Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

2.27~rész

(05.05)

*Nóri szemszöge*

Kirándulás 6.nap:

- Nóri, kellj fel!
- Még öt percet kérek - mondtam álmosan.
- Nem lehet, mindjárt kel a nap - hallottam Cortez hangját. Lassan kinyitottam a szememet.
- Fent vagyok - mondtam.
- Nem lent vagy? - kérdezte vigyorogva Macu.
- Ne fárassz - álltam fel a földről.
- Mehetünk? - kérdezte Cortez.
- Igen - mondtuk. Csendben elindultunk az istállóhoz. Bent felnyergeltük a lovakat, és kilovagoltunk a tóhoz.
- Egyébként mikor aludtam el? - kérdeztem.
- Fél kettő körül dőltél el - mondta nevetve Milán.
- Nagyon vicces - mondtam álmosan.
- Már kezd felkelni a nap - mutatott Jacquelin a tó felé. Annyira szép volt korai napsugár a tó felszínén.
- Gyönyörű - mondta Roxi.
- Egyetértek - mondtam. A két kocka idén is felvette videóra a napfelkeltét.
- Menjünk vissza - mondta Cortez egy idő után. Visszavágtattunk a tanyára. Lenyergeltük a lovakat, és bementünk a házba. Zoli a konyhában várt minket.
- Merre voltatok?
- Csak a napfelkeltét néztük meg.
- Rendben. Mindjárt kész a reggeli.
- Oké - bementünk a szobánkban átöltözni.
- Gyorsan eltelt ez a hét - mondtam.
- Igen, hiányozni fog ez a nyugodtság - mondta Jacquelin.
- Meg a lovaglás - tette hozzá Roxi. Hamar átöltöztünk, és kimentünk a konyhába. A fiúk már reggeliztek. Mi is csatlakoztunk hozzájuk enni.
- Fél hatra itt lesz a busz - mondta Haller reggeli közben.
- Addig mit csináljunk?
- Lovagolhattok addig - mondta Zoli. Reggeli után kimentünk a lovakhoz. Megetettük, megitattuk és lecsutakoltuk őket. Látszólag élvezték.
- Hiányozni fogsz - öleltem meg Diablot.
- Te is neki - mondta a hátam mögül Cortez.
- Honnan tudod? - néztem rá. Beljebb jött a boxba.
- Egyszerűen tudom.
- Azt is tudod, hogy mindjárt a fejeden fog landolni egy kis széna? - kérdeztem visszatartott nevetéssel.
- Mi? - mire kimondta, Macu véletlenül a fejére dobott egy kis szénát.
- Én szóltam - mondtam mosolyogva.
- Kösz - mondta, miközben leseperte a fejéről a szénát.
- Nincs mit.
- Macu! - indult a padlásra Cortez.
- Menekülj, Macu! - kiáltottam nevetve. Cortez már a padláson, Macu pedig „csapdában” volt. A földön volt egy nagyobb szénakazal.
- Vigyázat! - kiáltotta, és... leugrott!
- Jól vagy, Macu? - kérdeztem riadtan.
- Jól vagyok!
- Macu, ha a kezeim közé kerülsz! - nevetett Cortez. Macu is nevetni kezdett.
- Ne aggódj, nem fogok! - mondta nevetve.
- Menj arrébb - kérte Cortez. Macu kimászott a kazalból, Cortez pedig leugrott.
- Huhúúúú - kiáltotta, miközben ugrott.
- Mizu? - kérdezte Kristóf.
- Semmi - mondtam. Cortez szénával a hajában jött oda hozzánk.
- Nem ugrotok?
- Nem is tudom. Biztonságos? - kérdeztem.
- Nem, nem biztonságos.
- Oké, értem.
- Akkor? Ugrasz?
- Jó - mondtam, és felmentem a padlásra. Hű, de ijesztő itt fent!
- Hajrá, Nóri! - kiáltották lentről a többiek. Vettem egy mély levegőt, és ugrottam.
- Ááá! - sikítottam, majd a szénában landoltam.
- Na, biztonságos? - kérdezte vigyorogva Cortez.
- Igen, az.
- Vigyáztam! - mondta Berci, és már ugrott is. Ebédig ugráltunk a szénakazalba.
- Jó étvágyat! - ült le közénk enni Zoli és Haller.
- Köszönjük, viszont! - mondtuk egyszerre. Az ebéd finom volt. Ebéd után kimentünk még lovagolni.
- Merre menjünk?
- Arra? - mutatott Soma egy kis virágosrét felé. Mi lányok egyből beleegyeztünk.
- Oké, menjünk a virágok közé, Soma javaslatára - mondta unottan Milán.
- Gyerünk, Diablo! - mondtam, és már vágtattunk is.
- Gyönyörű - néztem szét.
- Ezek csak gazok - mondta mellettem Milán.
- Nem gazok! Virágok! - szálltam vitába.
- Jó, te nyertél - hagyta annyiban Milán.
- Nóri, gyere! - szólt Roxi. Odamentem hozzá.
- Igen?
- Lenne egy kérdésem - kezdte Roxi.
- Csak nyugodtan.
- Visszafelé, majd versenyzünk?
- Naná!
- Oké, mennyi az idő?
- Mindjárt mondom... - halásztam ki a telefonomat a zsebemből.
- Fél öt.
- Már?
- Ühüm.
- Lányok, nem megyünk vissza? - kérdezte Levi.
- Mehetünk.
- Verseny? - kérdezte Roxi.
- Verseny.
- Rajt! - mondta Roxi, és már el is indultunk.
- Hajrá, Diablo!
- Gyerünk, Crystal! - mondta Roxi. A verseny az istállóig tartott.
- Mindjárt utolérjük őket! - mondtam Diablonak.
- Nyertünk! - mondta boldogan Roxi.
- Gratulálok! - pacsiztam le vele. A fiúk is megjöttek.
- Szerintem kezdjünk csomagolni - tanácsolta Viktor.
- Oké - mondtam. Bevittük a lovakat az istállóba. Lenyergeltük és lecsutakoltuk őket. Talán utoljára. Mindenki ment a saját szobájába pakolni. Mi zenére pakoltunk. Mikor végeztünk, még volt negyed óránk a busz érkezéséig. Kivittük a táskáinkat, és még gyorsan elbúcsúztunk a lovaktól.
- Szia, Diablo. Hiányozni fogsz! - öleltem meg. Mikor végeztünk, visszamentünk a házhoz. Zoli kint várt minket.
- Remélem jól éreztétek magatokat ezen a héten.
- Jól éreztük magunkat, Zoli - biztosította Cortez a nagybátyját.
- Vigyázzatok magatokra!
- Meglesz.
- Cortez, ha van kedved a nyáron gyere!
- Mindenképp - mondta Cortez. Megjött a busz.
- Jól van gyerekek, szálljatok fel szépen! - mondta Haller. Fogtuk a táskáinkat, és felszálltunk. Beültem baloldalról a harmadik páros ülésben az ablak mellé. Roxi kerestem, de ő Milán mellett foglalt helyet előttem. Mosolyogva ültem vissza a helyemre.
- Szabad? - kérdezte Cortez.
- Ühüm - bólintottam.
- Téged is lecseréltek? - kérdezte nevetve.
- Ezekszerint - mondtam mosolyogva. Lassan elindult a busz. Cortez bedugta mellettem a fülhallgatóját. Hát, ebből se lesz beszélgetés. Előhalásztam én is a saját fülhallgatómat, és bekapcsoltam egy random zenét. Emeli Sandé: Read All About It
- Mit hallgatsz? - kérdezte Cortez.
- Zenét - mondtam, miközben az ablakon néztem az elsuhanó tájat.
- Oké, és milyen zenét? - láttam a tükörképén, hogy mosolyog.
- Emeli Sandé: Read All About It - válaszoltam felé fordulva.
- Aham.
- Te?
- Linkin Park: Burn It Down - mondta.
- Jó szám - mondtam, miközben elővettem a vizemet. Ittam pár kortyot, és visszatettem a táskámba. Tovább néztem a tájat, majd lassan leragadtak a szemeim. Mikor felkeltem, a fejem Cortez vállán pihent. Ő is elaludt. Próbáltam megőrizni ezt a szép (álomba illő) képet, és ismét becsuktam a szemeimet.
- Gyerekek, öt perc pihenő! - hallottam Haller hangját. Lassan kinyitottam a szemeimet. Cortez már ébren volt, de vajon miért nem szólt, hogy „bocs, de a vállamon fekszel, és a barátnőm ezért kinyírna?” megtehette volna, de mégse szólt semmit.
- Kiengedsz? - kérdeztem.
- Persze - felállt, és kiengedett. Elmentem mosdóba, és vettem a benzinkúton egy kis nasit. Mikor Cortez meglátott, felállt és beengedett.
- Köszi - mondtam.
- Nincs mit.
- Mikor leszünk otthon? - kérdezte hátulról Macu.
- Egy óra múlva - válaszolt Haller. Kibontottam a vásárolt csipszemet, és megkínáltam a többieket.
- Kérsz? - nyújtottam Corteznek.
- Köszi - vett ki pár darabot.
- Kérhetek? - fordult hátra Milán.
- Nyugodtan - nyújtottam felé. Tíz percen belül elfogyott. Mindenki fáradt volt. Este kilenckor már a sulinál voltunk. Mindenki fogta a cuccát, és leszálltunk a buszról.
- Szia! - ölelt meg hirtelen... Nik! Gyorsan visszaöleltem.
- Hát te? Mit keresel itt?
- Kijöttem eléd. Baj?
- Nem, nem baj!
- Gyere menjünk haza - indultunk hazafelé. Az egész utat végig beszélgettük. Otthon anyáék a konyhában ültek, és minket vártak. Anya rögtön megölelt.
- Szia, milyen volt? - kérdezte anya.
- Jó volt.
- Jól érezted magad? - kérdezte Áron.
- Igen. Nagy baj lenne, ha felmennék aludni?
- Nem, menj csak nyugodtan - mondta anyu. A cuccommal együtt felmentem, és ahogy bedőltem az ágyba, rögtön elnyomott az álom.

........................Eddig tartott......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! A kirándulásnak vége, de még sok minden vár Nórira. Olvassátok továbbra is!
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.