Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

~3.5~

(10.01)

*Nóri szemszöge*

Úristen, de régen írtam! Az elmúlt hetekben nem történ semmi különös. Fruzsinak segítettem a fotózásban, feleltünk, dogákat írtunk. Gergőt azóta nem láttam, hogy megütött. Bár, remélem nem is fogom.
Reggel elindultam a suliba. Köszöntem a fiúknak, és bementem az épületbe. Levettem a polcról az októberi suliújságot, és olvasgatni kezdtem. Most az október 23 volt a főtéma. Irodalommal kezdtünk. Mindenki a teremben volt.
- Nóri, mennyire szeretsz? - kérdezte Kevin. Pislogás nélkül néztem rá.
- Mi kell? - kérdeztem végül.
- Még a feltételezés is sértő - tette karba a kezét.
- Lázas vagy? - kérdeztem, és megnéztem a homlokát.
- Nem vagyok! Segítség kell - mondta.
- Miben?
- Tudooood, Bea - suttogta.
- Jaaa, tudod, hogy segítek.
- Köszi! - mondta, majd... megpuszilta az arcom(?!).
- Szeretet hiányod van? - kérdeztem.
- Ott van a folyosón, féltékennyé szeretném tenni - mondta Kevin.
- Most miattad gyűlölni fog!
- Most az én szerelmi életemről van szó.
- Igen? Akkor oldd meg egyedül! - mondtam, és leültem a helyemre. Féltékennyé akarja tenni, de miért pont VELEM?! Csengetéskor bejött Kardos.
- Antai-Kelemen táblához, a többiek csendben olvassák a szöveggyűjteményt - adta ki a feladatot Kardos. Cortez egyesre felelt. Nem lesz ez így jó. A szünetben lementem a büfébe. Vettem magamnak egy citromos minyont, és visszamentem a termünkbe.
- Nóri! - hallottam Bea hangját.
- Igen? - kérdeztem.
- Mit ártottam neked?! - kérdezte.
- Semmit.
- Akkor miért kellett ezt csinálnod?!
- Nem én voltam, ő csinálta! - védtem magam.
- Igen?! Mégis miért?!
- Mert szerelmes beléd! - mondtam kicsit idegesen. Bea értetlenül nézett rám.
- Mi?
- Szerelmes beléd az az idióta! Féltékennyé akart tenni téged - mondtam nyugodtabban.
- Biztos?
- Igen, az osztályból lehet, hogy csak én tudok róla.
- Ne haragudj! - ölelt meg hirtelen. Esetlenül visszaöleltem.
- Nincs harag. Beszélj vele - mosolyogtam rá.
- Oké - mondta, és bement a termünkbe. Amint beléptem, megláttam az osztályunk újabb gerlepárját. Beát és Kevint. Összeillenek.
- Tolerálni a szingliket! - dobta meg őket Milán egy alufólia labdával. Erre Kevin bemutatott neki egyet. Matekon leellenőriztük a házi feladatot utána tovább mentünk az anyaggal. A szünetben Berci Carlossal beszélgetett az „élet nagy dolgairól". Mikor bejött Baranyai rögtön rászólt Bercire.
- Bertalan, hagyd békén azt a csontvázat! - mondta a tanárnő. Berci a helyére ment. Bioszon a vérsejtekről tanultunk. Mármint arról tanítottak minket. Francián Durand engem feleltetett. Ötösre feleltem. Infón szabad foglalkozás volt. Felnéztem facebookra, de amit ott láttam. Gergő Nádor egy új képet töltött fel. Gergő volt rajta, és... én?! A képen őt ölelem a földön. Ez nem lehet igaz! Roxi rá látott a gépemre, de ő is meglepődött. A kép alatt sok komment volt.
„Jártok?"
„Cuki a barátnőd"
„Összeilletek"
„Sokáig"
A többit már nem olvastam. Az arcomat a kezembe temettem. Miért? Miért nem tud békén hagyni?! Mindenki a gépem köré gyűlt.
- Mi a szent sz@r - mondta Milán.
- Photoshoppolta. Sose öleltem meg, ráadásul a képen szőke a hajam vége - mondtam.
- Ez már beteges - mondta Levi.
- Nem, ez Nádor Gergős - mondtam. Infó után nem tudtam semmire figyelni. Tesin suliköröket futottunk, amit én inkább lekocogtam. Angolon pedig tovább mentünk az anyaggal. Olvasón Csabi tartott előadást a Tüskevárból. A suli előtt ott állt ő.
- Hogy képzelted?! - mentem oda hozzá.
- Mégis mit?
- Ne játszd a hülyét! A képről beszélek!
- Ja, arról a képről, amin engem ölelgetsz? - kérdezte egy önelégült vigyorral.
- Undorító patkány vagy az apáddal együtt! - mondtam neki.
- Emlékszel még a múltkorira? Nem szeretném, ha a szép pofidba kerülne a szemtelenkedésed.
- Dögölj meg, Nádor!
- Te nem beszélhetsz így velem! - mondta dühösen.
- Miért, mi lesz? Apuci kicsi fiacskáját elküldte a halálba egy lány, és ezért mindjárt le kell ütni - mondtam gúnyosan.
- Kussolj, te qrva! - mondta, és lendült a keze, de sikerült kivédenem.
- Anyád a qrva! - mondtam, és hazamentem. Legalább is elindultam.
- Állj meg! - mondta Gergő.
- Nem!
- Most megállsz, vagy megbánod!
- Akkor megbánom - néztem a szemébe. Megindult felém, és letepert a földre. „Sikeresen" bevertem a fejem. Nagyon fájt. Annyit érzékeltem, hogy Gergő lefogta mindkét kezem.
- Mit akarsz, Nádor? - kérdeztem halkan. Közel voltunk a házunkhoz. Rettenetesen fájt a fejem, és szédültem.
- Téged - mondta, mire leköptem. Undorral megtörölte az arcát, és felpofozott. Ennyit éreztem, mert elnyelt a sötétség.