Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

*Nosztalgia*

Sziasztok! Tudom, hogy már régen befejeztem ezt a könyvet, de mivel ezen a Szent napon kezdtem bele eme művembe (amivel berobbantam a wattpad "köztudatba") úgy gondoltam, hogy csinálok ilyen nosztalgiás részt. Olvassátok nagy örömmel, mert most visszarepülünk Nóriék gimis éveibe❤

9.osztály

Éppen kimentem az épületből és nekimentem egy férfinek.
- Elnézést! - kerültem ki. A férfi döbbenten nézett rám.
- Reni? - kérdezte hitetlenül. Zavartan pislogtam a férfire.
- Ööö...nem - mondtam a férfinek.
- Elnézést, csak hasonlítasz egy ismerősömre - kért bocsánatot.

...

- Holnap már jön - mondta a mellettem ülő lány. Értetlenül néztem rá.
- Ki? - kérdeztem a lánytól.
- Cortez. Egyébként Haraszti Roxána vagyok, de szólíts Roxinak - mutatkozott be Roxi.
- Rentai Nóra, de szólíts bátran Nórinak - mondtam mosolyogva.

...

Egy idő után egy kisebb tömeg lett a folyosó végén.
- Megjött Cortez! - mondta unottan. Odanéztem, hogy lássam milyen is ez a híres-neves Cortez. Nem láttam belőle semmit.

...

Cortez ment el mellettem, és beült a mögöttem lévő padba. Valamin nevetni kezdett. Hátra néztem, hogy min nevet. Bár ne tettem volna. Összeakadt a tekintetünk, és elvesztem a kék szemében.

...

- Remélem nem lesz olyan tiszteletlen, mint az apja Antai-Kelemen! - mondta Corteznek. Hátranéztem, hogy vajon mit reagál erre. Kihúzta a füléből a fülhallagtót(!!!)és visszakérdezett.
- Tessék megismételni! Nem hallottam! - mondta lazán. Kardos elüvöltötte magát.
- ANTAI-KELEMEN!!! - üvöltötte el magát. Cortez egy kicsit hátrahőkölt.
- Azért nem vagyok süket! - mondta. Az volt az érzésem, hogy kihúzta a gyufát Kardosnál.
- Ne szemtelenkedj!!! - mondta dühösen a tanár.
- De tanár úr! Nekem van szemem, ráadásul kettő is. Mind a kettő kék -mondta Cortez.

...

- Hé, Cortez! - kiálltottam utánuk. Mindketten visszafordultak.
- Ön honnan ismeri az anyukámat? -kérdeztem.
- Már az első napon mondtam, hogy hasonlítasz egy ismerősömre. Ő volt az ismerősöm - hangsúlyozta ki a ,,volt" szót.

...

- Cortez, tűnj innen! - mondta anya.
- Nem! Nóra kinek a lánya? - kérdezte Ádám.
- Az enyém! - mondta anyu. Miért kellett beleütnöm az orrom?!
- Nem, így értettem. Én vagyok az apja?? - bennem meghűlt a vér. Ádám lenne az apám? Cortez a testvérem? Anya hallgatott.
- RENI, AZ ISTEN SZERELMÉRE VÁLASZOLJ!! - üvöltötte el magát Ádám. Anya sírni kezdett. Ránézett Ádámra és ráförmedt, rólam meg is feledkezett.
- NEM!! NÓRA NEM A TE LÁNYOD, DE NEM IS AZ ENYÉM!!! CSAK FELNEVELTEM, MERT ÖRÖKBE FOGADTAM! - ordította anya.

...

- Pósa gyere jelenteni! - Milán ráérősen kiment.
- Még ma, ha lehet! - Milán gyorsított. Fél perc múlva, már a tanári asztalnál volt.
- Tanárnőnek tisztelettel jelentem, nem hiányzik senki!
- Biztos?
- Csak a nyár hiányzik, de amilyen lógós jövő júniusig nem is látjuk -mindenkiből kitört a nevetés.