Rentai Nóra élete a SzJG-ben *BEFEJEZETT*

~3.18~

(01.20)

*Nóri szemszöge*

Életem legborzalmasabb napja! Mindent sorjában.
Reggel A telefonom csörgésére ébredtem. Csukott szemmel fogadtam a hívást.
- Halló? - kérdeztem álmosan.
- Felkeltettelek? - kérdezte Cortez, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Nem, már fent voltam - hazudtam.
- Rosszul hazudsz - nevetett Cortez.
- Nem is hazudtam - feleltem mosolyogva.
- Ismerlek.
- Igen?
- Igen.
- Mi a kedvenc színem?
- Mentazöld - felelte gondolkodás nélkül.
- Kedvenc együttesem?
- Imagine Dragons.
- Kedvenc énekesem?
- Shawn Mendes.
- Mi volt a jelem az oviban? - kérdeztem afféle „ezt nem tudod” stílusban.
- Levél - mondta Cortez.
- Hah, nem levél volt a jelem - mondtam egy győztes mosoly kíséretében.
- Akkor?
- Ha elmondom te is elmondod a tiédet? - kérdeztem.
- Igen.
- Oké, az oviban napocska volt a jelem.
- Nekem fagyi - mondta Cortez.
- Azt hittem, hogy egy napszemüveg - mondtam mosolyogva.
- Nem, egy egyszerű három gombócos fagyi - nevette el magát. Ezen én is nevetni kezdtem.
- Megyünk moziba? - kérdezte miután befejeztük a nevetést.
- Benne vagyok, de délután apával spanyolozok.
- Oké, akkor úgy megyünk, vagy áttesszük máskorra.
- Nem kell áttenni - riadtam meg.
- Biztos?
- Biztos - bólintottam (nem tudom minek, mert úgysem látta).
- Nekem nem gond, ha az apáddal is töltesz időt. Sőt, jobban megismerheted - mondta kedvesen. Mosolyogva hunytam le a szemeimet.
- Biztos nem baj, ha áttesszük máskorra? - kérdeztem.
- Nóri, legyél egy kicsit az apáddal is. Van mit megbeszélnetek még - biztosított.
- Köszönöm, hogy megérted.
- Neked akarom a legjobbat. Remélem tudod.
- Mostmár tudom.
- Jó spanyolozást!
- De mégcsak reggel van! Még van fél napom amíg apa elvisz - mondtam tettetett felháborodással. A telefon túlsó végén nevetést hallottam.
- Tudom, csak kíváncsi voltam a reakciódra - mondta Cortez.
- Hát, halhattad - mondtam mosolyogva.
- Van 10 perced, hogy elkészülj - mondta, és lerakta. Értetlenül néztem a kijelzőt. Kivettem a szekrényemből a mai ruháimat, és készülődni kezdtem. 10 perc múlva valaki csengetett. Rohantam ajtót nyitni. Cortez állt előttem.
- Szia - köszöntem mosolyogva.
- Szia, mehetünk? - fogta meg a kezem.
- Persze - mondtam, és elindultunk. Nem a moziba mentünk, hanem a könyvesboltba! Csillogó szemmel néztem rá, ő pedig mosolyogva nézett rám.
- Menj válassz magadnak egy könyvet - mondta mosolyogva Cortez. Annyira szeretem! Mosolyogva néztem szét a könyvek között. Végül Soós Magda: Megtalált dallam című könyve mellett döntöttem. A kasszánál ugyan az a srác volt, mint decemberben.
- Helló, ennyi lesz? - kérdezte a srác.
- Igen - mondta Cortez, és elővette a pénzét. A srác eközben engem stírölt. Cortez odaadta a pénzt.
- Köszönjük a vásárlást - adta át a blokkot... nekem. Értetlenül néztem. Eltettem a könyvemet a táskámba. Épp kidobtam volna a kukába a blokkot, de láttam rajta valamit. Jobban szemügyre vettem. Egy telefonszám volt rajta, és az alatt egy üzenet:
Hívj fel, cica! <3
- Baj van? - kérdezte Cortez.
- Nincs! - dobtam ki a papírt, és tovább mentem. Cortez kicsit lemaradt.
- Nóri, ez mi? - kérdezte Cortez értetlenül.
- Mi? - kérdeztem vissza.
- Ez - mutatta a blokkot. Azt a részét amin az írás volt.
- Nem tudom.
- Van köztetek valami? - nézett rám gyanakodva.
- Megőrültél?! Nincs! Nem is ismerem! - akadtam ki szerintem jogosan. Ekkor a srác utánunk jött.
- Hé, Nóri! Áll még a délután? - kérdezte. Cortez szikrázó szemekkel nézett rám.
- Még, hogy apáddal spanyolozol - nézett rám szemrehányóan.
- Tényleg apámmal leszek!
- Ez a srác az apád?! - mutatott a kasszásra.
- Nem! Tudod, hogy néz ki az apám!
- Tudod, mit? - túrt idegesen a hajába.
- Nem érdekel! Legyél azzal akivel akarsz, engem nem érdekel! Szakítok veled! - mondta dühösen, és elment. Megsemmisülve álltam ott. A srác odajött mellém, átkarolta a vállam.
- TE ROHADÉK! - üvöltöttem az arcába dühösen.
- Miért? Szeretlek - mondta.
- B@zdmeg! - mondtam, és sírva hazarohantam. Otthon, ahogy becsuktam az ajtót, a földre rogyva sírtam.
- Mi történt? - kérdezte aggódva anyu.
- Sza-ha-kí-hított ve-he-lem - mondtam sírva. Anya szorosan magához ölelt, és a hajamat simogatta.
- Semmi baj - mondta anya.
- Mi a baj? - kérdezte Áron.
- Cor-htez sza-ha-kí-hított ve-he-lem - mondtam ismét.
- Nyugodj meg, kicsikém - mondta anya. Sírva öleltem anyát. Délután apa átjött értem.
- Mehetünk? - jött be a szobámba.
- Nincs kedvem - mondtam érzelem mentes hangon.
- Mi a baj?
- Hosszú.
- Nem akarsz beszélni róla? - ült le az ágyam szélére.
- Te beszélnél arról, ha szakítottak volna veled? - néztem rá.
- Nem igazán - vallotta be.
- Nem baj, ha elnapoljuk? - kérdeztem apától.
- Nem baj - mondta kedvesen. Halványan mosolyogtam rá.
- Köszi.
- Nincs mit, majd beszélünk - mondta, és kiment. Kinéztem az ablakon. A függöny el volt húzva. Szomorúan húztam be én is. Bedőltem az ágyba, és ismét elsírtam magam.

(01.21)

*Nóri szemszöge*

Beteg lettem. Az egész úgy kezdődött, hogy reggel nem volt semmi életkedvem.
- Jó reggelt - köszöntem anyának.
- Szia, jól érzed magad? - kérdezte aggódva anyu.
- Nem.
- Gyere ide - mondta anya. Odamentem hozzá.
- Lázas vagy, irány az orvos - mondta anya. Felöltöztem, és beszálltam a kocsiba. Megfáztam. Otthon a szobámba mentem. Bevettem a gyógyszereimet, és elaludtam. Délután keltem fel. Lementem a konyhába nutelláért. Fogtam egy kanalat, és visszamentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba a nutellával. Jött egy sms-em. Roxi üzent. Másolom.
Roxi: Szia, mi a baj?
Nóri: Beteg vagyok.
Roxi: Corteznek mi baja van?
Nóri: Neki van baja?! Ő szakított velem tegnap!
Roxi: MIIII?!
Nóri: Szakított velem! Most is nutellát eszek bánatomban!
Roxi: Nutellát?
Nóri: Igen, nutellát :'(
Roxi: Átmenjek?
Nóri: Köszi, de nem kell. Nem akarom, hogy elkapd a megfázásomat.
Roxi: Biztos?
Nóri: Biztos.
Roxi: Oké, mikor jössz suliba?
Nóri: Jövőhéten.
Roxi: Okés, mennem kell nem baj?
Nóri: Nem, menj nyugodtan :) Szia!
Roxi: Szia!
Szakítós zenéket hallgattam, és nutellát ettem. Valamikor este letusoltam utána lefeküdtem aludni.

........................Eddig tartott......................

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövid rész! Most biztos egy rohadék lehetek a szemetekben amiért szakítottak, de értsetek meg... KELL AZ IZGALOM!! Olvassátok továbbra is, és megtudjátok, hogy vajon újra összejönnek-e.
Ui.: A helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

By: M.