijára az énekesek.
- Igen.
- Wow!
- Ezt nem hiszem el - mondtam nevetve.
- Miaz? - kérdezte. Nem válaszoltam, csak leszálltam Chili hátáról, és a kezembe vettem Cirmost.
- Kis csavargó - ültem vissza a nyeregbe.
- Cirmos?
- Igen.
- Cuki - mondta mosolyogva. Tovább mentünk. Már majdnem az istállónál voltunk.
- Lehet, hogy már az idegeidre megyek ezzel, de köszönöm.
- Most mit? - néztem rá szórakozottan.
- Hogy megtanítottál úszni.
- Oké. Van még valami, amit megszeretnél köszönni? Mert most még megteheted.
- Akkor egésznap itt kéne lennünk, de így elintézem annyival, hogy köszönöm. Mindent köszönök - mondta. Vajon mennyi mindent? Vajon tud arról, hogy amikor még kómában volt megcsókoltam? Ha tud róla, azt is köszöni? De ezt nem merem megkérdezni, mert mivan ha nem tudott róla, és hevesen reagálna rá. Vagy ha tud róla, de nem akarja felhozni? Mondjuk a kórházban ezért kérdőre vonhatott volna.
- Nincs kikapcsoló gombom. Elég, ha megkérsz rá, hogy halhassak el - rántott vissza Nóri a valóságba.
- Mi?
- Nincs kikapcsoló gombom, ha ezen agyaltál.
- Ja, értem. Akkor nem agyalok... tovább ezen - mondtam szétszórtan. Visszaértünk az istállóhoz. Lenyergeltük, és lecsutakoltuk a lovakat. Bementünk vacsorázni. Szendvics volt vacsira. Miután mindenki jól lakott bementünk a szobánkban beszélgetni.
- Vajon lesz jövőre új osztálytársunk? - kérdezte Berci. Na, ekkor romlott el Nórinak és nekem a hangulatom. Milyen lesz jövőre Nóri nélkül? Mostmár tényleg nem lehetünk együtt, esetleg távkapcsolatban, de annak semmi értelme. Nem csókolnám, nem érezném az illatát, nem tudnám megölelni, amikor szomorú. Szomorú, de ez van.
- Biztos lesz - mondta Roxi.
- Van egy ötletem - állt fel hirtelen Levi.
- Na, mi?
- Meséljen magáról mindenki valami cikit - dörzsölte össze a tenyerét.
- Nem hiszem, hogy... - kezdte Nóri, de Levi leintette.
- Nemár, jó buli lesz!
- Mintha már hallottam volna ezt valakitől korábban - nézett rám egy pillanatra.
- Benne vagytok? - hagyta figyelmen kívül Nórit Levi.
- Részemről oké - mondtam. A többiek is beleegyeztek.
- Kikezdjen? - fordult körbe Levi.
- Kezdjem én? - kérdezte Kristóf.
- Megtennéd?
- Aham.
- Hajrá! - ült vissza a földre Levi.
- Egyszer anyám beíratott... jézusom ez annyira ciki... balettra - nyögte ki Kristóf. Pislogás nélkül meredtünk rá. Hogy. Mivan?! Kristóf és a balett?!
- Meddig balettoztál? - kérdezte Soma.
- Egy hétig. Apám végül lebeszélte anyát.
- Szerencséd volt.
- Ja. Kijön?
- Én - mondta Viktor.
- Ne kímélj!
- Egyszer anyával néztem egy horror filmet, és azóta a nap óta három évig aludtam a szüleimmel egy ágyban, mert annyira féltem.
- Hány éves korodban volt?
- Hat éves koromban.
- Arra emlékszem! Három évig egyedül aludtam. - nevetett Soma.
- Arra is emlékszel, amikor megijedtél a szomszéd csivavájától?
- Ne már, azt én akartam elmondani! - vesztek össze az ikrek.
- Miért ijedtél meg? - kérdezte Levi.
- Mert mindig megugatott - mondta Soma.
- Most én jövök! - mondta Roxi.
- Halljuk, Rox! - mondta Milán.
- Régen a bátyám mindig a mumussal riogatott, és egyszer halloweenkor mumusnak öltözött, és annyira megijedtem, hogy... bepisiltem - mondta halkan a végét.
- Megesik - vont vállat Soma.
- Igaza van, tegye fel a kezét az aki nem ijedt meg annyira, hogy bepisiljen - mondtam. Senki sem emelte fel a kezét.
- Na, látod. Megesik - mondtam.
- Most én jövök - mondta Jacquelin.
- Két éve majdnem felgyújtottam a konyhát.
- Sütöttél?
- Igen.
- Én egyszer csak kaját égettem oda - mondta Nóri. Hitetlenül néztem rá.
- Mikor? - kérdeztem.
- Hát ööö... nyáron. Tavaly nyáron - vallotta be.
- Nem kérdezek többet - dőltem hátra.
- Ez még nem is annyira ciki.
- Tényleg? - kérdeztem.
- Arról pedig az osztályból csak ketten tudnak - mondta Nóri.
- Kik?
- Te és Roxi.
- Arról? Arról a bizonyos dologról, ami márcsak a múltban cikis?
- Igen, arról van szó - bólintott.
- Miről van szó?
- Csupán arról, hogy tegnapig nem tudtam úszni - vont vállat Nóri.
- Akkor azért volt rosszhangulatod miután beleestél a vízbe? - kérdezte Milán.
- Igen.
- Tudtam, hogy tudsz valamiről! - mutatott rám Milán.
- Beismertem, de nem mondtam el.
- De tudtál róla!
- Igen. Neked van valami ciki sztorid?
- Csak annyi, hogy régen anya megnézegette velem az én kicsi pónimat.
- Szegény, pici Milán, mindjárt megsajnállak - cukkolta Roxi.
- Most meg félsz a bohócoktól - nevettem.
- Na, és neked mi a legcikibb sztorid?
- Az annak számít, ha az oviban összeverekedett miattam három kislány? - kérdeztem nevetve.
- Azt, hogy csináltad? - ámult el Macu.
- Már akkor is ellenállhatatlan voltam.
- Mázlista. Egyébként mi lett a vége?
- Visszaköltöztünk Budapestre - nevettem el magam ismét.
- Macu? Neked van ciki sztorid?
- Van. Egyszer egy kóbor kutya kivett a kezemből egy szendvicset, én pedig sírva rohantam be a házba.
- Hű, egy éhes kutya vs síró kisgyerek - mondta Jacquelin.
- Berci, márcsak te maradtál - néztünk rá.
- Nekem csak annyi volt, hogy hét évesen elvesztem a tescoban.
- Hm... érdekes - mondta Milán.
- Srácok alvás! - szólt Zoli.
- Oké - mondtuk. Mindenki ment a saját szobájába. Mi is lefeküdtünk aludni. Hamar elaludtunk.

........................Eddig tartott......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.